Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-27 / 22. szám
2020. JANUÁR 27., HÉTFŐ OLVASÓINK ÍRJÁK Arcélek és példaképek. Fejér István (középen) és Demeter Pál fotográfusok Fotó: Gál Gábor Fejér István legszebb fotói a Bartakovicsban Kincseit mutatja az igazi fényképíró Jó hangulatú sportdélutánt szerveztek EGER Remek hangulatú családi sportdélutánon.vettem részt az Eszterházy Károly Egyetem 4-es Számú Gyakorló Iskolájában. Az évente megrendezett, alsó tagozatosoknak szóló versenyre minden kisiskolás valamelyik szüló'jét invitálták. A kiírás lényege, hogy párosán, de csoportokban összeállítva ügyességi feladatokat hajtsanak végre a versenyzők. A megtelt tornateremben, a jó hangulatú bemelegítés után előkerültek a tornaszerek, majd Rózsa néni intuíciói után nagy lelkesedéssel és élvezettel hajtottuk végre a jobbnál jobb feladatokat. Az elején bizony volt olyan kisdiák, aki félve, de aztán belelkesülve igyekezett azokat végrehajtani. A jó légkörnek köszönhetően ők is gyorsan felengedtek. A terem zengett az öröm, s a kiteljesedés hangjaitól, ezzel buzdítva egymást a még jobb teljesítményre. A versenyzők izgalmát fokozta a táblán feltüntetett részeredmény, ami még nagyobb lelkesedésre buzdította a résztvevőket. A végeredménynek is nagyon örültünk, de az még nagyobb öröm volt, hogy megtapasztaltuk, milyen csodálatos érzés gyermekeinkkel, unokáinkkal együtt játszani. Számomra ez az érzés nagyon különleges volt, mivel nagymamaként egyedüli résztvevő voltam. Már másodjára vehettem részt e programon. Rózsa néni nagyszerűen levezényelte a testet-lelket megmozgató foglalkozást, melyben pedagóguskollégái segítették. Hálásan köszönjük nekik! Vinczéné Kovács Margit Eger Remek nap volt Fotó: beküldött Nem pénzt, nem vagyont gyűjtött, hanem élménypillanatokat, élményekből született emlékképeket. A fotózás szerelmének élt, él a mai napig. Legalább hetvenezer felvétel és hatezer tekercs film őrzi eddigi fotós munkásságát. EGER Fejér István fotográfus legszebb munkáiból nyílt kiállítás a napokban a Bartakovics Béla Művelődési Központban. Az alkotó neve jól ismert nem csak a pályatársak, hanem a művészetpártolók körében is. Életútjáról, munkásságáról Cs. Varga István irodalomtörténész emlékezett meg, aki a tárlatlátogatás közben, régi ismerősként, az alkotóval is beszélgetett. Ezen írást örömmel osztjuk meg olvasóinkkal. A Fejér István által vezetett, legendás egri fotóklubra a fényképíró úgy emlékezik, hogy „Nem is munka volt az, hanem élvezet.” 1970- ben, korszakalkotó újításként, a Heves Megyei Művelődési Központtal karöltve először rendeztek szabadtéri kiállítást, amelyet további harminc hasonló tárlat követett. Külföldön - Lengyelországban, Franciaországban, Erdélyben - is kiállították munkáit. Az elmúlt huszonöt esztendőben életművének leggazdagabb anyagát szép hazájában, Erdélyben fotózta. Több tárlaton - Eger, Budapest, Gyergyószentmiklós, Kapuvár, Fertőd, Óbudai Kulturális Központ - szerepelt a csíksomlyói búcsúban készült emlékképeivel. Nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgéppel járta a világot, Eger utcáit főleg biciklivel és gyalog. Tájat, tárgyat, de főképpen embereket szeret fotózni. Úgy fogalmaz, a leginkább a portréfotózás öröme élteti. Tudja, egy fotó sikeréhez több tényező kedvező együttállása szükséges. Jó szem, türelmes figyelem, kitartó koncentráció, gyors helyzetfelismerés, jó fényképezőgép, de még „az égi és a ninivei hatalmak” segítsége, a tehetség kegyelme is. A fotóművészt leginkább emberarcok, tájak, templomok, kápolnák szépsége, a vidéken élők szegénységben is megőrzött embersége, népművészete, jó ízlése inspirálja. Barátja, Dezső László Gyergyószentmiklósnak, Eger testvérvárosának jeles természetfotósa, így méltatja Fejér István munkásságát: „Akit Isten talentumokkal áld meg, felelősséggel is felruház. Leikébe leheli a parancsot: járni az utat, rögzíteni a szépet, megörökíteni a megismételhetetlent. Ez a parancs él Fejér István lelkében is. Nem csak az általa készült képekkel örvendezteti meg az embereket, tudásával sem fukarkodik.” Sok örömöt, témát, élni segítő erőt adott neki a fotózás. Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes - és Jáki Teodóz bencés, a csángómagyarok vándorapostola is - barátságába fogadta. Számára barátainak figyelme, szeretete ma is fontos. Lélekerősítő erővel hatott rá a Pricske-tetői kereszt látványa, a felirata ma is reményt ad. Tudatosítja a táborhegyi örömvágyat: Uram, jó nekünk itt lenni! A kiállítás szervezői, a Forrás Gyermek- és Ifjúsági Ház, a Bartakovics Béla Művelődési Ház munkatársai, a kiállítás spiritus rektorával, Mandák Attilával együtt arra törekedtek, hogy a tárlat képei egyfajta belső szellemi-lelki összetartozást is tudatosítsanak. A fotókon virtuálisan megjelenik az elérhető teljesség, és szerves, összefüggő egységet alkot. Jó szívvel ajánlom a fotóművészetet kedvelők figyelmébe a tárlatot, amely a Bartakovics Művelődési Központban látható február közepéig. Cs. Varga István Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Ki a felelős az ilyen állapotokért? EGER A napokban olvastam számos internetes oldalon, hogy szokatlan eset történt hétfőn délután a megyeszékhelyen. Az Agria TV a Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a belvárosban menet közben szakadt szét egy csuklósbusz, s bizonyítékként fotót is készítettek minderről. Igaz ugyan, hogy a buszon utazók közül senki nem sebesült meg a balesetben, ám engem mégis töprengésre késztetett a hír. A Heol.hu megkereste Soltész Bálint megyei rendőrségi sajtószóvivőt, aki úgy nyilatkozott, hogy a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságra nem érkezett bejelentés az esettel kapcsolatban. A kérdéseim a következők. Ki a felelős jelenleg a tömegközlekedésre szánt autóbuszok műszaki állapotáért? Sok hírt olvashattunk arról, hogy rendszeresen új autóbuszokat vásárolnak, s frissítik a gépparkot. Kérdem én, hol vannak ezek a járatok? Az is érdekelne, hivatalosan hány évig működhetnek a forgalomban az autóbuszok? S. Zsófia Eger Újra várjuk levelezőink véleményét HEVES MEGYE Megköszönjük olvasóinknak, hogy véleményükkel, történeteikkel segítik a munkánkat. A továbbiakban is számítunk az együttműködésükre! Itt hívjuk fel levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, s azokért felelősséget nem vállal. Csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Számos írást kapunk, ahol orvosaiknak mondtak köszönetét. Kérjük, ha elégedettek gyógyítóik munkájával, azt ne ezen oldalon fejezzék ki. Várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére, 3300 Eger, Trinitárius utca 1., illetve a szerkesztoseg@ hevesmegyeihirlap.hu e-mailcímre. HMH Sok egri fotográfusnak példaképe Fejér István Füzesabonyban született 1939. április 20-án. A hatvani vegyipari technikumban végzett. Negyvenkét éven át szolgált a közegészségügyben. 1957-től az Egri Fotóklub, 1962-től pedig az Aesculap Fotóklubnak is tagja. 1966- ban szerzett művészeti-oktatói engedélyt, és lett tagja a NADAR Stúdiónak, amely akkor igencsak modernnek számított. Ugyanabban az évben a Heves Megyei Fotóklub vezetőjévé választották, és az maradt egészen 2000-ig. Az 1970 és 1980 között a közművelődés terén elért kiemelkedő eredményeiért minisztériumi kitüntetéssel jutalmazták. 2011-ben Arany Kazetta életműdíjban részesült. A fotózásról szerzett ismereteit, mesterségbeli tudását a tanításban is kamatoztatta. Mai napig vallja, „A jó pap is holtig tanul. (...) Az ember minden vonalon képes megújulni, még öregen is.” HIRDETÉS Ha szeretné, hoqy vélem ■' ..........i ötletei, javaslatáLésdntori ■ V I f.2-34 .4),, -------\ ..feS minél szerkeszroinKne újságíróinkhoz, küldjön e-Az idősebbek örülnének pár segítő korlátnak Biztonságot sürgetnek EGER A megyeszékhely belvárosában, az Agria Park közelében lakom, ezért a vásárlásaimat az úgynevezett kis Tescóban bonyolítom. Vásárlás után szeretek néhány percre az előtérben helyet foglalni. Nemrégiben történt meg az, hogy a földszinten cirkáló biztonsági őr kitartóan figyelt, nem tudtam mire vélni a dolgot. Végül közelebb érve arra kért, adjam át neki az egyetlen padot, amin ültem, mert azt máshová akarja vinni. Erre elnevettem magam. Itt jegyzem meg, hogy Egerben a városban is elkelne az utcákon több pad. Idősek várják az erősítést a csomagcipeléshez, a kisgyerekesek a vásárló anyukátapukát. A folyosón kijövet az udvarra ott van a lépcsősor, azon sajnos semmi kapaszkodó nincs. Tudom, hogy rendezvények miatt nem lehet mindent bekorlátozni, de azért főként az idősebbek biztonságáért legalább a lépcsők végén lehetne fogódzkodókorlát. Rossz nézni, hogy az idős emberek bottal a kezükben, az elesés határán kapaszkodnak fel a kivezető útra. Én már többször szóvá tettem a ránk vigyázó biztonságiaknak ezt is, de úgy veszem észre, hogy a kérésem nem ért célba. Szeretném, ha jelen írásomra felfigyelnének az illetékesek, hiszen mi vagyunk a vevők, az üzletekbe rendszeresen visszatérők. Talán mi, idősebbek is számítunk valamit a bevásárlóközpontnak. Végül, ha szabad még egy megjegyzést tennem. Jó lenne, ha a megyeszékhelyen legalább annyi figyelem és törődés járna az itt élőknek, a törzslakosságnak, mint az apartmanokban, a szállodákban átmenetileg helyet foglaló kirándulóknak és turistáknak. v U.Jánosné Név és cím a szerk.-ben
