Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-31 / 202. szám
-É . » f helyőrség Babits-verspalvazat ERTEKES REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLETEK Czirók Tibor László „Szegszárdon Születtem”... (Babits és Borbála) Szegszárdon születtem, Színésznőt szerettem. Úgy hívták Borbála, Szívemnek oly drága... Ott állt a színpadon, Gyönyörű volt nagyon. Igézve néztem őt, Délután, délelőtt... Vártam rá szüntelen, Kétség és gyötrelem, Mardosta szívemet, Attól, hogy mást szeret. Tavasz volt, kikelet Feledtem a telet. Szeme úgy ragyogott, Akár a csillagok. Az első randevú: Emléke déja-vu... Karjával úgy ölelt, Szerelmünk szárnyra kelt. Bájos volt, kész csoda, Bőrének bársonya... Nekem adta az ég, Foghattam két kezét. Hat hét volt - pillanat, Az idő úgy szaladt, Mikor véle voltam, Folyton csak daloltam. „Játszotta önmagát”:- Úgy örül hogyha lát! Ámor ha táncba hív, Az ember oly naiv. Terveztem szép jövőt, Jártam felhők fölött, Csókjával biztatott, Lám mégis itt hagyott. Amikor búcsúzott, Csöpp szája ennyit szólt: - Ha felejt engemet, Talán boldog lehet! Látom még kék szemét, Haját szél fútta szét, Szertelen szőkeség, Elvette őt az ég... Mondd miért Istenem? Miért e gyötrelem? A szívem megszakad, Tengernyi kín alatt. Azóta szenvedek, Úgy írok verseket, Mint egy hajótörött, Fájdalmam már örök. Tragédia, dráma, Meghalok e gyászba. Borbála, Borbála, Szívemnek korbácsa! Száz szál piros rózsa, Sok-sok édes csókja, Őrzi kettőnk titkát, A szerelmet vidd át... Csukly Alajosné Tisztelt Szerkesztőség! Az esélytelenek teljes nyugalmával írok. A megszólítottak („agg klasszikusok és ifjatag titánok” stb.) közé nem illek: csupán egy 76 éves, nyugdíjas magyartanár vagyok, akiben még mindig zsongnak verssorok, és éjjelente osztályba, tanítványok elé álmodja magát. Nézzék el nekem, hogy a pályázatban foglaltakkal ellentétes kiindulópontot választottam. Miért kell a színésznőnek feltétlenül „szegszárdinak” lennie?! Szegeden végeztem. Az egyetemre menet naponta elhaladtam az előtt a ház előtt, amelyiken tábla hirdette: itt lakott Babits Mihály. Sajnos nincs internetem, még csak okostelefonom, de időm, erőm sem arra, hogy kutatásokat végezzek az 1906 és 1908 közötti időszak szegedi színházi életét illetően. így csak - a költő akkori lényébe beleélve magam (szentségtörés részemről) - fantáziámra hagyatkoztam. Ez segített, hogy először „felleljem” a Karinthynál maradt töredék folytatását, majd a titokzatos színésznőről valló verset is. Van önkritikám; tudom, hogy díjra nem számíthatok. De azért hadd reménykedjem egy piros pontban, néhány dicsérő szóban! Mégiscsak tiszteletet érdemel az unokázás melletti ilyetén foglalatosság. (Ámbár ezt visszavonom: holtig tartó életszükséglet számomra az irodalom; valamint agyam működtetése.) További jó munkát kívánva tisztelettel üdvözlöm az Előretolt Helyőrség munkatársait: Szegszárdon születtem, Színésznőt szerettem. Jó anyám, Hajnalka Szült engem hajnalba’ Régi pap, nagybátyja, Lelkemet vigyázta. Miként ő kanonok, Tanár lettem, konok. Gyötört bár Fogaras, énem nem lett avas. Múzsa megihletett, Láttatott képeket. így lehettem Babits: Nyugatnál párja nincs Dalnok, költő-vezér. Homlokomon babér. Őrködnek a Hórák, peregnek az órák, A halandó meghal. Rám is vár a Cethal. Ám mielőtt elnyel, Tartozom egy verssel Szép, szent emlékemnek: Színész Szerelmemnek. Kései vallomás Göncöl-hozta estnek holdfényes varázsa bársonypuhán borult Szeged városára. Ifjú tanár voltam, tanításnak éltem. Durva barbároktól s a nőktől is féltem. Könyvekbe, versekbe, rímbe temetkeztem. Színházba elmentem egy-egy szabad esten. A karzaton ültem, mint próféta hegyen, s hagytam: az ámulat rajtam erőt vegyen. Mert lenn, a színpadon megtörtént a csoda. Elbűvölt engemet hangja és mosolya, Csukly Alajosné mozgása, játéka a főszereplőnek, ébenhajú, sudár Thalia-papnőnek. A lázas lámpafény csak őt sugározta. Hangjának zengése a muzsikát hozta. Csak a perc létezett őt hallgatva, nézve... Emléke segít most / élet-véghez érve: látom szerelmemet a színpadon állva. Ragyogj, én életem örök ideálja! Róma 1 (elektrográfia, 100 * 70 cm, 2018) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Róma 4 (elektrográfia, 100 * 70 cm, 2018) Róma 5 (elektrográfia, 100 * 70 cm, 2018) 2019. auqusztus 0
