Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-11 / 9. szám
TPTT^TíTT. helyőrség 5 vers Baricz Dezső Emlékezések Stella szép volt és mindig kívánatos, a kanapén fekve eszembe jutott teste s hívtam őt, de néha nem hallotta meg, hogy szólítom. Stellát ittam üvegből a kanapén, ritkán kóstoltam zamatos testét az ágyban. Stella nagyon szeretett, s úgy éreztem, hogy mindenemben ott van, s figyeltem az apró kék erek a bőr alatt hogy hordják szét Stellát testemben hidegen, ahogy szeretem, egy nap Stella eltűnt, s én nem tudom, volt-e ágyam, de hűtőm az volt, mert Stella mindig hideg volt velem. Ajlik Csenge Vidéki keserű Egyszerre kettő vagyok, édes tehernek születtem le. A mellkasomnál erősen megrántom, és kifordulok magamból. Már be is fordultam, az udvarban az akasztott szárítókötelet nézem. Amire felcsavart az élet. Pelyhes remény Ló (hegesztett fém, 40 * 28 * 22 cm, 2019) Csak játékból Értem Vizsgálom vajon emberből vagy-e, van-e lelked tested felett. Haraggal fekszem az ingadozásban, térképként tartva önmagam. Ha mégis azt hinnéd, nem vagy fontos, ezt a levelet Istennek címeztem, de úgyis te kapod meg. Mert rettegek attól, amiért könyörögtem. Te jössz, könyörögj értem. Bábut ledönteni. Tehetetlent kidobni a mozgó autóból. Kövekkel a zsebében fürdeni küldeni. Rákötni egy kötelet, hogy később hű kutya legyen. Én nem akartam játszani. Kiállítás Most bárki elfújhatna, mint utolsó gyertyát Mária szobra előtt. Ne égjen le a temető, száraz nyáron nem lesz hova mennem. Rettegő távolban még bizsereg az életem. Idióta a remény. Kacagva kézen fog, földes testem pusztulásig fújkálja: „Tiszta leszel.” Ha most hiszek neki, soha nem növök fel. ha most hiszek neki, holnap már meg akarok halni. De hallani, ahogy kinevet. Megütném, de épp gyufájával játszik a szélben. Lángra lobbant, és őriz pelyhes tenyerében. Tizenegy óra Etikett Elképzelésen kívüli lepedőbe ”',r csavarodni fulladásig, magzatpózban halálért imádkozni. Kérni, hogy tudjam, hogyan kell temetni. Mikor kell letérdelni és a mellemet verni. Én vétkem, hogy elhittem a világot. Ha képzelek... ...angyalszárnyakat a felhők helyére, és ürességet a templomba rám tör a pofátlan boldogság. mi Ahogy te szeretetben, én sós vakságban nem élhetek. Pupillákat ragasztok egy átáztatott képkeretbe. Gyengéden kérdezem, ugye nem haragszol, ha haragszom? Hogy nem vigyáztál se rám se szavaidra, jogosít felszögelni téged magammal szembe: Ebből ez lett. Aludj igazat! Gondold át magad, ahogy a sötétben a WC felé botorkálva már szétrugdostad a magányodat. Rájöhetsz az igazra, amit addigra már rég nem hiszek annak. 2020. ianuór IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Régen kimentem az erkélyre, mentem ki a nyári éjszakába. Meleg levegőben hideg nyomom kőpárája, ahol még látni a csillagokat. Régen imádkoztam hozzájuk, miközben elképzeltem: a Göncölszekérbe ülve eljutok a világosságig. A lábamat lógattam a Hold alatt. A távolban zúgó utak ciripeltek, majd lekapcsolták a templomok fényeit. Tizenegy óra. Akkor láttam utoljára önmagam. Futó (hegesztett fém, 25 * 15 * 18 cm, 2019) LAPSZAMUNK SZERZŐI Ajlik Csenge (1999) költő, író Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító Baricz Dezső (1995) költő Birtalan Andrea (1995) költő, slammer Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő íresik Vilmos (1944) író, költő, műfordító Kántor Mihály (1974) szakíró Kertész Dávid (1993) író Kosztolányi Dezső (1885-1936) költő, író, műfordító Leczo Bence (1996) író Marton Péter (1979) író, egyetemi kutató és oktató
