Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-21 / 69. szám
Animációs film készült Örkény István Gondolatok a pincében című egyperceséből is Na és veled mi van, nagylány? Estilla éppen visszatért a levegőzésből, s úgy tesz, mintha nem tudná, mi következik. Ártatlanul kezdi a választ, nagy-nagy bakugrásokkal bontja, faragja saját történetét; szülei eredetileg óvónőnek vagy jogásznak szánták, neonfényű termek teljhatalmú úrnőjének. De anya, én nem ártom magam mások dolgába, védekezett Estilla, s a nagynénik és -bácsik bólogatnak: Csináljon mást a gyerek, azt, amihez kedve van! S miután egyik téma követi a másikat, lassan kiderül, mi is volna az a más. A lány először húzódozik, végül unszolásra bevallja, hogy néhány éve labdarúgójátékvezető-képesítést szerzett. A társaság felélénkül, minden szem kocsányon lóg, amikor elmeséli, hogy amíg hétköznapokon a kiskorúakat terelgeti a bölcsiben, hétvégén a nagyobbakat egyengeti. Bírónő, én nem követtem el semmit, ordította arcába egyszer az ismert középcsatár, mire Estilla egy közvetett szabadrúgással igazította helyre. Nekem egy nő ne dirigáljon, kiabálta a játékos fektében, mert a focista érzékeny szerzet és gyakran összeomlik a pályán, játékvezetőnő legyen a talpán, aki két percen belül talpra állítja. A focisták női részvétet vártak Estillától, és vérig sértődtek, amikor az eleséseknél nem volt hajlandó hordágyat rendelni. Egyáltalán nőből van maga?, bődült a kórus, s hajtogatták mindaddig, amíg tiszteletlen beszédért sárga vagy piros lapot nem kaptak. Bezzeg a férfi bírókkal lehét tá'rgyálni, próbálkozott a makacs védősor. Mire gondol?, érdeklődött a játékvezetőnő, de az elképzelések az öltözők belvilágában rekedtek. A pikáns sztorik rendkívül izgatják a rokon bácsikat, s bemutatandó, hogy évszázados előnyük révén komoly tapasztalattal bírnak e területen is, vizsgáztatják a leányzót. Na és lefújod-e a meccset, kisanyám, ha húsz-nullára vezet az egyik csapat? Estilla állja a sarat, és megválaszol: Csak akkor, ha komolytalanul játszanak, például sorozatosan öngólt rúgnak, bohóckodnak vagy sportolóhoz méltatlanul viselkednek. Hümmögnek, horkannak a szakemberek, érzik, komoly méretet ölt a rokonka képzettsége, és ahelyett, hogy mélyebben belemennének a szakirodalom taglalásába, archív sztorikkal jönnek elő. Legendás meccsjelenetekről mesélnek, amelyek akkor történtek, amikor Estilla még a kishúgát dajkálta, és fogalma sem volt arról, hogy majdan egy százhúszszor kilencven méteres rét jelent számára kiemelkedési lehetőséget. Na és azt tudod-e, melyik volt a labdarúgás történetének legrövidebb mérkőzése? Esti nem tétovázik: Arra a meccsre gondol a Rezső bácsi, amikor a Nottingham Forest játszott a Liverpoollal. Hat perc után lefújták, mert az egyik csapat támadója kapufát rúgott, és az ellenfél szurkolótábora nekiment a másiknak. Kilencvenhat áldozat. Futballtörténet-órán tanultuk. Nem találván fogást, hirtelen támadt ötlettel az ebédvendégség közös tervet kovácsol: Úgyis rég jártunk meccsen, a hétvégén kifigyelünk, leányzó, hogy megy a sípolás! A lelkesedés a tetőfokára hág, amikor kiderül, hogy a bírónő - a játékvezető... javít Estilla -, nem női, hanem férfimérkőzést vezet majd. Kisanyám, fütyülőt vigyél magaddal aznap, ne bundát!, röhög saját viccén a család balhátvédje; egyszóval minden készen áll a kiránduláshoz. Szombaton kettőkor találkozunk a stadion előtt. Felhők telepednek Estilla homlokára, amikor megtudja, hogy a rokonok más-más csapatnak szurkolnak, és elhárítja a viccből jövő bundázási kísérletet. Alig is lepődik meg, hiszen a játékosok közül már többen próbálkoztak: Különösen csinos ma a kisasszony... Meghívhatom meccs után egy kávéra? Anyukám, téged küldött az urad maga helyett? Estilla elengedte a füle mellett a csipkelődést, és teljes valójával élvezte, hogy kilencven percre nála van a kormányrúd. Erősnek érezte magát, hiszen megszerezte a minősítést, miszerint női mivolta ellenére fizikálisán és mentálisan képes levezetni egy futballmérkőzést. Kösz szépen... Köszönte szépen a százhatvankilenc centiméter magas, rövid barna hajú női mivolt, de nem érzékenykedett. Ismerte a mérkőzések parázs hangulatát, s méltatlankodás helyett inkább játékvezetői edzőtáborba vonult, hogy pártatlan döntéshozói képessége mellett továbbélezze fizikai állóképességét, majd rövidesen megérkezett a vezetőnők karrierjének csúcsára: férfiak fölött is ítélkezhetett. A megbeszélt napon a család átverekszi magát a beléptető kapun. Rezsőnél kicsinyke zászló, Dezsőn klubszínű sál, az idős gyerekeknél kereplő, és a csoport beolvad a nagy egészbe. A szurkolók nem bízzák a véletlenre, s bemutatót tartanak, ki a legény a stadionban. Zúg a hajrá-rá; csapatmezbe öltözött kedélyek hullámzanak szektorról szektorra. Pontban fél háromkor a játékosok kivonulnak a csatamezőre, a játékvezetőnő földobja az érmét: fej választ, kézfogás, zászlócsere, középkezdés. Továbbra sem tétlenkednek a hangulatfokozók, síppal-dobbal buzdítják az övéiket és szórakoztatják önmagukat. Hajtós, ki-ki meccset várnak ezúttal, amelyen hol egyik, hol másik csapat szerez vezetést. Az első eseménytelen félóra után a szurkolók napirendre térnek a női vezetés fölött, már nem vizslatják, hol tudnának belekötni az ítélkezésbe. Unottan köpködik maguk elé a szótyolahéjat, s hogy tökéletes legyen'a kedvetlenség, az eső is rázendít, a mezek hideg cafatként tapadnak a játékosok testére. Szünet után folytatódik az érdektelenség, a focisták csúszkálnak a vizes füvön, többen a mérkőzés abbahagyását követelik. Ha a bíró földre ejti a labdát, és az nem pattan fel a sárból, le kell fújni a meccset, okoskodik egy szabálykönyvfejű figura, s egy kisebb csoport hangadója beszól: Fújd le, anyám, fújd Le! Az óvatosabbak viszont másképp emlékeznek, és szakszakértőt kérdeznének - ha lenne közöttük olyan. Azután abbamarad a dumálás, mert a második félidő vége felé, eladott labdák sorozatából váratlanul kibontakozik a mérkőzés első jelentősebb kapura lövése. Megrezzen az oldalháló, szemből gólt kiáltanak, de a partjelző kirúgást ítél. A kihagyott helyzet felrázza a játékosokat, dehogy is hagyják ők abba, épp amikor lendületbe jöttek, s a középpályán megkezdődik a munka. Fölugrik a kispadról a hadvezér, táblán rajzol, mutogat, a homlokán leszaladó izzadságcseppek esővízzel vegyülnek, az alvezér beüvölti a kigyakorolt figura számát, a partvonal mentén melegítő futár megviszi a hírt a játékosoknak, támadás indul. A hazaiak beszorulnak, mindenki a vár elé csoportosul, a támadókkal azonban nem lehet bírni, s amikor egyikük merészen beront, a védelem elveszíti higgadtságát és szabálytalanul feltartóztatja az ellenséget. A játékos arccal a földre zuhan, hemperedik párat, végül a teste alfele a tizenhatoson kívül, deréktól fölfelé viszont azon belül hever, kinyúlva. A társak odarohannak, élesztgetik a hullajelöltet és a bírót keresik. Estilla közel a jelenethez, rendelkezésre áll. Hevesen mutogatnak a férfiak, szorosan körülveszik, hogy ki sem látszik közülük. Ellentétes javaslatok hangzanak el, élet-halál kérdése az ítélet, mert mindössze egyetlen perc van hátra a mérkőzésből. A bírónő, miután meghozta az ítéletet, megpróbál kitörni a körből, felajzott, vörös pofák lihegnek a nyomában, és követelik igazukat. Páran fenyegetőn elé állnak, nem érnek hozzá, de izmot villantva próbálják a számukra helyes döntést kicsikarni. A nő felszegett állal és feszes karral a tizenegyespontra mutat. A sérült meggyógyul, már rúgná is a büntetőt, a lelátón ülők felugranak, hogy jobban lássanak. A játékosok továbbra sem tágítanak; az egyik fél helyesel, a másik pfujol. A kedvezményezett csatár fölkapja a bőrt, ki nem adná a kezéből többé, és a szétázott fehér pacára helyezi. Az ellendrukkerek, miután a jelekből lemérték, mi következik, összehangolt próba nélkül rázendítenek: Mocs-kos riband Mocs-kos ribanc! Dörög a félstadionnyi rágalom, amikor a játékvezetőnő a sípjába fúj és engedélyt ad a büntető végrehajtásához. Nincs visszaút, az elégedetlenkedő játékosok kínjukban vigyorognak (lám, megkapja a magáét a ringyó). A kijelölt játékos utolsót igazít a labdán. Mint a versenyló, lábával a földet kapálja, és nekifut a lehetőségnek. Pár lépés után kissé megtorpan, s mielőtt a labdához érne, »egyik cipőorrát a másik elé lendítve becselez. A kapus elfekszik a mutatott irányba, miután a büntetés-végrehajtó nagyképűen az ellenkező sarokba gurít. Góóóól! Kispadon, pályán, lelátón, ahol érik egymást, mámorittasan ölelkeznek a szurkolók, örömükben majd megfojtják egymást: orvos a pizzafutárral, nyugdíjas a diákkal, délceg a sántával, a vidámmal, a szomorúval, sok férfi kevés nővel. Az ellentábor újból erőre kap, és lendületesen ribancozik, öröm- és bánatkiáltások keverednek, amikor a játékvezetőnő mutatóujját jobbra-balra mozgatva jelzi: a gól érvénytelen, és határozottan a kezdőkörre mutat. Kisanyám, te normális vagy?! A játékosok kivetkőznek magukból, az öklüket rázzák, és bő nyállal, mintha elkülöníteni akarnák a bírónőt az épeszűektől, látványosan körbeköpködik. Egyikük a saját mezét is megtépi, amikor értesül arról, hogy szabálytalan cselezés miatt érvénytelen a gól. A nő az órájára pillant, időn túl vagyunk, sőt három hetyke sárga lappal a tiszteletlen beszédért és ugyananynyi sípszóval véget vet a dáridónak. Edző, gyúró, segéd és töltelékemberek rohannak a pályára, a lelátón egyetlen száj sem marad tétlen. Hazai és vendégszurkoló konszenzusra jut, s egyöntetű, mélyről jövő basszussal fröcsögi bele a világba: Mocs-kos ribanc, mocs-kos ribanc! A rokonok lesütött szemmel ülnek, tétován mozog a szájuk. LAPSZAMUNK SZERZŐI Benyhe István (1954) író, költő, műfordító Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Gál János (1999) író, költő Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró Horváth Júlia Borbála (1972) író, kulturális antropológus, zenész Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Leczo Bence (1996) író, újságíró Szathmári Dominik (1998) költő ymmmm EGY MOCS-KOS RIBANC Horváth Júlia Borbála A Négyszögletű Kerek Erdő sorozat harmadik része a Maminti, a kicsi zöld tündér
