Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-12 / 238. szám
T TIT? Hí______ folytatás az 1. oldalról | helyőrség interiu- A közönség visszajelzései alapján értettem a kérdést. Annak kapcsán, ahogy ezt le lehet mérni, mert nyilván nem öncélú volt, hogy verséneklésre adtátok a fejeteket. Ebből mi köszön vissza? Török Máté: De, egy kicsit öncélú volt, mi ezt szerettük csinálni és most is szeretjük. Nem azért választottuk a verséneklést, mert úgy gondoltuk, hogy trendi, vagy ez kell a népnek, hanem mert szerettük, és azt láttuk, hogy ez működik is és megtalálja a közönségét.- Ahogy most klímahisztéria van például, vershisztériára volna-e okunk? Az írott irodalom tekintetében a kortársak szeretnek azon nyivogni, hogy eljött a vers halála, az irodalom halála. Szeretik ezt az apokaliptikus tablót felvázolni. Bennetek milyen ez a kép húsz év tapasztalatával? Tóbisz Tinelli Tamás: Az a helyzet, hogy mindig másféle közegbe kerülünk. Van, hogy idézőjelbe vett megváltást kell megvalósítanunk, de van, hogy éppen ellenkezőleg, kicsit zavarban vagyunk, mert irodalmároknak éneklünk verseket. Hogy ebben a korban van-e létjogosultsága a versnek, a versmondásnak? Van. Az biztos, hogy nem a legnagyobb divat, de ahogy Máté mondta, amikor belevágtunk ebbe a dologba és önző módon azt mondtuk, hogy verseket fogunk énekelni, akkor tudtuk, hogy nem erre ugrálnak majd a diszkóban a fiatalok. De előfordult velünk olyan is például, hogy az egyik fesztiválon rengeteg fiatal gyűlt össze a parton, és a koncertünkön együtt énekelték velünk a Balassi-szövegeket, kiabálva, mint egy rockkoncerten. Olyan volt, mint egy vers-Woodstock. Van egyébként egy saját fesztiválunk is, a Misztrál-fesztivál...- A saját fesztiválok elég sok mindent össze szoktak gyűjteni abból, amit a világról el akar mondani egy együttes. Tóbisz Tinelli Tamás: Tulajdonképpen igen. Ráadásul azért jó a saját fesztivál, mert láthatjuk, mennyire nem vagyunk egyedül. Itt veszi igazán észre az ember, hogy vannak társak, kollégák, összegyűlik a műfaj apraja-nagyja. És minden évben van kiből válogatni, senkit nem akarunk kihagyni, de néha sajnos muszáj.- Ennyire széles a paletta? Ahogy a magyar verséneklőket ismerem, nem hinném, hogy több mint húsz együttesről van itt szó. Tóbisz Tinelli Tamás: Rengetegen vagyunk, és még jobban össze kellene verbuválni ezeket az együtteseket. Mi klubhálózat kiépítésén dolgozunk. Minket is meghívnak klubokba, ahogy ez ma este is történt. Ez arról szokott szólni, hogy minden klubba meghívunk egy verszenésítő előadót. Kifogyhatatlan ez a dolog. Sokkal többen vagyunk, mint húszán.- A húsz alatt a közismertebbeket értettem. Heinczinger Miklós: Akikről lehet hallani, azok még húszán sincsenek. A gond inkább azzal lehet, hogy sok fiatal van a műfajban, de nincs fórumuk. Mi is meghívjuk őket, vagy csinálnak dalos találkozókat, van, mikor egymásnak zenélünk, de nincs médiája az énekelt irodalomnak, ezért nem is tudnak róluk a fiatalok. Visszatérve arra, hogy van-e versapokalipszis, szerintem sincs, de tudatosítani kell, főleg a fiatalokban, hogy ez nem egy avítt dolog. Hogy ez érték és modern is lehet, ha rímekben mondjuk el a gondolatainkat. Összevetve akár a rapzenével is.- Vagy akár a slam poetryvel... Heinczinger Miklós: Vagy akár a slam poetryvel, csak nehézkes.- Ha a slam tartalmi részét nézzük, vagy azt, hogy miből lesz és honnan lázad, egyből megtaláljuk a lényegét a dolognak. A műsorotokat, ha egy szóval kellene jellemeznem, az a tisztaság fogalma lenne. A tiszta erő és tiszta lélek, ami sugárzik a dalaitokból, és ez hat. Ezzel együtt a keresztény tartalmat a régi és a kortárs versekben is nagyon szépen megtaláljátok, és ez nagyon szépen harmonizál. Ez a tisztaság, szabadság és a keresztény értékrend... — Azt is látom, hogy ez nálatok teljesen természetes, nem egy póz... Heinczinger Miklós: Nem dicsőíteni szeretnénk. Ha elkezdünk foglalkozni egy verssel, és a szöveg kap egy dallamot, az nem tőlünk függ, ezt valljuk. Nem is biztos, hogy ahhoz a vershez, amit megzenésítenék, egyáltalán hozzá fogok nyúlni. Nem mi választjuk a verseket, hanem a versek minket, és ez így jött. Neveltetésünktől fogva - ki evangélikus, ki katolikus, ki pogány, ami egyházon kívülit jelent ez esetben, nem azt, hogy nem hisz Istenben - mi keresztény kultúrával vagyunk átitatva, mint minden európai ember... Török Máté: A vers egy szakrális dolog. Másmilyen nem is lehet. Akkor is, ha az Isten nincs leírva benne, csak akkor jó a vers, ha nem magától van, tehát nem lehet öncélú. Ahogy a versre alkotott muzsika sem lehet öncélú. Az, hogy mi úgy indultunk el, hogy egy baráti társasággal elkezdtünk zenélni, öncélú is lehet, mert szeretjük, nekünk jó. De onnan kezdve, hogy fellépsz a színpadra és verseket közvetítesz, ami egy szakrális dolog, az már felelősség is. Ezt mindannyian nagyon hamar átéreztük. Az az energia, amit a színpadon látsz, nem a mi energiánk, hanem rajtunk keresztül megy át, amihez a vers és a zene egy közeg. Ugyanazt akarja a vers és a zene is közvetíteni, és ez rajtunk keresztül találkozik a közönséggel. Babits fogalmazta meg, hogy előadva a vers már nem ugyanaz, de ha elénekeljük a verset, az sem ugyanaz. Egy harmadik alkotás születik általa, amiben ezek az energiák felfokozódnak. Felvetődhetne, hogy milyen jogon nyúlunk egy Babitsvagy egy Kosztolányi-vershez vagy egy szakrális szöveghez, amelynek már megvan a maga energiája. Olyan jogon, hogy egyszerűen megszólított.- Ahogy a koncert végén is elmondtátok, imádkozni jó. Török Máté: Maga az éneklés is imádság. Tóbisz Tinelli Tamás: Egy másik aspektusból pedig ez az istenhit, vagy egyáltalán a kapcsolat a feljebbvalóval abban is nagyszerűen meg tud mutatkozni, hogy gyakorlatilag minden jó, amit az ember tesz a világban, a földön, az mind isteni. A versekben minden megtalálható, egészen furcsa dolgokról is írnak. Például a múlt században, amikor felfedezték, az elektromosságról is írtak verset. Ez akár a fiatalokat is hozzásegítheti ahhoz, hogy a verseken keresztül foglalkozzanak az élet olyan dolgaival, amelyekkel egyébként nem. Ilyen például a történelem. Én vallom, hogy a történelmet lehetne verseken keresztül tanítani, vagy legalábbis versek érintésével. Remélem, egyszer eljut oda az általános pedagógia, hogy a tantárgyaknak több közük lesz egymáshoz, nem lesznek teljesen elkülönülve, ahogy manapság tanítják őket. Mert a gyermek az iskolában a fizikát, a történelmet, az irodalmat csak mint tantárgyat kezeli, ahelyett, hogy ha mondjuk a fizikáról van szó, meg tudná javítani a kapcsolót a falban. Amikor időnként tárlatot vezetek egy múzeumban, akkor tapasztalom, még felnőtteknél is, hogy ha megemlítem egy versen keresztül a történelmi kort, akkor egyszerűen nem tudják összekapcsolni a kettőt. A jelen pedig a televízió, a pénz, a munka, a virtualitás és a mindennapi gondok. Kimaradnak ezek a fontos tényezők.- A Misztrál számára hol dől el egy szövegről, hogy egy átlag dalszöveg, vagy egy ezen túlmutató vers? Honnan definiáljuk a verset a ti értelmezésetekben? Török Máté: Nem tudok rá válaszolni, mert ha egy szöveg megfog engem, persze eldönthetem, hogy jó vagy rossz szöveg, de megzenésítve, harmadik alkotásként már nagyon erőssé tud válni. Itt a verséneklő szerepe értelmezni a szöveget. Egy nagy szöveget nagyon el lehet rontani, egy gyengébb szöveget meg lehet erősíteni. Az emberek sajnos magát a verset nem értik, de ha egy Babitsot meghallanak a mi értelmezésünkben, talán egyszerűbben megragadhatóvá válik a számukra. Számtalan olyan élményünk van, hogy odajöttek hozzánk és azt mondták, hogy hát én ezt már értem. És onnantól kinyílt számukra egy új világ. Tóbisz Tinelli Tamás: Én nem szeretem bírálni a rossz verseket, egyrészt mert nem tudok verset írni, még akkor sem, ha annak idején írtam versnek mondható dalszöveget. Most már tudom, hogy verset írni nagyon nehéz. Előfordul, hogy elmondom a véleményem, ha esetleg jön hozzám valaki, hogy írt egy verset, és őszintén kíváncsi.. Főleg a fiataloknak szoktam mondani, hogy érdemes betartani a verstani szabályokat, de nagyon jó látni, ha valakiben megfogan az intelem. Az az igazán jó mű, ami még ha szabad is, de valamilyen rendszerből való indíttatásból születik. Olyan is előfordul, hogy egy rakás olyan verset ír valaki, amiben rendszert felfedezni nem lehet, de egyszer csak megmutatja, hogy szabályokban, kötött formákban is tud gondolkodni, és akkor az ember egészen másként néz rá. Érdemes odafigyelni mindenkire, aki verset mond vagy ír. Persze, csak olyankor szólok nekik, ha kérdeznek. Bíráskodni pedig akkor se szoktam, ha nem tetszik egy vers. Ha pedig ránk bíznak egy-egy gyengébb szöveget, akkor igyekszünk felemelni azt. — Van, hogy valaki felkér titeket egy szöveg megzenésítésére? Török Máté: Volt ilyen, természetesen. Mondjuk, mikor egy eseményre kapunk meghívást, vagy akár egy szülinapra megyünk fellépni. De nem volt túl sok ilyen. Az viszont gyakoribb, hogy azt mondják, gyerekek, többet kéne foglalkoznotok Babits verseivel. Évekig nem történi]^ semmi, aztán egy lemezfelkéréssel hirtelen belevágunk. — Annyira nehéz foglalkozni valakinek az életművével, hogyha maximalista vagy, akár a következő húsz éved is rámehet. Török Máté: Itt a benyomások alapján kell dolgoznunk. Például Tamásnál volt öt Babits-kötet, én elolvastam az összes regényét, elkezdtünk foglalkozni vele, és nem bírjuk abbahagyni azóta sem. Elkészül a lemez, és még mindig születnek Babits-dalok. AZ EGYÜTTES TAGJAI: Heigl László - nagybőgő, basszusgitár Heinczinger Miklós - furulya, klarinét, doromb, fidula, duda, ének Pusztai Gábor - ütőhangszerek Tóbisz Tinelli Tamás - gitár, nagybőgő, ének Török Máté - cselló, gitár, mandolin, koboz, szájharmonika, tambura, ének LAPSZAMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő íresik Vilmos (1944) műfordító, esszéista, publicista Kántor Mihály (1974) szakíró L. Takács Bálint (1998) író, kritikus Leczo Bence (1996) író Lorca, Federico García (1898-1936) költő, drámaíró, festő, zeneszerző Mádi Laura Alexandra (1996) író, költő Nadal, Clara Janés (1940) költő, író, műfordító Orbán János Dénes (1973) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztő Viola Szandra (1987) költő, író, kritikus Vöröskéry Dóra (1995) író 2019. október IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET A Misztrál együttes a pécsi Szent Péter és Szent Pál-székesegyházban Fotó: Farkas Wellmann Endre
