Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-24 / 196. szám

aronu.

helyőrség

debüt

5

vers

Benyhe István

Balázs Tímea

Gyászmagyar 1944

Költözés

A motorzúgást mint tenger-morajt elnyeli a zuhanás-szédület, míg a havas légörvényt pásztázzák mélyben hunyorgó géppuska szemek.

Éjszaka van, mégis fehér a táj, behintik dermedt, vérzó' emberek, és ejtőernyőik rájuk adják, s hóra terítik szemfödelüket.

Jégpáncélban álmodik a folyó, lent hókámzsákban halál közeleg... Az égi folyón, békés csillagként tükröződnek a torkolattüzek.

Szélfútta hó jön őket temetni.

Hófaló lángon tör át a sereg... Holdkóros álom: holtat nyel a víz, izzó roncsok olvasztják a jeget.

Ringó magányba táncol be a napfény az ablak léleküvegén át.

A barna foltos szőnyeg gyapjúszálai között oly kecsesen fészkelődik, mintha csak otthon lenne. Pedig itthon én vagyok.

Az én Napomból kitörő áramlatok sosem voltak ilyen pimaszul otthonosak senki szobájában.

Most

ez a gyermeki fénycsóva a barna foltos szőnyegen egy mosolyt rajzol a por-szem-pillanatok közé. Lehet,

hogy valaki Napja küldte nekem.

Lehet,

hogy a léleküvegem torzít.

Bennem üzen eltévedt testedből

az önvád: a honvággyal elröppent a parancs a hűséges szemekből, s a hóban velük didergő Isten.

Az otthon vagy a menny napja ragyog, ha tűz és jég közt fellobban az ég, s holtak rendezik át a színpadot? Aztán fényszórók, áttűnés, titok,

mint álomban érkező vonatok.

Otthoni felhők és az áldott Nap, az úton a templom előtt áll a szürke kőkereszt mohos hasábja, elmosódott nevekkel egy tábla.

Előtte emlékük művirága, dróttal kötött üdvozlégy a múltból az önvád, hogy onnan is hiányzik, mert a vihar hazaröpítette gyászmagyarként a feldúlt hazába.

A kereszthez, hol a semmi várta.

Ott, ha kérhet is, nem kér, hiába.

Big me III. (gumi, 132 * 76 * 80 cm, 20161

Big me II. (gumi, 124 * 81 * 46 cm, 2016)

Pillangó

hó-esőben állunk vizsgáljuk a pelyheket azt mondod hőmérséklettől függően más a formájuk

eltűnsz

déja vu-t idézve a jelen összezavart rezzenéseiben

hó-esőben állok vizsgálom a pelyheket azt mondom

hőmérsékletedtől függően más a formám

2019. augusztus

Big me (gumi, 130 » 76 «53 cm, 2016)

Tartózkodó kérelem

Létedre

nincsenek szavak: leírhatatlan tünemény.

Rád gondolni csak tiszta szívvel merek, hogy fehér maradjon teljességed, hogy kifehéríthess engem is.

ígérem

szerinted

ez a csend mond a legtöbbet

szerintem

nincs csend

farkas falkák üvöltenek

vér tapad az állkapcsokhoz

beomlik egy hegycsúcs

hidak tűnnek el

falutüzek gyarapodnak

nők és gyerekek sikolya

tölti be a füst világát

megreped a földkéreg

elsöprő a zűrzavar

szívemtől indul a feszülés

a légcsöveken át

fajok pusztulnak ki

nyelvemnél kihal az emberiség

a fogaknál áldozatok kórusa énekel

amit te hallasz csend

amit én hallok sóhaj

azt is mondtad

bennem van a világ

igazad volt

ez az apokalipszis

találkozunk egy következő

életben

BALÁZS TÍMEA 2000-ben született Gyergyószentmik- ' lóson, a Salamon Ernő Elméleti Líceumban végzett idén.

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

i

í