Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-12 / 238. szám

2019. október 12 4 L. Takács Bálint novellája 6 Clara Janés Nadal, a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj idei díjazottjának versei 7 Federico García Lorca költeményei IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n A vérerek üres fehér ágya fehér volt, mint az a napszítta meder, melyben folyóvíz már nem árad n Hány Istók - illusztráció a Csodaceruza 2017. decemberi számából vezervers Orbán János Dénes De creaturis potestatis A hatalom csinálmányáiról Van egy teremtmény, értelmezhetetlen. Nyomunkban jár, nesztelen, mint az árnyak. Jelent rólunk. Egy nem kívánt keretben. Mindezt leginkább a pénzért teszi. De akad olyan is, ki nem pénzért teszi. És meg nem értjük őt, de minket ő: igen. Hajnalra kész a társa, hogy magával vigyen. Ilyenkor jő, hiszen kisebb az ellenállás, nagyobb a rémület. Szívből gyűlöl, bár nem ismer. S míg kezén vér csorog, pofáján fölragyog a révület. Urát imádja, munkáját nemkülönben. Leikükön idegen kéreg. És mind a kettő otthon tündérekről, manókról regél a gyermekének. interiu Ahogyan fúj a Misztrál Aki versszerető ember, és nem hallotta még a Misztrál együttest muzsikálni, annak sok pótolnivalója akad. Magam is szkeptikus vagyok általában, mert fenntartások nélkül nem tudok hinni a versmegzenésítésben, pedig a zene és a szöveg egysége a reneszánsz koráig a legtermészetesebb műfaji szimbiózis volt a művészetben. A Misztrál együttes nagy erős­sége is ez: az élet, a rend harmóniáját keresi, a szöveg és dallam egymásra találásával kacérkodik. És a végeredmény igen jó. Hiába a fenntartásaim: a művészet márpedig a lé­lekhez szól, és ha képes megérinteni az embert, felold benne minden előítéletet és befoga­dóvá teszi. Ezekhez a kevesekhez tartozik a Misztrál — úgy zenélnek, hogy muzsikájuk által minden versszöveghez hozzá tudják rendelni azt a többletet, amire valóban csak a muzsika képes. Farkas Wellmann Endre- Tudom, butaság egy fantasz­tikus hangulatú klubkoncert után megkérdezni, de meny­nyire érzitek úgy, hogy ez az elmúlt húsz év szélmalomharc volt? A verséneklés nem lista­vezető műfaj... Török Máté: Nem érzem azt, hogy szélmalomharc lett volna. Inkább azt, amit húsz évvel ezelőtt is, ha verséneklő vagy Magyarországon, akkor nehéz utat választottál a zenei palettán. Ez valóban nem volt köny­­nyű, de még inkább összekovácsolta a bandát, és visszagondolva jót tett neki. Egységesebbek, családiasab­­bak lettünk. Baráti közösségként kezdtük a muzsikálást 19-20 évesen, a fiatalkorunk első része együtt érett be, most tartunk a második részénél. folytatás a 3. oldalon |

Next

/
Thumbnails
Contents