Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-24 / 196. szám
helyőrség novella MENKLYR Pelyvás Gergő Daldemar gróf idegesen nyalogatta szája szélét, s közben ujjaival mellényének gombjait babrálta. Tekintete bejárta az egész szobát; szemügyre vette a kandallóban ropogó tűz fényes lángnyelveit, és csodálattal fürkészte, ahogy az asztalon pihenő boroskupákon meg-megtörik a meleg ragyogás. Elvarázsolt embernek tűnt, olyasvalakinek, aki képes elhanyagolni beszédpartnerét, még azon esetekben is, amikor az éppen a száját jártatja.- Daldemar gróf! Figyel rám? Legyen szíves a szemembe nézni, ha magához beszélek! Köszönöm! - szólalt meg egy komor tekintetű férfi a szoba másik végében. Egy rozoga faszéken hintázott, szájában ódon pipával. Az ötvenes éveiben járhatott, szakállát gondosan nyírva hordta, ősz haja pedig ereszesen fésült koronaként díszelgett ráncos fejének tetején. Nem volt épp nemesi az öltözéke: elnyűtt bőrruhát viselt. Repertoárjából már csak karakteres kalapja hiányzott, mely az asztalon pihent, kardja és számszeríja társaságában...- Ó, hogyne... uram. Nézze el nekem, tudja, hajlamos vagyok elkalandozni. A feleségem, Cerinna is gyakorta szóba hozza réveteg természetemet, erre azonban csak...- Köszönöm a megértését! - szakította félbe a férfi a gróf mondandóját. A lehető legkisebb mértékben sem tisztelte. Ami azt illeti, kifejezetten utálta. Utált minden nemesi származású patkányt, aki selyembe bugyolálva díszelgett karosszékében, miközben valamiféle anyaszomorító filozófus ponyvairományát próbálta csökött tudatával megemészteni. A bőrruhás férfi azonban Daldemartól kifejezetten undorodott. Ahogy a szemüvegét hordta és néhány szál haját fésülte, ahogyan keresztbe tette pocakján hájtól dagadó kezeit és viselte díszes mellényét... leírhatatlan gyűlölettel töltötte el lelkét. A nemesek, grófok, lordok, elöljárók mind ugyanúgy festettek a férfi szemében: hazug csalókként, akik aranyaikat az utolsó pillanatig féltve őrzik, és hajlandóak alattvalóik keserves éhhalálát végignézni, miközben szaftos cubákokat zabáivá prédikálnak a nélkülözésről.- Nos... nagyon szívesen - habogta a gróf, és megpróbált szelíd mosolyt erőltetni arcára. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, ingét pedig átáztatta izzadó hónalja. Micsoda disznó, gondolta a bőrruhás férfi, miközben megborzongott a látványtól. - És most, ha nem bánja, megelőzendő egy újabb elrévedést, rátérnék a lényegre. Úgy tartják, maga igencsak széles skálán hajlandó teljesíteni megbízásokat, méghozzá nem is akármilyen szakértelemmel. A fegyverzetét elnézve akadt már dolga sokféle ocsmánysággal. Nem tagadom, mikor először megláttam, elborzasztott a látványa, de... azt hiszem, ön az, akire az én drága Cerinnámmal szükségünk van.- A lényeget, ha kérhetem - morogta szinte alig hallhatóan a szoba másik végében hintázó férfi. Szavainak jelentését szinte teljesen elnyomta a tűz ropogása. Inkább brummogott, mint beszélt.- A rezidenciánkat valami leírhatatlan borzalom kísérti! - nyögte ki végül a gróf, s mintha nehezére esett volna, ugyanis homlokán az eddigieknél is kövérebb izzadságcseppek jelentek meg. Hangos szuszogásba kezdett, és olybá tűnt, hogy menten lefordul a székéről.- Botorság, gróf uram. Ide pap kell, nem zsoldos - mosolyodott el metszőén a bőrruhás férfi, majd nagyot szívott pipájából. Who you are II. (gumi, 174 * 80 * 120 cm, 2018)- Nem hisz nekem, igaz? Egy olyan ember, mint maga, akinek volt szerencséje szemügyre venni a világ megannyi őrületét és ocsmányságát, nem hisz a Rémekben?- Tüdja, különös, hogy ezt feltételezi rólam, én ugyanis egy árva szóval sem cáfoltam a Rémek létezését. Nem. Itt jóval többről van szó. Én inkább magának nem hiszek. Bizonyítsa be, hogy valóban túlvilági hatalommal van dolga, és nem holmi almatolvajokkal vagy vándorcigányokkal! - csattant fel a bőrruhás férfi. Tekintete tüzet okádott a gróf felé a félhomályban. Füstölgő pipája társaságában maga volt a Rém.- Már hívtunk papot - felelte szokatlan nyugalommal Daldemar. Hirtelen mintha lecsillapodott volna a szervezete is: miután megtörölte homlokát, megszűnt izzadni, és a lélegzetvételével járó sípolás is abbamaradt. - Nem is egyet. De egyikük sem húzta tovább pár óránál. Felkerestünk néhány szerencsevadászt is, de... nos, ők sem jártak nagyobb sikerrel. Tudja, szinte az összes pénzünkből kiforgatott minket ez a Rém, és elhitette velünk, hogy minden remény elveszett. Aztán végső elkeseredésünkben magát ajánlották, és ide, az Akasztófa Legszebb Virágához nevezetű fogadóba irányítottak. Amint tudtam, felkerestem magát. Ha tudná, mekkora megkönnyebbülés volt megtalálni önt!- Nana! Kerüljük a korai hálálkodást. - A bőrruhás férfi mintha pár röpke pillanatra elérzékenyült volna. Haragja megenyhült a gróf iránt, és valamilyen megmagyarázhatatlan okból segíteni szeretett volna neki. Ezen gondolatokat azon nyomban elhessegette. - Különben is, egyvalami hibádzik a történetében.- Éspedig? - hökkent meg a gróf, arcán pedig sértődöttség jelent meg.- Ha az a rettenet megszállta az önök házát, és képes volt elragadni nem is egy áldozatot, hogyan lehetséges az, hogy maga és a felesége él? Netalántán barátságot kötött a Rémmel? Nem hinném. - A bőrruhás férfi arcára halvány mosoly ült ki. Próbált belekötni Daldemar minden egyes szavába, és ennek igyekezett a lehető legtöbb lehetőséget megragadva hangot is adni.- Nos, tudja, ez a legkülönösebb az egészben, ugyanis ez a rettenet nem bántalmaz minket. Eddig egyetlen hajunk szála sem görbült meg miatta. Tény, hogy terrorban tart minket, és félünk nyugovóra hajtani a fejünket, de... mintha valamiféle kötődést érezne irántunk. Eléggé nehéz ezt megmagyarázni.- Ne mondja - felelte elgondolkodva a székében hintázó férfi a szoba másik végéből. Hatalmasat szívott pipájából, majd füstfelhőbe burkolva magát, elmerengett a hallottakon. Végül is, gondolta, amennyire lehetetlen ez a helyzet, pont annyira lehet igaz. Miért ne érne meg egy próbát? A vendéglátóihoz jámbor szellemmel még úgysem volt dolgom. Különben sem láttam hazugságot a gróf szemeiben; márpedig nekem van érzékem az ilyesmihez.- Rendben. Tegyük fel, hogy hiszek magának, mert hiszen miért ne tenném? Tételezzük fel továbbá, hogy el is fogadom az ajánlatot. Mivel tudna kárpótolni a fáradozásaimért? Who you are (gumi 132 «113 * 85 cm, 2018) A gróf idegesen megnyalta a szája szélét, és újra elkezdett izzadni. Kellett megkérdeznem, gondolta a bőrruhás férfi, most megint úgy fog levedzeni, mint egy túlérett pattanás.- Nem maradt sok vagyonunk, de... ha sikerrel jár, bármit kérhet és elvihet, amit csak akar. Nincs sok felmutatnivalónk az én Cerinnámmal, de az mind a magáé lehet, ha úgy kívánja. - Daldemar ekkor elhallgatott, és ideges tekintettel fürkészte a szoba másik végében hintázó férfi kiismerhetetlen tekintetét. Te vén bolond, gondolta, nehogy elfogadd. Neked pénz kell télire, nem holmi kilátástalan kalamajka! Ez csak egy pimasz nemesember, semmi több. Különben is, tele van a világ más, nálad jóval képzettebb zsoldosokkal. Hazudott, amikor azt állította, hogy te vagy az utolsó reménye. Ez csak az alkudozási taktika része volt úgy, mint minden egyéb: az izzadás, az idegesség és az elkalandozó gondolatok. Ez a fattyú félre akar vezetni téged, nem látod? Az lesz a legjobb, ha kellő udvariassággal nemet mondasz, majd kitessékeled a szobádból, és befejezed az asztalon pihenő kancsó bort, majd nyugovóra térsz, és holnap újult erővel elindulsz munkát keresni. Egyszerűen nemet kell mondanod, semmi több!- Legyen! - sóhajtott a bőrruhás férfi, és befejezte a hintázást. - Elfogadom a megbízást. Ez volt életed legrosszabb döntése, gondolta, majd odahajolt a grófhoz, és megrázta izzadságtól sikamlós kezét. Elég közel került ahhoz, hogy kiszagolja ízléstelen kölnijét is. Daldemar elképesztő hirtelenséggel nyugodott meg; mintha egyszerre tíz évet fiatalodott volna. Felpattant székéből, és nem sok választotta el attól, hogy térden csúszva hálálkodjon a pipázó férfinak.- El sem tudja képzelni, menynyire hálás vagyok magának azért, amit tesz! Az istenek mosolyogjanak le magára, és áldják meg ezernyi gyermekkel, és...- Elég legyen! - csattan fel a zsoldos. Hangja úgy robajlott, mint a pusztító vihar. A gróf ijedtében visszahuppant székébe, jókedvét azonban nem sikerült lelohasztani.- Az üres hálálkodások lapulevélnek sem jók szarás után! Nem az istenek áldását akarom, hanem a fizetségemet, amikor teljesítettem az alku rám eső részét. Most pedig igyunk egy kupa bort, és pecsételjük meg egyezségünket!- Már csak egy kérdésem maradt- szólalt meg a gróf, miután a bőrruhás férfi átnyújtott neki egy teli kupa bort. - Hogy hívják magát?- Menklyr. Csak röviden, tömören Menklyr - válaszolta, majd szélsebes mozdulattal ledöntötte torkán kupájának tartalmát. - Most pedig, előleg gyanánt, keríthetne még egy kancsó bort, mert bár túlontúl vizezett és híg, jót tesz a frissen besorozott zsoldos száraz torkának. PELYVÁS GERGŐ 2001. július 21-én született Mátészalkán. Jelenleg Nyíregyházán él, gimnazista, hobbi gyanánt a dobfelszerelés, a rockzene, a filmek, a könyvek és a fantázia világának megszállottja. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. auqusztus V 4
