Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-04 / 3. szám
UR^TPyr. helyőrség 5 vers Szőcs Géza A sétatéri hattyúkról A kolozsvári Sétatéren a szigeten élt egy hattyúpár, Léda néni és Hattyú bácsi nem volt szokásuk énekelni, mert a sziget nem hattyú-bár de a város szerette őket „....látjátok, milyen édesek?!’” Idegen katonák jártak arra. Rongyosak voltak s éhesek. A hattyúpárnak nekiestek, hogy megsüssék őket vacsorára, hogy vacsorára megsüssék őket! (de voltak, akik hangoskodtak, hogy kolozsvári hattyú-paprikást! csak azt! nem kérünk semmi mást!) De megszólalt a riadó! s a századnak rohanni kellett. Ott zúgtak el a Magyar Színház mellett s nem maradt idejük kisütni azt az ízletes hattyúmellet. Csak a tábori szakács kinek csúfneve Basta volt de Holsztomérnek is szólították a hattyúból csak ő evett csak ő evett a hattyúból. S amikor útra kerekedtek, pont mikor jött az este a hattyúk szépséges fejét nyakastól a hattyúk szép fejét lenyeste és a szárnyakkal együtt - jó lesz a hattyú-húslevesbe - egy katonaládába beletette. A katonák teli bőrönddel keltek útra miként azt Bartók Béla tette. A Fellegvárig sem jutottak s elnémult a harmonikaszó Harmonika elhal elfullad az ej-haj a seje-haja, és a csuhajja melytől süketül aki hallja. Libabőr futkos a bakák hátán! A faláda mint egy gramofon dalolni kezdett! A katonák vetettek is kisebb-nagyobb kereszteket! de a kezük úgy reszketett! Mert átéltek ők már sok vihart de nem hallottak még ládát énekelni soha addig a martalócok nem hallottak még hattyúdalt. Vérszín áriák, búcsúszó, búcsú és jajveszékelés és sziszegés és zokogás sugdolózás és csattogás és lüktetés és kopogás suttogás, sírás, gágogás és csőröknek a kopogása és sikoltás és jajgatás j'-o.. ilyesmi '' és sötét végrendelkezés, megfejthetetlen testamentum, elhaló trillák búcsúzóban halál suttog a búcsúszóban. HOLSZTOMÉRSÁPADOZNI KEZDETT S MEGIVOTT MINDEN ALKOHOLT TESTÉBEN OTT VOLT MÉG A HATTYÚ, MÉG MINDIG ŐBENNE HALDOKOLT Holsztomér, immár jaj neked! Nem menekülhetsz, Holsztomér! most megfizetsz a holtomért! Belső balkon- Angst essen Seele auf (vegyes technika, vászon, 80 » 60 cm, 2017] És akkor véres kezét az égre emelte, az égnek emelte véres két kezét s Holsztomér üvöltve elrohant harapva s hörögve énekelt, vonitva, hányta magát és vetette, rúgkapált s a Szamos vizébe magát belevetette hogy ne hallja hogy visszafojtsa vagy megfojtsa magában a hattyút Agónia (vegyes technika, papír, 50 * 70 cm, 2019) beleugrott a folyóvízbe amely a hegyek közé visz be. De a vízben is folyvást énekelt. A rádió. A rádióm. Kikapcsolom, bekapcsolom. Mert Hilversumot keresem. Én Hilversumot hallgatom. Egy szemtanú az esetet - azt, hogy így meg így eshetett - el is mesélte jóval később mi több, még el is énekelte még mindig zavartan és dadogva a hilversumi rádióban. Én legalábbis így hallottam. Hogy ki volt él a szemtanú Léda volt-e vagy Holsztomér nem ad választ rá senki már. Új hattyú jött a Sétatérre. Vajon most merre úszhat Léda? s merre menekül Holsztomér? A szigetre új hattyú kötözött. Sorsunknak ő.már nem ura ő már nem felel sorsomért. Ez volt a rövid narratívám Kolozsvárral s a hattyúval kit nem hoz vissza senki már, Nem tudom, hogy volt vagy hogy hogy van nem tudom, mi van a holnapokban. Az éter néma. Hallgat a hattyú Hilversumban. 2020. január IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
