Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-11 / 9. szám
helyörség folytatás a 1. oldalról B 13 ortre Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen...” Jedlik Ányos a próbaév kitöltése után bölcsészeti tanulmányokat folytatott a bencés rend győri líceumában, majd Pesten matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből szigorlatozott, és doktori címet szerzett. 1825-ben pappá szentelték, majd a rend döntése értelmében visszatért Győrbe tanítani. Már ekkoriban is előszeretettel végzett fizikai és kémiai kísérleteket (a tudományterületek akkoriban még az oktatás szintjén sem különültek el élesen egymástól), találmányokat fejlesztett, bővítette a szertárát és tanulmányi utakat tett. Kezdő tanárként az áram mágnesre való hatását és az elektromágnes működését tanulmányozta, mely az 1820-as év nagy felfedezése volt, de 1828-ban a világon elsőként Jedlik Ányos készített elektromotort, ő amolyan magányos tudós volt, sokszor tapasztalta, hogy „némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom által jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek” voltak, csak neki nem állt módjában értesülni erről. Az elektromágnes és a higanyvályús kommutátor alkalmazásáról is szerényen azt gondolta, hogy már másnak is eszébe juthatott, ezért meg sem kísérelte nagy dobra verni a találmány hírét. Mint azt Mayer Farkas OSB Epizódok Jedlik Ányos életéből című alapos munkájában megjegyzi: később, amikor Jedlik Pozsonyban olvasta a Poggendorffféle Annalen der Physik 1834-es évfolyamának 206-208. oldalán William Ritchie (1790- 1837) cikkét az „electro magneticus forgonyokról”, azonnal melléírta: „Jam anno 1829 Jaurini expertum est.” (Már 1829-ben Győrött kikísérleteztetett.) Professzor, nemzetőr, feltaláló 1840-től a pesti tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője lett, az egyetemi szertár bővítése a szívügye volt, és mivel a közvetlen közelében lakott, rengeteg időt töltött azzal, hogy ő maga is elvégezze a kor legnagyobb felfedezéseit lehetővé tevő kísérleteket, sokszor apróbb módosításokkal tovább is fejlesztette az ismert eszközöket, lépést tartott az európai vívmányokkal, sőt később is előfordult, hogy meg is előzött egy-egy hivatalosan bejelentett felfedezést. 1844-ben a közoktatás nyelve hivatalosan a magyar lett, azonban az egységes magyar műszavak hiánya nagy nehézséget jelentett - a magyar tudományos nyelv kialakításában Jedlik Ányos is szerepet vállalt. Olyan szavakat köszönhetünk neki, mint az áram, eredő, hátrány, lejtmérés, lejtmérő, tolattyú, vetület, zönge, dörzsvillanyosság, fénytöréstan, hangszekrény, hullámhossz, hullámvölgy, léggömb, légnyomás, műanyag. Az 1846/47-es tanévtől dékánná választották, de az 1848/49-es tanévben már nem tarthatott előadást az egyetemen. „Jedlik a nehéz időkben sem hagyta el Pestet, bár testvére hívta haza a szülői házba. Amikor Jellachich megkezdte támadását az ország ellen, ő is bekapcsolódott a főváros védelmébe. A 49. évében levő tudós beállt a népfelkelők közé. Naplója szerint már jún. 27- én 40- 50 forintért puskát vett, szeptember elején puskaport, puskapor-tartót, megfelelő ruházatot szerzett csákóval együtt. Többször is részt vett a város védelmére készített sáncok ásásában a kritikus szeptemberi napokban, amíg a szept. 29-i pákozdi győzelem el nem hárította a veszedelmet. Később féltő gonddal őrködött szertára felett, bár akkor már kulcsait is elvették tőle. Hentzi Buda ostroma alatt gyújtó és romboló lövedékekkel bombázta Pestet. Ekkor Jedlik - szertári jelentése szerint - »a bombáztatás veszedelmétől a műszereket mentendő, kölcsönzött generál-kulccsal nyittatá fel a szertárt, és annak szereit a bombáztatás alatt nem kevés erőfeszítéssel nagyobb részint a pincébe és az egyetemi épület biztosabb helyeire törekedett menteni a lehető megsemmisülés elől«” - írja Holenda Barnabás a Jedlik Ányos élete és alkotásai című munkájában. Jedliket fél év huzavona után a haditörvényszék felmentette, 1850-től ismét taníthatott - német nyelven. Abban az évben jelent meg a Természettan elemei című művének első - és végül egyetlen - kötete Súlyos testek természettana címmel, melyben a mechanika, hangtan és a kémia kérdéseit is tárgyalta. A magánkiadásban megjelent művet a Magyar Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazta, és 1858-ban rendkívüli módon, a levelező tagságot átugorva rendes tagjává választotta Jedliket, aki a következő évben A Villany-telep egész működésének meghatározása címmel tartotta meg székfoglaló értekezését. Jedliket sokáig foglalkoztatták a galvánelemekkel kapcsolatos kérdések, megkísérelte tökéletesíteni őket, a Bunsen-elem módosításával hozta létre a Jedlik-elemként emlegetett találmányát. Az elemekből Csapó Gusztávval és Hámár Leóval telepeket épített, és kiküldték az 1855-ös párizsi világkiállításra. Párizsban olyan hanyag módon bántak a műszeres csomagokkal, hogy a száz elemből álló telep tönkrement, és csak a szerkezetét tudták bemutatni, és a bizottság csak egy kis telepet láthatott működés közben, de így is bronzéremmel jutalmazta. Öngerjesztés és egysarki villamindító Már 1858-ban rájött a dinamó elvére, ezzel hat évvel előzte meg Siemenst. De ez is csak utólag derült ki, miután a professzor már nyugdíjba vonult, és visszatért rendje győri házába, ahol több mint fél évszázaddal azelőtt megkezdte tanári működését. „Ma már csak feltevéseink lehetnek arról, hogy mikor és hogyan akadtak Eötvösék Jedlik felfedezésének nyoifiára. Elképzelhető, hogy 1886-ban, amikor végre elkészült az új fizikai épület, és nemcsak az Eötvös-család tudott átköltözni az itteni új lakásba, de a kísérleti eszközöket is át kellett szállítani a régi egyetemi épületből az újba. [...] Vagy talán előkerült az 1861-es Pótleltár, amelyben az öngeijesztés elve alapján működő egysarki villamindító rövid leírása szerepel. Ez így fejeződik be: »Czélszerű használtatás végett az eszköz rövid leírása és kezelési módja az alapdeszka alá csatolt írásban olvasható. Kigondolva lön Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében 1861. Beszerzési ár 114 for. 94 kr.« A két tanársegéd, Bartoniek Géza 32 éves, Klupathy Jenő 25 éves volt 1886- ban. Klupathy nem sokkal előtte doktorált Eötvösnél. Érdeklődése akkor már az elektromos és mágneses jelenségekre terjedt ki. Jól ismerhette Siemens dinamóelvét. Elcsodálkozhattak, elgyönyörködhettek azon, hogy az öreg Jedlik milyen régen rájött már erre az elvre” - jegyzi meg Mayer Farkas. Azonban az 1873-i bécsi világkiállításon nagy feltűnést keltett Jedlik Harcoló (hegesztett fém, 240 *130 « 90 cm, 2014] Kedves Olvasónk! Mindannyiunknak vannak kiemelkedő olvasmányélményei, amelyekhez időről időre visszatérünk, és amelyek iránytűként működhetnek életünk során; gyakorta idézzük őket, hivatkozási pontként tekintünk rájuk, jó szívvel ajánljuk barátainknak. Ha szeretné megosztani velünk az irodalommal és kultúrával kapcsolatos gondolatait, vagy beszámolna a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről, emlékezetes színházi előadásokról vagy kiállításokról, írjon a szerkesztoseg@kmtg.hu vagy a 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. címre. A közérdeklődésre leginkább számot tartó, továbbgondolásra késztető írásokat közzéteszszük az OLVASÓINK AJÁNLJÁK című rovatunkban. Dr. Jedlik Ányos - Ellinger Ede fotója a Vasárnapi Újság 1896. január 19-i számában Forrás: Digitális Képarchívum „csöves villámfeszítője”, melyet Siemens javaslatára a nemzetközi bizottság díjjal tüntetett ki. De számos érdekes találmány és újítás kötődik a bencés tudós nevéhez - Jedlik részben vagy teljesen megvalósított ’ feltalálásai, felfedezései címmel Ferenczy Viktor kiváló monografikus könyvének függelékében például 76 tételt sorol fel. Jedlik nyugalomba vonulása után sem tétlenkedett, érdeklődéssel olvasta az új tudományos publikációkat, egyszer meg is jegyezte, amikor újabb könyvcsomagot kapqtt: Bár időt is küldenének mindegyikkel. Halála előtt néhány nappal a 95 éves szerzetes Acsay győri igazgatónak mondta el az életfilozófiáját is öszszegző szavakat: „Kedves rendtárs úr, életem hosszú volt, de a munka sohasem fárasztott. Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk.” Sírkövén kedvelt zsoltáridézete olvasható: „Az igazak örökké élnek, és az Úrnál az ő jutalmuk.” „A fizikában tanulok, mulatom, gyönyörködöm” Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1897. május 9-i beszédében megemlékezett a tudós érdemeiről és különös sorsáról: „Jedlik is így magára hagyatva járt öncsinálta útján, és mégis nemegyszer azon nagy fölfedezések nyomán haladt, melyek e századnak dicsőségét teszik. Ő sokat keresett és sokat talált, de mert maga nem hirdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta az ő találmányait, azért a világ tudományos irodalmában a neve alig fordul elő a XIX-ik század fölfedezőinek sorában. Amit nem tehetett meg a világ, mert nem tudott róla, tegyük azt meg legalább mi. írjuk oda az ő nevét az ő alkotásaihoz.” Azóta több lelkiismeretes írás is született erről az életműről, de ezt a portrét most mégsem Jedlik Ányos emlékezetének ismertetésével zárnám. Ehelyett próbáljuk meg elképzelni ezt a zömök és erős testalkatú tudóst minden furcsaságával együtt. Például 1826-ban, hogy rendtársait meglepje, szódavízgyártó gépet fejlesztett, ennek leírását Bécsbe küldte, a Zeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratnak, amely a latin nyelvű cikket meg is jelentette német fordításban. Lássuk magunk előtt a fiatal tanárt, aki elkezdett dohányozni, csak hogy ne tartsák különcnek dohányos kollégái. És bár olyan megpróbáltatásokon volt túl, mint ifjúkorában egy hónapokig tartó vaksággal és rekedtséggel járó betegség, vagy egy olyan komoly sérülés, melyet akkor szerzett, amikor pozsonyi tanárkodása idején leesett egy ház második emeletéről, nagy félelme mégis a kopaszodás volt. Pestre költözése után nem sokkal, 1842. április 14-én megvette a Mncs kopasz fej többé című könyvet, a haját nap mint nap zöld dióhéj olajos kivonatával kente be, amitől rozsdaszínű lett. Egy anekdota szerint kilencvennégy éves korában egy festőművész lefestette a Tudományos Akadémia részére, de neki nem tetszett a róla készült portré. Miért nem jó? - kérdezte a művész. -Mert nekem több hajam van - felelte Jedlik. De végül lássuk magunk előtt az egyetemi professzort is, aki hallgatói előtt és nyilvános előadásokon is szenvedélyes lelkesedéssel mutatta be a kísérleteit, cikket írt a Pesti Naplóban az asztaltáncoltatásról, tudományos magyarázatot keresve az akkoriban itthon is egyre népszerűbb spiritiszta mutatványra, és fáradhatatlanul végezte igazi tudományos kutatásait is, miközben új készülékeket tervezett. Amikor egyik rendtársa arról kérdezte, miért épp a fizika tanulmányozását választotta, ezt felelte: „Látja, minden tudományágban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok, és egysersmind mulatok, gyönyörködöm is.” 2020. január IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET ■ I
