Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-17 / 90. szám

2020. ÁPRILIS 17., PÉNTEK SPORT 15 Aján Tamásnak teljesítették mind a négy kérését, így lemondott Szűk húsz év után vége Tiszteletbeli nagykövetként a jövőben is szolgálhatja a súlyemelést az egykori elnök Fotó: MTI Az ügyvivő elnök napokban tett állításaira reagált szer­da délután felvett interjúnk­ban a korrupciós ügyekkel vádolt Aján Tamás, aki meg­említette, ha teljesítik négy kérését, kész távozni - né­hány óra múltán aztán le is mondott a Nemzetközi Súly­emelő-szövetség elnöki tisztségéről. Szabó Gábor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mit szól az ügyvivő elnök Ursula Papandrea leveléhez, amelyben jogszerűtlen tevé­kenységgel vádolja, akadá­lyozza őt ügyvivő elnöki tevé­kenységében? Például amikor a nemzetközi szövetség buda­pesti irodájában járt, ön min­dennap dolgozott, mintha janu­árban nem is adta volna át neki jogkörei egy részét.- Ursula február közepén járt itt, ráadásul én hívtam meg az IWF főtitkárával, az iraki Mohamed Dzsaluddal együtt - válaszolta a Nem­zetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) január 22-én hátralépő, az IWF irányítását az őt és a szövetséget ért vádak megala­pozottságát tisztázó vizsgálat idejére Papandreának átadó - immár volt - elnök, Aján Ta­más. - Egy decemberi egyez­tetés értelmében akkor jöttek hozzánk a szövetség auditorai, a KPMG munkatársai, hogy átvilágítsák a 2019-es költ­ségvetésünket. Nem azért vol­tam benn, hogy megszegjem a megállapodásunkat.- Papandrea szerint letartóz­tatással is fenyegette őt. Ez igaz?- Nos, Ursula egymillió eu­­rót szán arra, hogy Richard McLaren és csapata megvizs­gálja a szövetség ellen és el­lenem az ARD dokumentum­filmjében megfogalmazott vá­dakat. Egy alkalommal beje­lentés nélkül, reggel fél ki­lenckor hét-nyolc emberük je­lent meg a budapesti irodá­ban, és rögtön az IWF szerve­réhez siettek: lefoglalták, szét­szedték. Nem voltam benn, az informatikusunk értesített. Ursulát felhívtam, hogy ez így nem jó, és valóban feljebb emeltem a hangom. Hamaro­san értesíteni kellett volna a százkilencvenhat tagszövetsé­get, hogy elmarad a bukares­ti ifjúsági vébé és' az ott ese­dékes elnökségi ülés is. Ilyet még nem éltem át, csak arra gondoltam, hogy micsoda do­log ez... Ursula meg azt mond­ta, feljelent az amerikai nagy­követnél, mert megsértettem. Egyébként mindent megcsi­náltak és lemásoltak McLa­ren emberei, amit akartak. Én meg később írásban kér­tem bocsánatot Ursulától a fel­emelt hangért.- Az ügyvivő elnök azt is felró­ja önnek, hogy nem enged be­tekintést neki a pénzügyekbe. Miért nem?- Éppen az előbb említet­tem, hogy én hívtam meg az auditorok vizsgálatára, vagy­is betekinthetett a 2019-es pénzügyekbe. Rosszindulatú hölgy, akiről három éve még senki sem tudta, hogy kicso­da. Ő az első női alelnöke az IWF-nek, 2017-ben én is java­soltam, hogy válasszuk meg. A januári elnökségin, amikor felajánlottam, hogy hátralé­pek a független vizsgálat ide­jére, én is őt tartottam a meg­felelő embernek az ügyvivői szerepre, gondoltam, egy nő finomabb módszerekkel dol­gozik. De, mint kiderült, gyor­san és mindent maga alá akar söpörni.- Nézzük a következő „vád­pontot”: helyette ön vesz részt a NOB videókonferenciáin.- Megőrült, netán fél­tékeny... Thomas Bach videókonferenciát hívott ösz­­sze a tokiói olimpia elhalasz­tása kapcsán, amelyen min­den érintett nemzetközi sport­ági szervezet részt vett. Való­ban, én is bejelentkeztem. Mi­után Thomas Bach elmondta, amit akart, ábécésorrendben szólította a szövetségek veze­tőit, hogy tegyék meg észre­vételeiket. Amikor a súlyeme­lésre került sor, ezt mondtam: Aján Tamás vagyok, de itt van az ügyvivő elnökünk, Ursula Papandrea, ő fejti ki a véle­ményét. Ursula meg is kap­ta a szót, és mondott két mon­datot. Azóta további három- a sportigazgató vagy Bach elnök úr által összehívott - NOB-telefonkonferenciára ke­rült sor, amelyeket végighall­gattam, de egy szót sem szól­tam.- Most jön a lényeg: Ursula Papandrea a levélben kifejti szándékát, hogy a következő IWF-kongresszusig önt ki kell zárni az elnökségből. A hu­szadik évét az elnöki székben töltve hogy érintette?- Április tizenegyedikén hajnali fél háromkor érke­zett az elnökségnek küldött körlevél. Aztán sorban jöttek a válaszok a tagoktól, akik mindannyian úgy gondolják, jobb, ha kiszáll a Tamás... Én nem akarok semmiféle pe­reskedést és harcot, kész va­gyok csendben visszavonul­ni, ha négy kérésem teljesül. Ezekről tárgyalunk most. (Itt hagytuk abba a beszélgetést, ám néhány óra múltán kide­rült, a négy kérés meg is hall­gattatott, és Aján Tamás le­mondott - 19 év és négy hó­nap után.)- Mi történt az elmúlt néhány órában? - érdeklődtünk újra.- Elöljáróban annyit, hogy a mandátumom gyakorlatilag a tokiói olimpiáig szólt, ame­lyet viszont eltoltak egy évvel, én meg úgysem indultam vol­na utána az elnöki posztért. En­nek tudatában és a négy kéré­sem teljesítésében reményked­ve vetettem fel a lemondásomat.- A lemondás azt jelzi, hogy megegyezett Ursula Papandreával és az elnökség­gel. Mi volt a négy kérése?- Az egyik, hogy a budapes­ti titkárság a jövő év végéig továbbra is dolgozhat, a má­sik, hogy tiszteletbeli nagy­követként ezután is szolgál­hatom a sportágat, miként a maradék két kérésem is arra irányult, hogy ne szakadjak el a súlyemeléstől. Kenesei Krisztián csaknem harminc év után visszavonul a játéktól Messi, Zidane, Ronaldo is ellenfél volt Tavaly a Vasas stadionavatóján is pályára lépett Fotó: Török Attila LABDARÚGÁS A 29-szeres vá­logatott labdarúgó, Kenesei Krisztián szögre akasztja a fut­­ballcipőjét. A 43 éves, az MTK- val kétszer, a ZTE-vel egyszer bajnokságot nyerő csatárral egy ellentmondásos korszak, a rendszerváltás utáni három évtized emblematikus játéko­sa vált pályát, de a sportágtól nem szakad el.- A szívem még vinne to­vább, de itt ez a karantén, ne­héz lenne újrakezdeni. Elmúl­tam 43 éves. Persze, ha esetleg májusban folytatnánk, akkor még egyszer berúgnám a mo­tort, de erre nem látok túl sok esélyt - mondta lapunknak Ke­nesei Krisztián, aki 1993-ban mutatkozott be az NB I-ben ne­velőegyesülete, az MTK játéko­saként. Az első fordulóban debütált a Pécs ellen, 16 évesen - ilyesmi manapság, amikor egy 23 éves játékos is zöldfülűnek számít, elképzelhetetlen aztán leg­közelebb a kilencedik forduló­ban kapott lehetőséget a Hala­dás ellen. - Imre bácsi (Gellei Imre - a szerk.) a hatvana­dik percben becserélt, tíz perc múlva Zsivótzkytól jó labdát kaptam, és fordulásból, egyből bevágtam a hálóba. Ezzel lett 2-2, végül 3-2-re győztünk... - emlékezett vissza a csatár. Idővel a válogatottban is be­mutatkozott, 2000. március 29-én Debrecenben, a Lengyel­­ország elleni barátságos mér­kőzésen, Bicskei Bertalan ka­pitánysága idején. Kirobbant­­hatatlan a Gellei-korszakban lett, amikor a 2004-es Európa­­bajnokság valamennyi selejte­zőjén pályára lépett.- Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy összes edzőm közül Gellei Imre volt a ked­vencem, s talán az sem ki­zárt, hogy neki meg én - foly­tatta „Kenő”. - Abban a selejte­zősorozatban igazán közel ke­rültünk ahhoz, hogy legalább a pótselejtezőt jelentő második helyet megcsípjük a svédek mögött. Az utolsó előtti fordu­lóig ott voltunk a második he­lyen, és már csak a lettek elleni idegenbeli, meg a lengyelek el­leni hazai meccs volt hátra. Er­re Rigában kikaptunk 3-1-re, majd itthon is alulmaradtunk 2-1-re a lengyelekkel szem­ben, negyedikek lettünk a cso­portban. Életem nagy csalódá­sa volt. Persze Kenesei párját rit­­kítóan hosszú karrierje nem csak csalódásokból állt. Máig emlékszünk arra a varázsla­tos estére a Puskás Ferenc Sta­dionban, amikor a Bozsik Pé­ter által vezetett Zalaegerszeg 1-0-ra legyőzte a Manchester Unitedet.- 2002. augusztus 14. a dá­tum, hogyan is feledhetném...- merengett Kenesei. - A BL harmadik selejtezőkörében a Unitedot fogadtuk. És a 91. percben Koplárovics Béla be­rúgta a meccs egyetlen gólját! Beckhamék durcásak voltak, nem is cseréltek mezt velünk a meccs után. A visszavágó? Kaptunk egy ötöst; én tudtam, hogy nem szabad túlzottan re­ménykednünk, óriási volt a tu­dásbeli különbség. Amikor ki­mentünk melegíteni a gyepre, egyszer csak kibújtak az au­tomata locsolók, és elkezdték spriccelni a vizet. Ilyesmit én addig még sehol sem láttam, azt mondtam magamban, mit keresünk mi itt, ahol még ilyen locsolóberendezésre is futja... Kenesei most még hivatalo­san az NB III-as Komárom lab­darúgója - itt is Bozsik Péter az edzője -, de már tervezi a jövő­jét.- Megszületett a második fi­am is, új ból fiatal apuka vagyok - jegyezte meg. - Az MTK-nál most is dolgozom, az egyéni képzéseket irányítom, és Ko­máromban is kaptam ajánla­tot. Ezt a koronavírus-járványt már nagyon unom, nehezen bírom a bezártságot. Ilyenkor felidézem az emlékeimet, ame­lyek, szerencsére, számosak. Játszottam Beckham, Keane, Giggs, Messi, a brazil Ronaldo, Figo, Zidane, Ibra ellen, a leg­nagyobbak közül csak Cé Ro­naldo maradt ki, nem érzem torzónak a pályafutásomat. Jó lett volna kijutni egy Eb­re, de azt 2003-ban elpuskáz­tuk... Ezért jelentett sokunk­kal együtt nekem is kárpótlást a 2016-os franciaországi mene­telés. Ch. Gáli András JEGYZET Szobasportok Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Elképesztő mozgalom indult a négy fal közti sportolás propagálására a neten, las­san már mindenki önjelölt fitneszgüru vagy jógames­ter lesz. Ez nem az én mű­fajom, de a szobafogságban űzhető sportokban igencsak profi vagyok hányatott gyer­mekkorom okán. Mondjuk gyakori szabadságvesztése­im a szülők szándéka szerint inkább szellemi épülésemet voltak hivatva szolgálni, de így visszagondolva inkább a mozgásigényem kreatív ki­elégítéséről szóltak. Kedvelt tevékenységem volt a szobapingpong, ami­hez a fal mellé helyezett asz­talra volt csak szükség az ütőkön és a hangtalan hab­szivacs labdán kívül. A szo­bakosárhoz elég volt a szek­rény tetejére tenni a papírko­sarat, a szobakézihez pedig réseket hagyni a könyvespol­con az olvasnivalók között. Hihetetlen, de még a téli sportokba is belekóstoltam a karanténok idején. A szoba­síugrás úgy néz ki, hogy egy szék tetejéről megpróbálunk a lehető legmesszebbre elre­pülni némi rugózás után. Ez a karanténsport abban is ro­kon a síugrással, hogy elég egy rossz mozdulat a súlyos sérüléshez. Ha kiszabadultam a szo­bából, akkor jöhetett a nap­paliban egy kis kanapéharc. A küzdősport lényege abban állt, hogy a hosszú kanapé két szélébe kapaszkodva kel­lett fenékbe rúgni a másikat. Ennek a játéknak az esetek döntő többségében a húgom sírva fakadása és az újabb szobafogságra rendelésem jelezte a végét. Későbbi szabadulá­saim után a nappali­ban már egészen komoly képlabdacsatákat is foly­tattam. A teniszütővel a habszivacslabda képkeretbe való ütögetésével így évekkel megelőztem a fallabdajáték hazai elterjedését. Itt a meccs során a festménybe ragadt sárga labdarészecskék eltün­tetése és a szekrény tetejéről levert, farkát, valamint egyik hátsó lábát vesztett porcelán lószobor villámgyors megra­­gasztása is igazi sporttelje­sítmény. Azért utólag hálát adtam az égnek, hogy nem Albert Flórián zöld-fehér me­zes szobrát röptéztem telibe. Mivel mindig is a labda­rúgás állt hozzám a leg­közelebb, így a legked­veltebb játékom mégis a szivacslabdafoci lett. Nem kellett hozzá sok minden, csak egy kisebb habszi­vacs labda és a szoba két végpontjára helyezett szék, amelynek lábai a kapu sze­repét töltötték be. Ebben a játékban a kapusok külön­böző nagyobb méretű plüss­állatok, de haladók lexiko­nokkal is próbálkozhatnak. Direkt jó, ha a kapuk nem egymással szemben állnak, s ha megtöri a pálya ívét egy állólámpa, ágy vagy más akadály is, a védőket helyet­tesítendő. Ennek a játéknak általában az vetett véget, ha belerúgtam az ágy végébe. Vagy ha benyitott az apám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents