Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-12 / 238. szám
6 helyőrség vers Clara Janés Nadal Csendasztal (Mesa del silencio) Leültünk a csendasztalhoz, nyárfák és juharok közé a szabadba, a halott levelek végtelen parkjába. Elszántan és szerelmesen hallgatott a fehér dalok mozdulatlan árja. A súlytalan kő csak zárójel az időhöz, a lélek mély magányának oltára. A vérerek üres fehér ágya fehér volt, mint az a napszítta meder, melyben folyóvíz már nem árad. Leültünk és ott maradtunk mindörökre a csend asztalánál. Ott, ahol az idő meg az idő kétszerkettője mindig mást mutat az időben. (Benyhe István fordítása) Elidegenedés (Alineación) Semmi sem igazolja majd, hogy létezünk. Mi, ma, itt érezzük, hogy örökre arra ítéltettünk, hogy bizonyságot kolduljunk másoktól, de jó szándékkal ugyan ki oldozhat fel valakit a létezés mélységes fájdalma alól? Az élet mely pillanata különbözik a kényszermunkától, amit végezhet csak a rab anélkül, hogy tudná, vajon egy nap általa ismeretlen bűne feloldozást kap? És ki tudná biztosan, hogy ez a fogoly, ha börtönét hátrahagyja, nem vágyik-e rögvest arra, hogy legyen űjracellája rabja‘ ahol legalább tudja, magát mihez tartsa? (Benyhe István fordítása) Árnyék arkangyal (Arcángel de sombra) Kék lepedőt terített szét, átfogva a nyolc, arany csillagporral hintett eget, betakart vele engem és önmagát. És átölelt, mint a teljes mennyholt. Az életembe lépett és aznap éjjel a hajnal simaságáig csupaszította létem. Vállamra hajtotta fejét, mint könnyű virágszirom, fekete fürtjeiből a mélység íze áradt. (Farkas Wellmann Endre fordítása) [Maradjon égve a lámpa] [Conservar la lámpára encendida] Maradjon égve a lámpa a vaksötétben, mert az igény hit; áradjon ki a rózsák illata és terjedjen szét. Jöjjön egy áramlat, egy földrengés, egy csuszamlás, egy nagy rengés, mely átírja a látást! Ne állítsuk helyre a régi világot, ne emeljünk több üvegkupolát, szedjük össze a holttesteket, és temessük el, és ültessünk fákat az erődök helyén, fákat a romokra, fákat a steril földbe, fákat a kebel sivatagába, hogy előhívjuk az esőt, ültessünk fákat az emlékezetbe, és madarakkal és repüléssel teljen meg minden. (Farkas Wellmann Endre fordítása) [•••] Nem, ugyan, mi volna a tiszta szerelem? Egy csapda, az ürességbe a nemlétező semmi fölé kifeszített háló, hogy egy pillanatra felfogja egy szív árnyékát... Menjünk fel még egyszer Volterrába, elhagyatottságot hurcolva a Via Crucison a rejtély(ek)tornyába. Vakon követjük a táj hullámvonalát egy folytonos, átlátszó fonál mentén: ez a szépség, mely a mezőkön át vezet bennünket ködláncaival. (Szőcs Géza fordítása) Folyó a semmibe (Rio hacia la nada) A víz víz és határtalan fény; és víz és fény és szó; szó, amely semmi-szirmokba nyílik és mindegyik egy-egy fehér hullámba, amely a part felé húz és visszatér és megbomlik és megbontja az anyagi emlékezetet a szerelem előtti szerelem fordított spiráljában, földcselekmény, fák, égitestek, melyek egy nap benépesítették a szívet. (Szőcs Géza fordítása) A táj mozdulatlanságától hipnotizált fa minden gondolattól kiüresedik. De a madár szemében őrzi a kép fáklyáját és röptében jelekké változtatja azt. És felnyitja az ég könyvét. Az olyanok szelídségével lépek be lapjaiba, akik tudják, hogy idegen az akarattól a megértés és követem szökevény sorai közt az írás szüntelen ingadozását. .üíL.únfi fw*J svíiöddöí>>? (Farkas Wellmann Endre fordítása) A szivárvány barlangja (Caverna del aro iris) Hallod ezt a zenét, amely fényként vágja át a sötétet, miközben a sötétség forog, én pedig vele? Micsoda erővel nyit magának utat és még az én legősibb énemig is eljut árnyaktól is fenyegetve! Ám a lüktetést,, amely ott fakad, nem hallja senki. Senki nem tudja úgy, mint én, hogy létezem és felnövök, és szeretni fogok, amint e karok is szeretnek, amelyek megtartanak, mert még járni sem tudok... De halld csak, halld: minden fa ringatózik a zenében és a bensőmben, ahol egy titkos égitest arra szólít, hogy megleljem a sötétség ismeretlen napját. (Farkas Wellmann Endre fordítása) Idén CLARA JANÉS NADAL spanyol költőnek ítélték oda a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat. Erre az alkalomra egy impozáns válogatás jelent meg Clara Janés Nadal verseiből magyar fordításban Maradjon égve a lámpa címmel, a Magyar PEN Club kiadásában. 2019. október Illusztráció Ali Javad The crow boy című könyvéhez (magánkiadás, 2017) [A táj] [El árból] Illusztráció Cristina Marsi: La Signora dei Boschi (Az erdők asszonya] című meséjéhez
