Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-19 / 244. szám
3[lT73PU'helyorseg Olvasóink irta OLYAN VAGY, MINT APAD 5 Látogatás egy feldíszített gácsérnál (110«85 cm, 1999) Hányszor, de hányszor kezdi így a mondókáját anyám, ha nem tetszik neki valami, amit éppen mondok vagy csinálok! Már elmúltam ötven is, mégis mindig le tud teremteni, de örülök neki, mert tudom, hogy van még anyám. Mindig apámhoz hasonlítgattak a családban, pedig nem fiúnak születtem, és az arcvonásaim is egyre inkább anyámat idézik. Termetre - és anyám szerint természetre - mégis apámra hasonlítok: nő létemre izmos vagyok, ősmagyarforma, mint apám volt... ő már hat éve nincs nekem.- Olyan válogatós vagy, mint apád... - kezdi anyám az egyik vasárnapi ebédnél, mert nem eszem meg a húslevesből a csirkemájat. Igen, kissé válogatós vagyok, de nem azért, amiért ő az volt. Apám a háború alatt volt gyerek, a hátországnak csak belsőség jutott: sertésszív, -tüdő vagy csirkeaprólék, esetleg pacal. Mondhatnák az emberek erre azt is, hogy menő a pacalpörkölt. De apám egy életre megundorodott az efféléktől, és ezt olyan gyakran hangoztatta, hogy lassanként én is átvettem a gusztusát.- Ne szedj össze mindent, úgy gyűjtögetsz, mint apád... Persze, mert ez genetikai! Én csak tengeri csigákat gyűjtögetek, meg még... inkább nem sorolom fel. Apám már gyermekkorában megtanulta nagyanyámtól, hogy „ami többet ér egy babszemnél, azt fel kell venni a földről!” És apám szót is fogadott: gyűjtött mindent, legyen az hullott dió, mogyoró, elhagyott anyacsavar vagy kidobott, zöld színű üvegpalack. És akkor is gyűjtögetett, amikor elfogyott a pénz házépítéskor; kiment a hulladéktelepre és épen maradt téglákat, vasdarabokat szedett össze, majd ügyesen beépítette a házba. Lelkesen szedett gombát a mezőn, szedret a ligetben, csipkebogyót az erdőben; ezekben is utánzóm őt. Később, amikor már szüleim utazgattak, apró szuvenírekkel tért Erdélyi Virág Klára haza apám, tele van velük egy egész vitrin. Imádott utazni, világot látni, ebben is rá ütöttem.- Olyan sportbolond vagy, mint apád... És mégis, ki nem az egy olyan országban, ahol ilyen eredményesek a sportolók az olimpiákon meg az egyéb világversenyeken! Persze, apám is sportolt, versenyszerűen kézilabdázott és kerékpározott. Élőben nézte a vébéket és az olimpiát is a tévében, akár hajnalig. Ismert minden magyar eredményt 1896-tól egészen 2012-ig - ezt az olimpiát még megérte... Mindent tudott az Aranycsapatról, és az öttusázó Balczó Andrást rajongásig tisztelte. Én is sportoltam fiatalon, a gyerekeim is, anyám persze még úszni sem tud.- Olyan ügyetlen vagy a konyhában, mint apád! Na ezt kikérem magamnak! Azért, mert egyszer nem lett átlátszó a húsleves, még jól főzök! Apám játszótere nem a konyha volt, ő ezermesternek született! Tényleg mindent megcsinált a kőművesmunkától a villanyszerelésig. Ügyes kertészként rengeteg gyümölcsöt, szőlőt termelt, ennek csínját-bínját apósától leste el. Hobbija a faesztergályozás volt: gyönyörű gyertyatartók, lámpák, asztali tükrök kerültek ki a keze alól, persze mind ajándék lett. Apámnak nagy szíve volt, de üzleti érzéke egy csepp sem. Viszont a kreativitását tényleg örököltem, jó a kézügyességem nekem is. Visszatérve a főzésre: apám kiváló szalonnás tojásrántottát tudott készíteni. Anyám néha túlozhat egy keveset.- Olyan nagy a szád, mint apádnak, ha ivottigen, néha ivott, mert bántotta mindenfajta igazságtalanság. Szidta a rendszert, meg a „komenistákat”, akik szerinte tönkretették az országot. Mivel sohasem volt párttag, nem is kapott panellakást, a gyári lakótelepen, de ezt utólag nem bánta: szép házat épített. Elvégezte a technikumot is, de sohasem lett művezető belőle, hiányzott a piros könyvecske... Sokszor zavarta, hogy nála tehetségtelenebb emberek többre viszik, de a családja, a hobbija, az utazások és a kert kárpótolta őt. Ha ivott, mindig hangosan hallgatta a Szabad Európát vagy a szalagos magnóján Brahmsot. Énbelém is szorult némi igazságérzet, sokat vitatkozom, ez igaz. Persze a komolyzene szeretetét is rám ragasztotta, gyakran hallgatom. És igen, a pezsgőt szeretem - de azt anyám is!- Olyan álmodozó vagy, mint apád... Igen, szeretek álmodozni, olvasni, filmeket nézni, emellett hatalmas a fantáziám, szerintem ez is apai örökség. Apám szerint a fantázia pótolja mindazt, ami a való életben nem adatott meg. Gyakorlatias volt, de egyben álmodozó is: szépen felépítette a házunkat, de a tervezett szökőkút az udvaron sohasem készült el. Mert inkább olvasott és rejtvényt fejtett. Fiatalként nem szerette a könyveket, inkább moziba járt vagy zenét hallgatott. De egy filmélmény az olvasás felé fordította. És ha látott egy szép filmes jelenetet vagy éppen világbajnok lett egy magyar sportoló, már potyogtak is a könnyei, akárcsak mostanában nekem. Ez a korral jár, tudom.- Olyan konok vagy, mint apád volt, aztán látod, mi lett a vége... Apám sohasem foglalkozott a napsütéssel, ha a szabadban félmeztelenül, fedetlen fejjel dolgozott. Nem vett fel könyörgésre sem kalapot vagy pólót, aztán leégett a bőre. Én is imádok napozni, de nem szabad. A bőrrák külsőleg olyan is lehet, mint egy seb; el lehet sebészileg távolítani, de ha ezzel elkésnek, akkor áttéteket képezhet a testen belül. Ez történt apámmal, ez vitte el két hónap alatt. És az én arcomon is volt egy ilyen seb, azt mondják, ez a fajta rák nem képez áttéteket. Sebészileg már eltávolították, szépen gyógyul, most várom a szövettani eredményt. Anyu, ne sírj! Ebben biztosan nem apámra hasonlítok. Belvedere (65 * 80 cm, 2005) LAPSZAMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Cselenyák Imre (1957) író, zenész, dalszövegíró Demeter Adél-Hajnalka (2000) író G. Menta Éva (1964) költő Kántor Mihály (1974) szakíró Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas költő, műfordító Simek Valéria (1953) költő Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Udvardy Zoltán (1964) író, újságíró, kritikus, szerkesztő 2019. október IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
