Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-18 / 91. szám
vezervers ortré folytatás a 3. oldalon | 2020. április 18. Kodolányi Gyula versei IV. évfolyam 16. szám Küry Klárára emlékezünk Lőrincz P. Gabriella meséje IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ez lett 6, kavics, hullámverés, tücsökzengés: világ Uram, nem hányom szemedre, hogy már az első napon ránk küldted a kígyót, pedig tudtad, zsengék vagyunk még, alig ocsúdottak, ily nagy próbatételt ki nem állunk. Hogyan is hányhatnám én, aki már az első napon méltatlannak bizonyultam nem csak hozzád, önmagamhoz is, aki hit helyett tudást akartam, s ím, megbántottalak Téged, mert nélküled, a magam erejéből vágytam a teljességet. Nem hibáztatom az asszonyt sem - testemből való, így magamé is mindaz, mi tőle jő - ha rossz, hajó. Elmegyünk persze, el, ahogyan kéred, bár időnk sem volt megtapasztalni, milyen, mit elhagyunk, az Éden, csupán egy kérdés még, Uram, egy, mely azóta sem hagy nyugalomban: ha nem nekünk, akkor kinek állt az a fa ottan?! Meditáció (Ildikónak) (fotó, brómezüst barit kasírozva, 73,5*70,5 cm, 1968} Lakatos Mihály Ádám búcsúja Nagybátyámról, Kodolányi Jánosról Kodolányi Gyula Később eszméltem rá, hogy nagybátyám jó néhány tanító módszere milyen ősi gyökerekre megy vissza. Az ő regényeit olvasva, de aztán idősebben, különösen 1972 után, amikor elkezdtem olvasni Carlos Castaneda könyveit, amelyek egy mexikói-indián sámánról, Don Jüanról és az írónak nála történt inaskodásáról szólnak. (Életem egyik jellegzetes mulasztása, hogy amikor találkozhattam, talán beszélgethettem volna Castanedával Santa Barbarában 1985-ben, az utolsó pillanatban elblicceltem az alkalmat. Talán féltem a nagy téttől, az esetleges csalódástól). Casteneda sosem árulta el, ki volt, élt-e az ő Don Jüanja, de róla szóló könyveit biztos antropológusi tudással és nagy írói tehetséggel írta meg. Nos, a Castaneda-könyvekben kicsit úgy keresi meg a jóindulatú fiatal antropológus az indián sámánt egy sivatagi buszpályaudvaron, némi pénz ellenében kivallatni őt a szakmai titkairól, ahogy én állítottam be a nagybátyámhoz először. A hetykén tudatlan modern fiatal üres egyenrangúság-tudatával. De hát természetesen a történetnek, ha elvezet valahová, az lesz a vége, hogy a tudósból inas lesz. Minduntalan kiderül, hogy az antropológus nem tud semmit kezdeni a váratlan helyzetekkel, mert nem tud befelé figyelni, mert nem ismeri a láthatatlan erőket, amelyek az életet és a világot formálják, és nem is tanította meg őt arra az egyetemen vagy előéletében senki. Tudatlanságával Don Juan humoros jelenetek sorozatával szembesíti őt. Hagyja, hogy rossz vágányon induljon el, és aztán groteszk csattanók során ébreszti rá arra, hogy tévúton halad. S ezeknek a tévelygéseknek az a fő oka, hogy a civilizált világ téves alapokra épít, nem tanít testi és lelki önismeretre, és az iskolák eltompítják az érzékeny embereket is.
