Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-12 / 238. szám
helyorseg iiü n MIT TENNÉL MEG, ww m HOGY MENŐ LÉGY? Bonczidai Éva 5 Forrás: Mozinet Amikor beharangozták a FOMO - Megosztod és uralkodsz című filmet, csak legyintettem, hogy a felnőttek épp készítettek valami didaktikus izét arról, milyen ma kamasznak lenni, és nekiállnak házalni vele az iskolákban. Aztán megnéztem Hartung Attila filmjét, és úgy jöttem ki a moziból, hogy most megyek, és közhírré teszem, hogy ezt mindenkinek látnia kell. A FOMO (Fear of missing out) azt a félelmet jelenti, amikor attól tartunk, kimaradunk valamiből. Egy kisgyereket is megvisel, ha nem hívják meg a csoporttársa születésnapi zsúrjára, miközben a többiek ott vannak, majd másnap vidáman csicseregnek arról, mennyire jó volt. Egy kamasznál viszont ez még nagyobb teher, főként, ha az online megosztások, fotók, bejegyzések által szinte jelen idejűén tudja követni, milyen jól mulat a világ többi, bizonyára boldogabb része, akik nem ismerik a kirekesztettek magányát. Az online tér azonban számtalan további hétköznapi lehetőséget kínál a gyötrődésre, és persze a megdicsőülésre is, utóbbi fokmérője a lájk és a nézettség. Te mit vállalnál be, hogy menő légy? - a challenge-videók egészen elképesztő, sokszor nevetséges vagy épp életveszélyes bevállalásokat örökítenek meg válaszul. A FOMO-film csapata és a Mozinet Kft. végre nem hagyja, hogy a felnőttek csak legyintsenek minderre: mindez nem csupán valami fiatalkori hóbort, hiszen az online kommunikáció épp megváltoztatja az életünket - ráadásul alapvető szinteken, ugyanis döntően befolyásolja a társas kapcsolatainkat. A szokásos, „jaj, ezek a mai fiatalok”; „ó, az az igénytelen helyesírás a kapkodva bepötyögött üzenetekben”, „fúj, ez a sok magamutogató senki” típusú picsogás helyett, ez a film végre lényegi dolgokat érint. Megmutatja a csalóka siker mechanizmusait, azt, hogy egy ártatlan tréfának induló játék hogyan enged teret a lélek sötét bugyrainak, hogy egy „jó lány” és egy „jó fiú” egy ostoba kihívás miatt hogyan válik áldozattá, hogyan válik elkövetővé. Bár az alkotócsapat és az őket segítő szakemberek nem titkolt szándéka, hogy végre tudatosítsák mindenkiben, mennyire veszélyes bagatellizálni az online térben történtek hatását a valós életünkre, mindez mégsem párosul egy didaktikus maszlaggal - filmként, történetként a FOMO annyira erős és sokrétű, hogy igazi dilemmákat vet fel, bőven kínál végiggondolni és megfontolni valót. Tudatos emberré nevelni és nevelődni manapság különösen nagy kihívás. Ehhez kínál néhány releváns szempontot a FOMO és az a pedagógiai program, amely osztálytermi megvitatásra is érdemes témákat vet fel a film kapcsán. Az oktatási segédanyag a https:// fearofmissingout.hu címen érhető el, a középiskolákban érdemes volna kötelezővé tenni. Hiszen már rég nem az a kérdés, hogy mi értelme a folyamatos online jelenlétnek, az állandó készenlétnek, hanem azért fontos a valóságérzékelést erősíteni, mert az embernek maradás a tét. Forrás: Mozinet A VERS FÉNYÉ Viola Szandra Janus Pannonius jónéhány versét a barokk „látásőrület” előzményének tekinthető hemzsegő vizualitás jellemzi. A vizualitás versen belüli fölerősödése gyakran az olyan ősi szimbólumok, toposzok jelentkezésekor történik meg, amelyeket a keresztény kultúrkör, az alkímia, de az ókori vallásokon alapuló neoplatonizmus is használ. Janus Pannonius vizuális metaforáinak egy jelentős részét az alkimista motívumokat felvonultató szimbólumok képezik; az alkímia ugyanis képileg is igen expresszív motívumokkal dolgozik, amelyek esetében nagyon gyakran a forma, az alakzat, a szín is kiemelt jelentőségű. A vizuális metaforák feltárásához megfelelő példának tekinthető Az álomhoz című Janus Pannonius-vers, amelyben álom helyetti álom a vers, az álomképek utáni sóvárgás szinte démoni költői képekre cserélődik: „Fekszem húnyt szemmel, várva reménytelenül; / Látok ijesztő rém-sereget táncolni vadultam” Hihetetlenül modern, önironikus és találó, valamint szintén erőteljes vizualitású a versben a saját test megjelenésének leírása is például: „És mi az arcom volt, fancsali lárva csupán.” Az álomtapasztalat pedig a metafizikai térbe nyílik: „Sorsunk megmutatója, te küldsz jós-álmot a földre / Két kapun át, hol ezen, hol meg a másodikon.” Az álom ugyanis nemcsak természeténél fogva kifejezetten vizuális jellegű, hanem gyakran hozható összefüggésbe a látomással, s a transzcendenciával történő kommunikációval is, melynek elsődleges nyelve ezúttal is a kép. Janus Pannonius vezeti a szemet, gyakran indít a nagyobb, monumentálisabb elemekkel, s halad befelé a tájban, felfedeztetve az olvasóval annak apróbb részleteit; de fordított technikát is megfigyelhetünk, amikor például az emberi lépték felől az isteni felé vezet az út; gyakran zárulnak a versek az égen, a mennyek kapujában. Csöppentsünk hát szemünkbe verscseppeket, ha tisztább látást szeretnénk! A Mikor a táborban megbetegedett című elégiájában Janus Pannonius kifejezetten ragyogó, tündöklő színvarázslatot visz végbe, figyeljük csak ezt a napszínekben pompázó metaforát: „Ám te ravasz csellel megloptad az ég kupoláján / Tündöklő napnak mennyei fáklyatüzét”; vagy például a láztól és lázban égő próféta-költő megjelenítését: „Mert már szinte kigyúlok a hőtől, mint az a fáklya / Mely kénhez közelít, s lángja magasra lobog.” Expreszszív képeket és színeket elevenít meg a fenti két sor, a nap vörösét és az ég napsugarakon áttetsző ibolyakékjét egyszerre idézi meg. H. Urban pszichiáter például, miközben a tudat spektrumáról beszél, megállapítja, hogy a vörös és az ibolya közötti pszichospirituális tartományokban csak tudatosak tudunk lenni. Tehát a fény és az emelkedés valóban az értelem aktivizálódásával hozható összefüggésbe a biokémiai és pszichológiai megfigyelések alapján is, s nem véletlenül hasonlítja a szintén alkimista Ficino sem az (isteni) értelem tárgyakba, létezőkbe történő behatolását fénysugárhoz. Különös módon épp a fény, a legerősebb vizuális inger lehet az öszszekötő kapocs látható és láthatatlan között. S itt eszünkbe juthat a csodálatos Merleau-Ponty-idézet: „Van valami a térben, ami kicsúszik azon próbálkozásaink alól, hogy kívülről szemléljük.” A vers például a láthatatlanból ragadja ki megrajzolt és megelevenített figuráit, Mindezt úgy teszi, hogy láthatóvá tétele egyúttal nem jelenti az anyagba süllyedést. Egyszerre őrzi meg jegyeit a láthatatlanságnak és válik mégis elevenné, tárgyivá és érzékelhetővé. „Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem jut be abba” - hangzik az értelem előtti összhang megtalálásának parancsa az Újtestamentumban is, amelynek megformáltsága sokkal inkább képekben kereshető, mintsem fogalmi struktúrákban. Platón barlanghasonlatának is rejtett vágya a valóság megpillantása, az ismerd meg önmagad isteni parancsa, a kereszténység, az arab hermetikus tanok és Janus Pannonius szintetizáló gondolkodása e ponton, az igazságban élni és igazat érzékelni óhajában találkoznak. A költészet tükrébe való bepillantás pedig lehetővé teszi, hogy sejtjeink szópixelekre való szétesése után ismét összeálljon bennünk az új ember. Illusztráció Cristina Marsi: La Signora dei Boschi (Az erdők asszonya] című meséjéhez 2019. október IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
