Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-19 / 244. szám

3[lT73PU'­helyorseg Olvasóink irta OLYAN VAGY, MINT APAD 5 Látogatás egy feldíszített gácsérnál (110«85 cm, 1999) Hányszor, de hányszor kezdi így a mondókáját anyám, ha nem tetszik neki valami, amit éppen mondok vagy csinálok! Már elmúltam ötven is, mégis mindig le tud teremteni, de örülök neki, mert tudom, hogy van még anyám. Mindig apámhoz hasonlítgattak a családban, pedig nem fiúnak szü­lettem, és az arcvonásaim is egyre inkább anyámat idézik. Termet­re - és anyám szerint természetre - mégis apámra hasonlítok: nő lé­temre izmos vagyok, ősmagyarfor­­ma, mint apám volt... ő már hat éve nincs nekem.- Olyan válogatós vagy, mint apád... - kezdi anyám az egyik va­sárnapi ebédnél, mert nem eszem meg a húslevesből a csirkemájat. Igen, kissé válogatós vagyok, de nem azért, amiért ő az volt. Apám a háború alatt volt gyerek, a hát­országnak csak belsőség jutott: sertésszív, -tüdő vagy csirkeapró­lék, esetleg pacal. Mondhatnák az emberek erre azt is, hogy menő a pacalpörkölt. De apám egy életre megundorodott az efféléktől, és ezt olyan gyakran hangoztatta, hogy lassanként én is átvettem a gusz­tusát.- Ne szedj össze mindent, úgy gyűjtögetsz, mint apád... Persze, mert ez genetikai! Én csak tengeri csigákat gyűjtögetek, meg még... inkább nem sorolom fel. Apám már gyermekkorában megtanulta nagyanyámtól, hogy „ami többet ér egy babszemnél, azt fel kell venni a földről!” És apám szót is fogadott: gyűjtött mindent, legyen az hullott dió, mogyoró, el­hagyott anyacsavar vagy kidobott, zöld színű üvegpalack. És akkor is gyűjtögetett, amikor elfogyott a pénz házépítéskor; kiment a hul­ladéktelepre és épen maradt tég­lákat, vasdarabokat szedett össze, majd ügyesen beépítette a házba. Lelkesen szedett gombát a mezőn, szedret a ligetben, csipkebogyót az erdőben; ezekben is utánzóm őt. Később, amikor már szüleim utazgattak, apró szuvenírekkel tért Erdélyi Virág Klára haza apám, tele van velük egy egész vitrin. Imádott utazni, világot látni, ebben is rá ütöttem.- Olyan sportbolond vagy, mint apád... És mégis, ki nem az egy olyan országban, ahol ilyen eredménye­sek a sportolók az olimpiákon meg az egyéb világversenyeken! Persze, apám is sportolt, versenyszerűen kézilabdázott és kerékpározott. Élőben nézte a vébéket és az olim­piát is a tévében, akár hajnalig. Is­mert minden magyar eredményt 1896-tól egészen 2012-ig - ezt az olimpiát még megérte... Mindent tudott az Aranycsapatról, és az öt­tusázó Balczó Andrást rajongásig tisztelte. Én is sportoltam fiatalon, a gyerekeim is, anyám persze még úszni sem tud.- Olyan ügyetlen vagy a konyhá­ban, mint apád! Na ezt kikérem magamnak! Azért, mert egyszer nem lett át­látszó a húsleves, még jól főzök! Apám játszótere nem a konyha volt, ő ezermesternek született! Tényleg mindent megcsinált a kőműves­­munkától a villanyszerelésig. Ügyes kertészként rengeteg gyümölcsöt, szőlőt termelt, ennek csínját-bínját apósától leste el. Hobbija a faesz­­tergályozás volt: gyönyörű gyer­tyatartók, lámpák, asztali tükrök kerültek ki a keze alól, persze mind ajándék lett. Apámnak nagy szí­ve volt, de üzleti érzéke egy csepp sem. Viszont a kreativitását tényleg örököltem, jó a kézügyességem ne­kem is. Visszatérve a főzésre: apám kiváló szalonnás tojásrántottát tu­dott készíteni. Anyám néha túloz­hat egy keveset.- Olyan nagy a szád, mint apád­nak, ha ivott­igen, néha ivott, mert bántotta mindenfajta igazságtalanság. Szid­ta a rendszert, meg a „komenis­­tákat”, akik szerinte tönkretették az országot. Mivel sohasem volt párttag, nem is kapott panellakást, a gyári lakótelepen, de ezt utólag nem bánta: szép házat épített. Elvé­gezte a technikumot is, de sohasem lett művezető belőle, hiányzott a piros könyvecske... Sokszor zavar­ta, hogy nála tehetségtelenebb em­berek többre viszik, de a családja, a hobbija, az utazások és a kert kár­pótolta őt. Ha ivott, mindig han­gosan hallgatta a Szabad Európát vagy a szalagos magnóján Brahm­­sot. Énbelém is szorult némi igaz­ságérzet, sokat vitatkozom, ez igaz. Persze a komolyzene szeretetét is rám ragasztotta, gyakran hallga­tom. És igen, a pezsgőt szeretem - de azt anyám is!- Olyan álmodozó vagy, mint apád... Igen, szeretek álmodozni, olvas­ni, filmeket nézni, emellett hatal­mas a fantáziám, szerintem ez is apai örökség. Apám szerint a fan­tázia pótolja mindazt, ami a való életben nem adatott meg. Gyakor­latias volt, de egyben álmodozó is: szépen felépítette a házunkat, de a tervezett szökőkút az udvaron so­hasem készült el. Mert inkább olva­sott és rejtvényt fejtett. Fiatalként nem szerette a könyveket, inkább moziba járt vagy zenét hallgatott. De egy filmélmény az olvasás felé fordította. És ha látott egy szép fil­mes jelenetet vagy éppen világbaj­nok lett egy magyar sportoló, már potyogtak is a könnyei, akárcsak mostanában nekem. Ez a korral jár, tudom.- Olyan konok vagy, mint apád volt, aztán látod, mi lett a vége... Apám sohasem foglalkozott a napsütéssel, ha a szabadban fél­meztelenül, fedetlen fejjel dolgo­zott. Nem vett fel könyörgésre sem kalapot vagy pólót, aztán leégett a bőre. Én is imádok napozni, de nem szabad. A bőrrák külsőleg olyan is lehet, mint egy seb; el lehet sebészileg távolítani, de ha ezzel elkésnek, akkor áttéteket képezhet a testen belül. Ez történt apámmal, ez vitte el két hónap alatt. És az én arcomon is volt egy ilyen seb, azt mondják, ez a fajta rák nem képez áttéteket. Sebészileg már eltávo­lították, szépen gyógyul, most vá­rom a szövettani eredményt. Anyu, ne sírj! Ebben biztosan nem apám­ra hasonlítok. Belvedere (65 * 80 cm, 2005) LAPSZAMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Cselenyák Imre (1957) író, zenész, dalszövegíró Demeter Adél-Hajnalka (2000) író G. Menta Éva (1964) költő Kántor Mihály (1974) szakíró Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas költő, műfordító Simek Valéria (1953) költő Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Udvardy Zoltán (1964) író, újságíró, kritikus, szerkesztő 2019. október IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents