Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-22 / 143. szám

folytatás az 1. oldalról | helyőrség 3 Szerelmi történet ez, egy hely és lakója között. Szombathely szeren­csésebb a mesebeli királyságnál, hosszú történelme során ugyanis, bár számtalan háború dúlta a vá­rost, koronként kézről kézre járt, de a szelleme megmaradt. Ez a szellem segítette a hódítókat, bír­ta rá őket arra, hogy szeressék új otthonukat, és Szombathely vi­szontszereti lakóit. Bárki is lakta ugyanis ezt a földet, megtanulta megőrizni elődei hagyatékát. Ha­gyományok nélkül pedig nincs jövő. Értik ezt a város mai lakói is, szeretik az otthonukat, az pedig vi­szontszereti őket. A múlt értékeinek tisztelete és megőrzése mindig is szívügye volt a szombathelyieknek. Dr. Smidt Lajos magángyűjteményéből mú­zeumot alapított. Állítólag egy építkezés során a munkások egy agyagedényben római érméket ta­láltak, amit az orvos azonnal meg­vásárolt tőlük, majd pedig aktív műtárgygyűjtésbe kezdett. Sajnos a gyűjtemény nagy része a máso­dik világháború során elveszett, de a doktor angol mintára múzeumot alapított, ahová a megye minden sarkából értékesebbnél értékesebb tárgyakat szerzett és állított ki, és az általa összegyűjtött tárgyak ma is megtekinthetők egy igen imp­­resszív, változatos kiállításon. Smidt doktor hagyatéka része lett a város szellemének, csakúgy, mint őelőtte a keltáké és a rómaiaké. A rómaiaknál kezdődött a város írott történelme. Savaria várost Clau­dius császár alapíttatta időszámítá­sunk szerint 43-ban, hogy támasz­pontul szolgáljon a borostyánutat felügyelő légiók számára. A város ezen korszakára emlékeznek a Sa­varia Történelmi Karnevál szerve­zői. A rendezvényt először 1961-ben tartották meg, egy napra visszare­pítve a várost a császárkori időkbe, majd hosszas szünet után az állam­­alapítás millenniumi évforduló­jának apropóján ismét bíborba és acélba öltözött Szombathely, azóta rendszeresen helyet adva a három napra bővített rendezvénysorozat­nak, amely tizenhárom korra osztja Az lseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház kiállítása fel a város történetét, felelevenítve annak legfontosabb eseményeit. A karnevált augusztus 22-25. között tartják. Külön érdekessége, hogy nem pusztán színészek által elő­adott játékokról van itt szó, nem ritka, hogy a város polgárai is kor­hű jelmezt öltenek, részt vállalva ezzel az időutazásban. Gladiátorok és honfoglaló magyarok boroznak ilyenkor együtt a török hódítók­kal és a kelta harcosokkal a város egy-egy forgalmasabb éttermében. Talán ez a rendezvény az, amelyik a leginkább be tudja mutatni Szom­bathely szellemiségét. Az sem marad azonban magára, aki nem a fényes páncélba öltö­zött római légionáriusokra vagy a nyeregből nyilakat szóró eleinkre kíváncsi. A spiritualitás ugyanis nem csupán a város szellemisé­gében maradt meg, hanem tárgyi emlékeiben is. Országunk legősibb temploma is itt található. Az lseum néven jelenleg múzeumként műkö­dő épület alapját egy Isis istennő­nek szentelt római templom adja. Isis kultusza Keletről lopta be ma­gát a dogmatikájukhoz és vallási tisztaságukhoz görcsösen ragasz­kodó rómaiak szívébe. Claudius császár állítólag azért honosította birodalmában az egyiptomi ter­mékenység-istennő papjait, mert misztériumaik erkölcsös életmódra ösztönözték a híveket. Erről többet sajnos nem tudunk, lévén az emlí­tett papok szertartásai még a kor szokásaihoz képest is titokzatosak voltak, s csak a beavatottak szá­mára adatott lehetőség, hogy meg­ismerjék a rejtett szertartásokat. Annyi bizonyos, hogy szerelem­istennőről lévén szó, a kultuszban nagy szerepet játszott a mágia, a bájitalok előállítása, a vágyak fel­­ébresztése. Ahol pedig varázslattal avatkoznak a szerelmi ügyekbe, ott bizony sötét erők is felütik a fejüket, megjelennek a hivatásos varázslók, bűbájosok is. Erről ta­núskodik az Iseumban olvasható történet egy boszorkányról, aki, jó pénzért persze, peres ügyekben segített a hozzá fordulóknak sötét praktikáival. Szép tanulság ez: mi­ért változtassuk ellenfelünket bé­kává, ha ugyanannyi varázserővel pert is nyerhetünk ellene? Jogá­szok és boszorkányság... Ahol erős a hely szelleme, ott a mágia is maradandó. Kicsit olyan érzése van itt az embernek, hogy nem véletlenül figyelnek minket az istenek szobrai. Persze a talizmá­nok az üvegfalak mögül is kifejtik hatásukat, azért az égiek segítsége sosem árt. Érdekesség, hogy az említett er­kölcsi tartás elterjesztése mellett Claudius császárnak volt még egy indoka arra, hogy Isis kultuszát itt is meghonosítsa, mégpedig a ke­reszténység térnyerésének vissza­szorítása. Ismét egy jó példa arra, hogy egy városban, amely szereti a lakóit, az ellenségekből barátok lesznek, hiszen, bár Isis temploma részben még ma is áll, mégis jól el­fér emléke Szent Mártonéval, aki Szombathely szülötte volt. Márton napján itt rendezik meg az orszá­gos nagyvásárt, mely a középkor hagyományait tükrözi az ünnepna­pi vásárok hagyományait feleleve­nítve. A misztikum és a tudomány pe­dig összeolvad, ahogy tette azt min­dig is. Az egyiptomi papok tudását a középkori alkimisták fejlesztették tovább, akiktől napjaink fizikusai, kémikusai és csillagászai tanultak. A titkos tudományok megismeré­se közben minduntalan felmerül a központ keresése, a világ energiá­ja gyűjtőpontjának megtalálása, ahonnan minden hatalom ered. Ez volt az alapvető célja az első Fou­­cault-inga-kísérleteknek is, s mi lehetne kedvesebb egy misztikum iránt érdeklődő szombathelyi szá­mára, mint az, hogy Magyarország első Foucault-ingáját a helyi székes­­egyház tornyában állították fel. Az­óta még négyszer indítottak el ingát a városban. Az időutazás mindig bajjal jár, biztonságosabb, ha hagyjuk, hogy az idő utazzon körülöttünk. Ha erre vágyunk, Szombathely tökéle­tes választás. A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum főépülete 201b. luntus Szombathely a Múzeumok éj­szakája rendezvénysorozat idei kiemelt helyszíne. Lapszámun­kat Horváth Balázs, Szendi Pé­ter és Unger Tamás szombathe­lyi fotóival illusztráltuk IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET v

Next

/
Thumbnails
Contents