Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-06 / 31. szám

2020. FEBRUÁR 6., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A magyar légióst egy 28 éves hollandra cserélik az arabok Dzsudzsák megdöbbent Az al-lttihad Kaiba megvált magyar játékosától Fotó: Instagram Az al-lttihad Kaiba vezető­sége kedden, az átigazolá­si időszak utolsó pillanatai­ban úgy döntött, hogy meg­válik Dzsudzsák Balázs­tól, és ezzel nem kis értet­lenséget váltott ki az Egye­sült Arab Emírségekben. A döntés váratlanul érte a 108-szoros válogatott játé­kost is. Dzsudzsák: Meg va­gyok döbbenve! - írta teg­napi cikke címében az arab emírségekben al-lttihad lap internetes kiadása. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Az Ittihad Dzsudzsák Balázs kizáró­lag nekik eljuttatott nyilat­kozatára hivatkozva szá­mol be az ügy fejleményéről. Dzsudzsákot - a lap beszámo­lója szerint - derült égből vil­lámcsapásként érte a döntés, amelynek okait nem ismeri. Honfitársunk állítja: semmi­féle nézeteltérése nem volt az edzői stábbal, a vezetőkkel és a játékosokkal is jó viszonyt ápol. A lap azt írja, Dzsudzsák egyelőre nem azon gondolko­dik, hol folytassa a pályafu­tását, hanem próbálja megér­teni a vezetőség homályosan kommunikált, állítólag edzői előterjesztésre született dön­tését. Az arab lap szerzője fel­hívja a figyelmet arra, hogy Dzsudzsák a bajnokság egyik legjobb játékosa, aki a hely­zetkialakításban kiemelke­dik a mezőnyből, lőtt gólokat is, és sok időt töltött a pályán. Igaz viszont, hogy a csapat­nak nem nagyon megy: a leg­utóbbi öt bajnoki mérkőzésé­ből négyet elveszített, és ti­zenhárom pontjával csupán all. helyen áll a 14 csapatos mezőnyben. A helyi Alroeya.com hosz­­szú cikket szentel Dzsudzsák Balázs szerződésbontásának. A 33 éves magyar légiós bú­csúját megdöbbentőnek titu­lálta az al-Karamah csapa­tával korábban bajnoki cí­mig és ázsiai.Bajnokok Ligá­ja-döntőig jutó szíriai szak­vezető, Mohammad Kvid is. A lap elemzésében az Egye­sült Arab Emírségek labda­rúgó-élvonalának egyik leg­technikásabb és legjobb já­tékosának nevezi Dzsudzsák Balázst, akinek a „menesz­tése” ezért is érthetetlen és megdöbbentő. A cikk kitér az al-lttihad korábbi közleményére is, mely rögzíti, a héten elkül­dött három légiós - köztük Dzsudzsák - jövőjéről az ősz­szel kinevezett szakveze­tő, forge da Silva és szakmai stábja által készített, a játé­kosok teljesítményét teljesen objektív adatok alapján érté­kelő elemzései alapján dön­töttek. Kvid szerint ennek az állításnak ellentmond, hogy Dzsudzsák a bajnokság első felében minden bajnokin pá­lyára lépett, sőt végig is ját­szotta ezeket a találkozókat. Bár gólt csak két meccsen szerzett (összesen három­szor volt eredményes az őszi idényben - a szerk.), többször is csapata húzóembere volt. A klubhoz közeli források­ra hivatkozva azt is megjegy­zik, a magyar légiós szerző­désének felbontásáról szóló döntés kevésbé a jelenlegi tel­jesítményének szólt, mint in­kább stratégiai kérdés volt. Dzsudzsák szerződése egy­felől csak a nyár végéig szólt, így nem került olyan sokba felbontani, másfelől az uru­guayi trénernek most nyílt le­hetősége megszerezni a már régóta figyelt Navarone Foort. A holland légiós ugyan nem felnőttválogatott, de öt évvel fiatalabb, mint Dzsudzsák, amivel jóval piacképesebb opció is a balszélső posztra, mint a magyar válogatottsági rekorder lett volna. Mohammed Obaid al- Jammahi, az al-lttihad Kaiba alelnöke egy sportcsatorná­nak nyilatkozott, és burkol­tan arra utalt, hogy a 33 éves Dzsudzsák életkora is szere­pet játszott a döntésben. „A klub vezetőségében ma­ximálisan tiszteljük Dzsu­dzsák Balázst, és köszönjük neki az elmúlt másfél évet, de a szakmai stáb által kiválasz­tott, huszonnyolc éves holland Navarone Foor évekig megha­tározó játékosa lehet a csapat­nak, rá épülhet a támadójá­ték. Nagyszerű játékszervező, aki számos fiatal játékossal kiegészülve segítheti a klubot céljai elérésében, a bennmara­dás kiharcolásában hosszú tá­von is” - idézi az Albayan.ae a klub alelnökét. Gálfi Dalma négy éve legyőzte az Australian Opent most megnyerő Kenint Nyomasztó a megélhetésért játszani Kellett fél év, hogy magánéleti gondjai után ismét a teniszre összpontosíthasson TENISZ Gálfi Dalmát motivál­ja, hogy a 2015-ös korosztá­lyos US Open-döntőben álta­la legyőzött Sofia Kenin szom­baton a felnőttek között nyert Australian Opent - a junior­ként világelső magyar szerint ő is ugyanolyan keményen dolgozik, mint a vele egyko­rú, 21 éves amerikai. Kenin jelenleg a világranglista hete­dik helyén áll, Gálfi a 248.- Látta az Australian Open női döntőjét?- Nem, a levegőben voltam, akkor repültem haza az Egye­sült Államokból. De nem le­pődtem meg, hogy Sofia Kenin nyert: mindig is erős, határo­zott személyiségnek tartot­tam, igazi amerikai lány. Ju­niorként is látszott, hogy tele van önbizalommal- Jó négy évvel ezelőtt gondol­ta volna, hogy Kenin egyszer el­jut idáig?- Benne volt a pakliban, mint ahogy az én esetemben is benne volt, hogy gyorsan az élmezőnybe kerülök.- De nem így történt. Fruszt­ráló, hogy felnőtt Australian Open-bajnok az a lány, aki­vel szemben juniorként Grand Slam-döntőt nyert?- Inkább motiváló, hiszen ugyanonnan indultunk, sem­miféle különbség nem volt kö­zöttünk. Neki több lehetősé­ge adódott szabadkártyákhoz jutni a felnőttversenyekre, több amerikai tornát rendez­nek, ami óriási előny. Jól jött ki neki a lépés, egyre nagyobb az önbizalma, és ő is ugyanolyan kemény munkát végez a min­dennapokban, amilyet én.- Ennyit számít az önbizalom?- Abszolút, nagyon előre tud vinni, ha rendben van. Nyil­ván az amerikaiaknak is van­nak mélypontjaik, ám sokkal hamarabb ki tudnak mász­ni belőlük, mert egész életük­ben azt hallják: te vagy a leg­jobb, meg tudod csinálni! Itt­hon egészen más a légkör, gyakoribb a negatív hozzáál­lás, ami csak annak az önbi­zalmát nem tépázza meg, aki olyan személyiség, hogy min­den kritika lepereg róla.- 2014-ben a top ötvenet jelöl­te meg célként a felnőttek kö­zött. Jelenleg messze áll ettől- miért?- Akkor még fogalmam sem volt arról, mi az a felnőtt­tenisz. A top ötven most is a szemem előtt lebeg, ám reá­lisabban gondolkozva a leg­jobb száz a nagyobb célom, a kisebb meg a kétszáz, hogy ismét pályára léphessek a Grand Slam-selejtezőkben. Jó úton haladok, a fran­cia edzőmmel, Bastien Fazincanival sokat fejlődtem az elmúlt egy évben.- Miben volt a legnehezebb az átállás a junior- és a felnőttélet között? Fotó: Földi Imre- Juniorban még jól érzed magad: együtt vannak a fiú- és a lányversenyek, a mécs­esek után együtt lógsz a többi­ekkel. A felnőtteknél már nem így van, nehéz barátságokat ki­alakítani. A másik része, hogy több hétig úton vagy, olykor tel­jesen egyedül. Nem mindig tu­dom megengedni magamnak, hogy kivigyem az edzőmet a versenyre, és néha édesapám sem jön el, mert elfoglalt, neki is pénzt kell keresnie.- És a mérkőzéseket tekintve?- Sokkal kiegyensúlyozot­tabb a mezőny, nincsenek köny­­nyű meccseid, ráadásul az is nyomasztó, hogy nem csak a ranglistapontokért játszol, ha­nem a megélhetésedért is. Ami­kor elkezdtem a felnőttek kö­zött teniszezni, nem gondoltam bele ennek a velejáróiba, csak élveztem a nagy versenyeket, a jó ellenfeleket. Jöttek is az ered­mények. Aztán egy idő után el­kezd ezen is agyalni az ember, ami nem tesz jót.- Kenin aligha a pénzdíját bön­gészte Melbourne-ben forduló­ról fordulóra...- Persze, óriási előny, ha van mögötted egy stabil anya­gi háttér, és nem neked kell aggódnod.- 2017-ben még 136. volt a vi­lágranglistán. Mi történt utá­na?- Magánéleti gondjaim adód­tak, amelyek hátráltattak. Kel­lett fél év, hogy túltegyem ma­gam rajtuk, és ismét százszá­zalékosan a teniszre összpon­tosítsak.- Az elmúlt években egymás után törnek be a legjobbak közé az önnél is fiatalabb női já­tékosok - ez sem bosszantja?- Nem, ugyanúgy motivál, mint Kenin sikere. A kanadai Bianca Andreescut jól isme­rem, még másfél éve is edző­meccset játszottunk, emlék­szem, hogyan dobálta az ütőjét- aztán látom, hogy US Opent nyer. Én is mindent megteszek, küzdők, hogy ott legyek az él­mezőnyben. Biztos vagyok ben­ne, hogy eljön majd az a pilla­nat, amikor azt mondom: meg­érte várni. Klein Ron/NS JEGYZET Lila ködben lövészárkok Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Ha kedd, akkor Belgium! Jahh, nem, Mezőkövesd. Az újpestiek a labdarúgó NB I 19. fordulójában nem a klub tulajdonosának hazá­jába, hanem a matyó város­ba voltak hivatalosak. A ven­dégszeretettel majdnem visz­­szaélt a lila-fehér társaság, már amennyiben az idegen­beli siker bármikor is annak tekinthető. A kövesdiek pont­mentése tartásról ad bizony­ságot, míg a már-már meg­nyertelek vélt meccs döntet­lenre engedése (2-2) kudarc­cal ért fel a látogatóknak. A megszokott forgatóköny szerint ilyenkor mégis ér­kezik a folytatásra vonatko­zó derűlátó játékosi és/vagy edzői nyilatkozat, vagyis: „a Fradi elleni rangadón min­den más lesz, ott kell majd igazán megmutatni, mire va­gyunk képesek, a sok néző, a különös hangulat mindig fel­dobja az embert”. A baj itt kezdődik, sőt in­kább e helyen folytatódik. Amikor a lila tábor arra buz­dít, hogy „Mondj nemet a derbire!”, akkor nehéz el­képzelni, hogy ebből olyan miliő kerekedik, amelyben a futballista kész „meghal­ni” a pályán. Újpesti ultrák nélkül ugyanis sok minden­ről szólhat egy Fradi elleni csörte, csak maradandó él­ményről nem. Már azt is el­keserítő volt nézni, hogy a felújított Szusza-stadionban mindössze 1125 néző kíván­csi a Fehérvár elleni meccs­re. A negatív élményt tovább fokozta a csak addig prímá­nak tűnő gyep, amíg a be­melegítést el nem kezdték a csapatok. A minden idők egyik legkomikusabb jele­netét hozó középkezdése (ennek során Chukwuebuka Vincent, ismertebb nevén Onovo a labdát nemes egy­szerűséggel kirúgta a pályá­ról...) és a felvonultatott fut­ball csekély nívója a gyalá­zatos játéktérrel még akár magyarázható is, ám a tulaj elveihez való ragaszkodásá­ra nehéz elfogadható okot ta­lálni. A pénz mindenhatósá­ga sokszor felülírja a normá­kat, és azokat fosztja meg él­ménytől, akiknek az imádott egylet esetében nem a mér­legfőösszeg a legfontosabb szempontja. Legutóbb 99 évvel ezelőtt, 1921. május 8-án fordult elő, hogy a négyezret sem érte el (3000) a közönségszám az újpesti házigazdái szereppel lebonyolított, FTC elleni ösz­­szecsapáson. A soron követ­kező, 225. derbin egyébként sem Zsótérék az esélyesek, a hazai kemény mag és népes derékhad nélkül pedig ez kü­lönösen érvényes. A kötélhúzás a tulajdonos és a bojkottot hirdető ultrák között sehová sem vezet. Kí­vülről mindössze az tűnik egyértelműnek, ebben az el­lentétben csak a vesztesek gyarapszanak. Ha szombat, akkor Megye­ri út! Jahh, nem, tévéfotel. Kár volt úgy felújítani a pályát, hogy lövészárkok ma­radtak.

Next

/
Thumbnails
Contents