Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-17 / 90. szám
14 SPORT 2020. ÁPRILIS 17., PÉNTEK Annak örül, hogy van munkája, de egy kicsit már hiányzik neki a magyar foci Az egri közönség miatt a füvet is leharapták a stadion gyepén LABDARÚGÁS Egeres apám!- kiabáltam a szektorok között szaladgálva kisgyerekként a mai Szentmarjay stadionban, amiért sokszor nekem is járt a vastaps, mint a remek védésekért édesapámnak. Emlékszem még a sok arcra, akiket ma már a lelátón történő szurkolás helyett legfeljebb a tetszik gombra kattintás után látok viszont. A régi emlékek, a zsúfolt stadion képe csak homályosan dereng lelki szemeim előtt, ám akad, akiben a mai napig élénken él a régi idők focija. Az Eger SE egykori közönségkedvencével, Bodolai Istvánnal taglaltuk a csibészséggel teli 80-as évek egri futballját. íme egy apa-fia interjú. Bodolai Zsolt zsoltbodolai9@gmail.com- A kapusok közül sokan nem a kapuban kezdik labdarúgópályafutásukat, ahogy te sem. Mi hozta a váltást?- Az 1969-es évben Polgáron a megye I.-ben csatárként szerepeltem és egyik meccsen 150 centisként négy gólt fejeltem a felnőttben! Később a Debreceni Kinizsi ellen kényszerből be kellett állnom a kapuba és kikaptunk 8-0-ra. A találkozó után az újságban mégis az volt a szalagcím, hogy a kis Bodolaiból miért ne lehetne egyszer nagy Bodolai. Egyik alkalommal sikerült Verebes Józsi bácsit is berágatnom- Mészöly Kálmánékkal hogyan kerültél kapcsolatba?- A Vasas akkori megfigyelője, Albert Józsi bácsi szeme akadt meg rajtam Polgáron. Majd 1970 augusztusában jött a levél, hogy mehetek a Vasashoz. Akkor láttam életemben először testközelből Mészölyt, Farkast, Izsót, Becseit, ami óriási élményt jelentett. Kijártam a szakmunkásképzőt Pesten, közben a Vasasnál edzettem, de bemutatkoznom nem sikerült a felnőtteknél.- Visszatértél Borsodba, mégsem ott ragadtál meg. Miért?- Az Eger SE edzőjével, Csank Jánossal szóban megegyeztünk, ha nem jutunk fel az akkor még leninvárosi (ma Tiszaújváros) Olefin SC-vel, akkor Hevesbe igazolok. A Jászberény elleni 2-2 után a fentebb lépés elmaradt, így 1983. május 1-jén Egerbe jöttem, ahol a kiesés ellen menekültünk az NB II.ben. Az utolsó öt fordulóban már én védtem, ebből négyszer nyertünk és bennmaradtunk. Az első teljes egri szezonom végén először jutottunk fel az NB I.-be, majd következett pár év ingázás.- Csank János edzésmódszereit nem felejti el könnyen az ember. Ti milyen cselekkel próbáltátok megrövidíteni a gyakorlatokat?- Az egyik legemlékezetesebb cslbészség a hajdúszoboszlói repülőtér körüli futásunkhoz fűződik. Mi, kapusok hátul futottunk, velünk tartott a csatár Kiss Tibor is, aki azt mondta, tud egy rövidebb utat. A reptér bejáratánál átmásztunk egy kerítésen, amit 30-40 méterenként követett még vagy tíz. Úgy lerövidítettünk, hogy mire visszaértünk elázva, sárosán, a többiek már a lefekvéshez készülődtek. Ezen még Csank János is jót nevetett.- Kiss Tibor társaságában nem unatkozott az ember. Ahogy azt történt a noszvaji összetartás alkalmával is...- Akkor már Tibi volt az edzőnk. Ebéd utáni erdei séta szerepelt a programban. Horváth Janival elöl mentünk, megláttunk egy pöttyös, labdát a földön. „Róka” ellökött mindenkit, hogy majd ő felveszi (tőle amúgy is csak örökölni lehetett a labdát), amikor közelebb ért látta, hogy lyukas és egy nagy Kő van benne. Elbújtunk, mögöttünk jött Jávorszki Zoli és Kiss Tibi. Zoli bele akart rúgni, de Tibi nem engedte, nehogy megsérüljön, majd ő megmutatja. Spiccel -ami a specialitása volt - hatalmasat rúgott a labdával álcázott kőbe, amit óriási ordítás követett. Számításaim szerint négy lábujja bánhatta a történteket.- Az igaz, hogy Csank János „vadászott” a játékosokra? Mennyire tartottátok be a szabályokat?- Csibészek voltunk, ám úgy gondolom, hogy a pályán viszont mindig, mindent megtettünk a csapatért és a szurkolóinkért. Előfordult, amikor megbukott a gárda a vendéglős Vékony Jánosnál, de nekem aznap a bokasérülésem miatt a sportorvosnál volt jelenésem. Egyszer az egyik edzés után elindultam a Grónay utcában lévő étkezde felé, amikor a Szvorényi út egyik ablakából hatalmas fekete bajuszra lettem figyelmes. Inkább továbbmentem és a boltban vettem tejet és kenyeret. Jani érezte a turpisságot, ugyanis a Három Farkas felett laktunk, s alattunk is volt egy bolt. Sok csínytevést megúsztam, a sportolókkal hosszú pályafutásuk alatt rengeteg minden történik.- Egyedül a Ferencvárosról nincsenek jó emlékeid. Miért nem zártad a szívedbe a zöld-fehéreket?- Csak rossz emlékeim vannak a Fradiról. Kezdődött azzal, hogy az egyik Üllői úti mérkőzésen a térfélválasztást követően igyekeztem elfoglalni a helyem a B-közép előtti kapuban, amikor a tábor azt skandálta nekem: „Szervusz, paraszt” majd meccs közben folyamatosan dobáltak, inzultáltak. Aztán az FTC nagy nehezen rúgott egy gólt a 87. percben, amivel nyertek 1-0- ra. Egy másik Fradi elleni mérkőzés majdnem az utolsó volt számomra. Nagyon rosszul éreztem magam, miután hazaértünk. Bementem a kórházba, ahol azt mondták, az utolsó pillanatban érkeztem, mert mellhártya-gyulladásom van. Napokig magas lázzal feküdtem, de sikerült felépülnöm. Illetve Egerben a 88. percben egyenlítettek ellenünk, továbbá az orrcsontom is eltört az egyik Fradi-meccsen.- Viszont annál több szép emléked akad az ESE-ben eltöltött időkről. Ezek közül melyek a legemlékezetesebb pillanatok?- Az újpestieknél a Megyeri úton győztünk 1-0-ra. Az UEFA-kupa-döntős Videoton nem tudott a kapumba találni, valamint a felejthetetlen hazai Győr elleni 4-3-as siker. Egyszer sikerült Verebes Józsi bácsit is berágatnom. Kiugratták Hajszán Gyulát az oldalvonal mellett, kirohantam a kapumból és mondtam neki, hogy hová viszed a labdát, már rég lefújták az akciót. Meg is állt Hajszán, a labda visszakerült hozzánk, ám Verebes sportszerűtlenséget kiáltott a kispad mellett. Én csibészségnek véltem.- Amennyiben azt mondom, telt ház előtt, fán csüngő emberek szeme láttára lépsz pályára egri színekben, akkor milyen érzések kerítenek a hatalmába?- Az egri közönség hátborzongató hangulatot teremtett. Miattuk azt a kevés füvet is leharaptuk a pályáról, ami volt. Továbbá nagyon sportszerűen viselkedtek a drukkereink, akiket a városban mindig barátként üdvözöltünk. A szívemben Eger örök szerelem marad.- Vagyis csak a szépre emlékezel?- Akadt keserűség is. A szegedi 5-1-es vereség több szempontból is kellemetlenül hatott. Ormótlan egy stadion volt a szegedi, ahol egy szöglet utáni kavarodást követően úgy láttam, elment a játékszer a jobb kapufa mellett. Megfordultam és szóltam a labdaszedőnek, hogy kicsi, dobd vissza a labdát! Erre azt felelte, nem tudom bácsi, mert bent van a hálóban... Sokáig zrikáltak ezzel a csapattársak és nekem is kínos pillanatot jelentett. Az 1984-es hazai bajnokavató utolsó percében történt kiállításomat sem rakom ki a felső polcra. Az a Lázin János játékvezető állított ki szövegelésért, akit Budapesten évekig az osztályfőnökömnek tudhattam. Az emberek a fákon csüngtek, alig várták, hogy vége legyen a mérkőzésnek, nekem pedig be kellett kullognom az öltözőbe. Persze a végén jöhetett az önfeledt ünneplés. I Számításaim szerint négy lábujja bánhatta a történteket- Mikor jöttél rá, hogy az újságírókkal - mondjuk úgy - érdemes jóban lenni?- Az MTK elleni matiné találkozón 3-0-ra kikaptunk, ám úgy éreztem, rajtam nem múlt a vereség, sőt. Az öltözőben letörten ültünk, amikor egy bajuszos fazon bejött hozzánk kérdezősködni. Kizavartam a folyosóra, majd másnap olvasom az újságban, hogy minden gólt rám írt a tudósító és hármas osztályzatot kaptam. Később kiderült, hogy Zsidai István újságíró volt az a kíváncsi ember. A következő találkozásunk alkalmával tisztáztuk a helyzetet, utána hetesnél rosszabbat sosem kaptam tőle.- De vissza a mába! Talán sokan nem tudják, mi van veled, mivel foglalkozol mostanság?- Az egyik rokonomnak- akit sajnos nemrég temettünk el - Hidasnémetiben van egy kavicsbányája, ahol már évek óta dolgozom. A lakásom Egerben van, ahová hétvégente, vagy ahogy időm engedi, hazajárok. A jelenlegi helyzetben, annak tudok örülni, hogy van munkám, de egy kicsit már hiányzik a magyar foci. Játékvezetés, edzősködés, „kóstolás” A mindenki által csak „Faterként" emlegetett jó apám a fényes egri korszak zárultával a 90-es évek középétől Besenyőtelken a megyei I.-ben, majd az NB lll.-ban védett, ahol a mérkőzések után sötétedésig rúgtam a bőrt, hogy aztán csatlakozzak a „harmadik félidőben” részt vevő társasághoz. A novaji szerepvállalást követően az aktív labdarúgói pályafutás után játékvezetés, majd edzősködés következett Novajon, Egerszalókon, a Heves megyei ifjúsági válogatottnál, később Nyékládházán. A meccsekre rendszeresen magával vitt engem is, így sikerült mindenbe belekóstolnom és átélnem, milyen a sportban, közismert sportoló gyermekeként felnőni. A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: HEOL.hu Bodolai István korszakos egyénisége volt az egri labdarúgás történelmének Fotó: MW-archív
