Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-25 / 120. szám

Pósztohy András A kisegér, aki majdnem hős lett című könyvének illusztrációja (Manó könyvek, 2016)

Gilice-síp

Tamkó Sirató Károlynak

Gyalókára gyalog mentünk, Vencsellőre elcsellengtünk. Görgetegen árgörögtünk,

Tiszasülyön elsüllyedtünk.

Gyónón gyóntunk,

Nyőgéren nyögtünk,

Dadon dadogtunk,

Bujon bújtunk,

Duzson dúskáltunk,

Dóron dörmögtünk,

Ácsán acsarogtunk,- szemünk, szánk tátva, így értünk Tátra,

s bedugtak, mert nem köszöntünk, Zsákán egy zsákba.

Bicsérden a bicsérdisták ránk olvasták a bűnlistát.

Mecsekszakálra mekegve kecskepatákon mentünk be, sem aranyért, sem bagóért, nem találtunk egy jó bordélyt.

Orfűn fű nőtt az orrunkból, kaszát fentek irgalomból.

Sósvertikén vertikális cíncsatorna, menny-kanális, lüktető, nagy isten-erek kint áház falán függenek.

Ásványrárón a föld alatt nyihognak az ásványlovak- szemük éjjel fölparázslik -, egy sem pókos, egy sem sántít.

Gigén elkérték gigánkat, s rajt egy búsat trombitáltak, aki hallotta gigánkat, szeme lassan könnybe lábadt.

Kömlőn tömlőbe,

Süttőn sütőbe,

Ölbőn bő ölbe,

Kámon kámzsába,

Bődén bödönbe,

Zsibriken ibrikbe,

Pátrohán potrohába,

Penyigén

zöldültünk vén venyigén.

Bősárkányon szappannal mosdik a szárnyas, kormos hal, míg az apja kövéren szunyókál a főtéren s rámordul: „Még ezer év, s igen híres lesz e név!”

Etesen etessél,

Pátyon pátyoljál,

Imolán szeressél.

Sárfimizdón mocsár hömpölyög, válj rám éjjel-nappal: megjövök, gerincem csontfokán hold lépked, meotiszi tánchoz fejéked.

Ukkon egy mukkot,

Kosdon egy kost,

Küngösön egy inget,

Epölön kölest,

Látrányon kátrányt,

Upponyon puttonyt,

Méhkeréken lépesmézet,

Apocon, Pencen szövőszéket.

A horizonton gurul Görömböly, álmod pinceajtóján dörömbölj!

Hérics,

hunyor,

iringó,

tavasz vizén elringó, szellőt űző sarkantyú, hó-ködmönön karmantyú, sárga, kék, zöld villanás, évszakok szemafoijele, moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág, éren át és réten át, száll a bürökgémorr, sőt hasítja a levegőt.

Lentről nézi őt: lándzsás útifű, borzas turbolya, folyondárszulák s a bús májmoha.

Repül, de hova?

Repül, de hova?

Hömpölygő, zöld folyamon, málló talajon

hasal a nyár ingó békatutajon. Földitömjén füstje száll, csavarodik, kavarodik,

mintha volna sűrű illatos szakáll.

Totyog, lépked, ide kipp, oda kopp, fehér libatop.

Erdő mélyén szimatol nehézszagú gólyaorr, tudatáig nem hatol: rajta kívül senki sincs se közel, se távol, hiába is szimatol.

Üröm,

pimpó,

rókasás,

kellemetlen útitárs, üröm: keserű, pimpó: tikkasztó, rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap-palástba, nadrágszárba, szamár gubanc bundájába, villog sárgán, rémesen a vajszínű ördögszem.

Bár nincs neki diplomája, mégis nagy a tudománya, ha itt fáj és ha ott fáj, meggyógyít a vaíjúháj.

Lélegzik a tüdőfű, közben mereng ő, lélegzéshez legjobb a hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg: ó egek, ó vizek!

Kornistárnics recseg-ropog: Hol vannak a bombardonok? Hallgat mélyen, mint a kuka, macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete, szól a pemete: elsüllyed az új ladik, ha nincs feneke!

Monília, imola, a nap estbe fordula.

Vizenyős félelem, őszi oroszlánfog, megretten a nyúlárnyék, didereg, vacog.

Az ég szürke lesz, bizony szürke lesz, s fehér majd a rét.

Esengjünk erősen újabb tavaszért.

Pósztohy Panka Pesti mese című könyvének illusztrációja (Pagony kiadó, 2017)

helyőrség

amuban sült poaacsa

Csukás István

Virág-mondóka

2019. május

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET