Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-26 / 48. szám

2020. FEBRUÁR 26., SZERDA 4 PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE HÍREK Nincs két egyforma gyermek, de mindegyik fontos a tanárnak Elbúcsúztatták már a telet Túl későn derült ki, hogy gond lesz az iskolákban BODONY A településen is búcsút mondtak a télnek. A napokban a helyi műve­lődési házba hívogatták a falu apraját-nagyját egy jó hangulatú, ingyenes prog­ramra. Előszóra Pinceszín­ház előadásában A párte­rápia című darabot tekint­hették meg az érdeklődők, majd az intézmény udvarán elégették a fagyos telet jel­képező kiszebábot. Néhány jó falat elfogyasztása és a baráti beszélgetés után táncra is perdültek a helyi­ek a Kenderszer Néptánc­együttes tagjaival. B. K. Retró partira készülnek MÁTRABALLA A hatvanas, hetvenes évek hangulatát idéző retró partira készül­nek a községben. A február 29-én este nyolctól kezdődő rendezvényen a főszerep a rock and rollé lesz, igya szer­vezők arra buzdítanak min­denkit, hogy lehetőleg a múlt század ezen évtizedeit idé­ző ruhában, jelmezben jelen­jenek meg - tudtuk meg Pá­­dárné Gyuricza Henriett pol­gármestertől. B. K. Tavaszi támogatás ÉSZAK-HEVES A térségben Ivád, Mátraderecske, Mátra­­balla, Mátraderecske és Sí­rok részesült támogatásban tavaszi kulturális programja­ik megszervezésére. A me­gyei önkormányzat január végi közgyűlésén döntöttek arról, hogy az előadó-művé­szeti szervezetek többlettá­mogatásban részesülnek. A húszmillió forintos keretből azok a kistelepülések kap­tak, ahol az aktív kulturális csoportok, előadók évek óta sokat tesznek a helyi rendez­vények színvonalának emelé­séért, a hagyományok meg­őrzéséért, tájékoztatott He­ves megye önkormányzata. B.K. Legutóbbi Pétervására és körzete oldalunkon foglal­koztunk a térség iskoláiban tizenhét év alatt lezajlott drámainak mondható folya­mattal és annak következ­ményeivel. Most egy több évtizede tanító pedagógus meséli el, miként élték meg ezeket az éveket, s hol tar­tunk most. SÍROK A Pétervásárai járás legtöbb településén drámai népességcsökkenés történt az elmúlt évtizedekben. Részben ez az oka annak, hogy a kiste­lepülések kénytelenek voltak bezárni iskoláikat. Ám a meg­maradt intézmények egy ré­sze is évek óta küzd a megma­radásért. Ennek okairól kér­deztük Rajnavölgyi Vilmost, a siroki Országh Kristóf Általá­nos Iskola több évtizede taní­tó magyartanárát, aki a tizen­hét éve kezdődött, erőltetett integráció következményei­vel kollégáival együtt napon­ta szembesül. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu Iddfelelös Sírokban nem zár be az iskola. Az itt élők közül sokan vallják, az intézmény a település lelke- Mikor kezdődött a folyamat?- Még 2003-ban, amikor Magyar Bálint kulturális mi­niszternek „köszönhetően” megszüntették a kisegítő osz­tályokat. Indokul a szegregált oktatás felszámolása szolgált. Tegyük hozzá, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt ez politikai elvárás is volt akkoriban. Egyúttal meg­emelték a minimális létszám­­határokat az osztályokban, ezek nélkül a gyerekek nélkül meg sem tudtunk volna felel­ni az elvárásoknak. Valóban, a kisegítő osztályokba többsé­gükben cigány tanulók jártak. De nem a cigányságuk miatt! Enyhe és középfokban értel­mi fogyatékos, magatartásza­varos gyerekek tanultak Itt. Szakvélemények alapján ke­rültek oda. Sírokban is műkő­* dött ilyen osztály. Egy kivaló, szakképzett gyógypedagógus foglalkozott tizenkét-tizenöt gyerekkel. Tanultak, mégpe­dig azt, amit életkoruknak és képességeiknek megfelelően tanulniuk kellett. Hangsúlyo­zom, egy erre képzett pedagó­gus irányításával, eltérő tan-Sirokban nagyjából az a hely­zet, ami országosan. Az ezred­forduló előtt a megye egyik leg­patinásabb intézménye volt az iskola. Több mint háromszáz gyerek járt ide. Most kilencven­kilenc. A többségük cigány. A tanárok úgy érzik, a bélyeg az iskolára égett. Rajnavölgyi Vilmos szerint nem számít már, hogy még ezzel a közel száz gyerekkel is tudnak nagyszerű eredményeket elérni. Ahogy az terv szerint, a saját tempójuk­ban, speciális eszközökkel, módszerekkel haladtak.- Mennyire voltak ezek a gye­rekek diszkriminálva társaik­tól? sem, hogy az itteni két csoport az ország legjobb színjátszói közé tartozik. Hogy kiváló ered­ményeik vannak a sportban, a katasztrófavédelemben. Hogy a vers- és prózamondó verse­nyeken a sirokiak mintául szol­gálnak másoknak. Hogy a ta­nulóik többsége pontosan úgy él és viselkedik, ahogy ez ettől a korosztálytól elvárható. Hogy a cigány gyerekeknek épp úgy csillog a szeme, mint a magya-Fotó: beküldött- Semennyire. Nálunk nem voltak a földszintre vagy más­hová száműzve. Nem kellett az udvari budit használniuk. Nem voltak kizárva semmilyen prog­ramból. Szerves részei voltak az iskola életének, mint akár­roké. Hogy a tanári kar sziv­­vel-lélekkel végzi a munkáját. Hogy a község vezetése min­denben támogatja az elképze­léseiket. A szegregáció - a siroki ta­nár szerint - mára végérvé­nyessé vált az iskolák jó részé­ben, és nincs az az intézkedés, ami visszacsábítaná a nem ci­gány származású gyerekeket. Próbálkozni persze lehet, sőt, kell is. A folyamatot nagyon nehéz megállítani és visszafordítani melyik másik osztály. A többi­ek? Persze, tanultak ők is. Azt a tananyagot, ami elő volt ír­va. Ekkor jött a rendelet, amely szerint meg kell szüntetni a cso­portot, a tanulóit szét kell osz­tani az életkoruknak megfelelő osztályokba. Mi, pedagógu­sok, döbbenten álltunk ez előtt. Ilyen dilettantizmust csak az követhet el, aki még nem járt fa­lusi iskolában, aki még nem lá­tott közelről gyereket. Nekünk nem kellett tizenhét év, hogy rájöjjünk, hová fog ez vezetni. A baj akkor kezdő­dött, mikor meg­szűnt a kisegítő A jól működő mechanizmusból ezek a gyerekek bekerültek a normál osztályokba. Olyan pe­dagógusok keze alá, akik er­re nem voltak kiképezve, fel­készítve. Nem tudtak együtt haladni a többiekkel, sokszor nem is értették, miről van szó az órán. Nem kapták meg azt a speciális figyelmet sem, ami ed­dig természetes volt számukra. Hiszen a tanárnak a többiekkel is foglalkoznia kellett. A diffe­renciált oktatás időt vett el a töb­biektől, de nem adott elég időt a rászorulóknak sem.- Úgy tűnik, nem volt ez jó sem a diákoknak, sem a taná­roknak, sem a szülőknek...- A szülők léptek is. Volt, aki várt egy-két évet, volt, aki azonnal. A jobb képességű gye­rekek lassan eltünedeztek. Elő­ször csak a felső tagozatból. Ma már ott tartunk, hogy sokan be sem íratják egy „cigány iskolá­ba” a gyereküket. Úgy gondo­lom, szocialista és szabad de­mokrata kormányzás ágya­zott meg a szegregációnak. Ti­zenhét év telt el azóta, és sen­ki nem tett semmit! Most, hogy kiborult a bili, már késő. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu A hét évtizeddel ezelőtti sötét időket idéző recski munkatábor örök mementóul szolgálhat Sosem feledkezhetünk meg az áldozatokról BUDÁPEST-RECSK A recski kényszermunkatábor létesíté­sének 70. évfordulója alkalmá­ból tudományos ülést rendez­tek a napokban Budapesten. A rendezvényen Gulyás Ger­gely, a Miniszterelnökséget ve­zető miniszter a Magyar Gulág című megemlékezéssorozat nyitókonferenciáján azt mond­ta, a megemlékezés célja job­ban megismerni és jobban megérteni történelmünk egy fontos darabját, az ország meg­törését, a rendszer ellenségei­vel való leszámolást, hogy a kommunista diktatúra több mint négy évtizede ne merül­jön feledésbe. A közelgő emléknapra utal­va - amelyet idén negyedik alkalommal rendeznek meg május 9-én - hangsúlyozta, a kommunista diktatúrára em­lékezve arra is gondolni kell, hogy nemcsak egyének, ha­nem családok, leszármazottak életét is beárnyékolta a kom­munista diktatúra. Lapunkban minden alka­lommal tudósítunk az emlék­helyen szervezett megemléke­zésekről, s nyomon követjük annak sorsát is. Közel egy éve számoltunk be arról, hogy a kormány ha­tározott arról, hogy interaktív látogatóközpontot szeretne a Hetven éve munkatábort létesítettek Recsknél, Fotó: Korsós Viktor recski tábor helyszínén létre­hozni. Mindez a Magyar Köz­lönyben tavaly április 30-án jelent meg. Ebben rögzítették, hogy 2022-ig 558 millió forin­tot fordíthatnak a látogatóköz­pont kialakítására a költség­­vetésből. Ennek célja a kommunista diktatúra áldozatai ellen el­követett törvénytelenségek kiemelt helyszínén, a recs­ki kényszermunkatábor egy­kori területén található tör­ténelmi emlékhelyen olyan komplexum megvalósítása, amely méltó környezetet biz­tosít a megemlékezésre, a kö­zös nemzeti emlékezetpoliti­ka formálására. A tervek sze­rint egy interaktív, a modern technológiát felhasználó kiál­lítás is társul a fejlesztéshez. A tervező kiválasztása, majd a közbeszerzési eljárás lefoly­tatása után kezdődhet el a munka. Ismeretes, hogy 1950 júliu­sában Recsk határában az ÁVH titkos kényszermunkatá­bort létesített, ahol csaknem ezernyolcszázan raboskodtak. Legalább a tíz százalékuk éle­tét vesztette a túlhajtott mun­ka és az alultápláltság mi­att, végelgyengülés, betegsé­gek, kegyetlenkedések követ­keztében. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents