Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-25 / 120. szám

Tündérpuzzle - kirakóillusztráció, Zoé játéka Szeretfalva szeret-e, két karjába temet-e, világvégi magányában sóhajt Gyergyóremete. Lábujjhegyen jár a reggel, elindul, mint ezer éve, lesegeti álmos szemmel Ecel, Uzon és Lövéte. Kivétel a fürge Kelnek, mert ott mindig korán kelnek. Zábrány, Zaránd, Öthalom, ottan sincsen nyugalom, dohog Déva, Fogaras: Pipirigen kukorékol a kakas! Magyarzsombor, Szászlekence, begyújtva már a kemence, Piskolton is pislákol, hogy mindenki harákol, dől a füst, fuldoklik Orlát, fogja mindenki az orrát, Billéden is billeget, bekormozza az eget. Végre azért megvirrad, fényben nyújtózik Arad, Keresztényszigeten kelve, harangszóval, énekelve, úgy dicsérik az Urat. Szásztyúkoson tyúk fő, szaglászik a Csermő, tésztát dagaszt Alkenyér, délre kisül a kenyér. Farkaslakán farkast fognak, Nagydisznódon miskárolnak, / libád után ne is kutass, befogadta Marosludas. Szálva, Naszód, Nagyilva, megérett már a szilva! Tasnádszámtó, Értkörtvélyes, ott a körte igen édes, a csupasz fát rázza Gödemesterháza. Almásmezőn alma terem, leszedé Alsódetrehem, kacag Kaca, Szelistye, alma kéne, hogyisne! Szelíden szól Somkerék: egyél somot, van elég! Bélbor, Borszék borozgat, Alsórákos orozgat, Gyergyóbékás békát nevel: megelégszünk mi ennyivel! Rábólogat Magyarbodza: sorsunkat az élet hozza. Vitatkozik Kolozsborsa: ki s ki milyen, olyan sorsa! Nagy hangodat meg ne bánd, így inti őt Mezőbánd. Gyulakuta kutat is, folyik a nagy kutatás, bőven buggyan az ivóvíz, csöbörrel jön Kászonaltíz, helyeselget Járavize: mindenkinek jár a vize! Újszentannán keresztelnek, jövőnk ága minden gyermek, nyílik kapu, ugat kutya: jön a rétyi retyerutya! Zsibó, Darlac, Zsidve, vagyon erős hitbe; Ugra, Zágon, Székelyderzs, ajkukon kél nóta, vers; fejecskéd a fénybe mártom, szózatol Dicsőszentmárton. Marosborgó, Borgóprund, a szalonnát meg ne und, Oklánd, Vargyas, Muzsna, Tolja, legyen mindig malac-taija, Zsiberk, Kőhalom, Metesd, a rokont hússal etesd, el-elmereng ezen Hégen, ha ma nincs is, így volt régen. Alsóaklos, Szolcsva, becsukhat a korcsma, kész az ebéd, hazavár Kudzsir, Porcsesd, Resinár, ebéd után lesz lepény, örvend Teke és Lupény. Tele kamra, tele csűr, elégedett is Nagycsűr, Börvély, Kaplony, Szaniszló szava sosem panaszló, lesz aratás, ha volt vetés, bizakodik Lugos, Vetés, kell, ha az ember családos, hümmög Szalacs és Csanálos. Fejéhez kap Ápold, Berve, jól meg vagyunk mi keverve! Itt egy falu, ott egy vár - koronája Kolozsvár! Miriszló és Petrilla zeng, mint a rigótrilla, zendít altató zenét, zümmög halkan Szúnyogszék. Kürpőd, Vurpód, Prázsmár, Lisza, lassan-lassan elalusza. Kémer, Zilah, Sarmaság, felrázva a szalmazsák. Málnás, Havad, Torockó, vackába tér a mackó. Torda, Brassó, Szurduk, Nagylak, a Nap lassan haza ballag, a sugara aranyküllő, utána forog Esküllő. Erdély fölött sötétedik, a csillag is késlekedik, gyűlj ki, csillag, sötét egen, fohászkodik Magyarigen. un a lap alatt ÁRTATLANSÁG PESTIS IDEJÉN A XIV. század közepén söpört végig Európán az emberi történelem leg­pusztítóbb pestisjárványa, amit ké­sőbb fekete halálnak neveztek el. A járvány Közép-Ázsiát, a Közel-Kele­tet, valamint Észak-Afrikát is érin­tette, áldozatainak száma pedig 75 millió és 200 millió ember közé te­hető. A ragály terjedéséért a bolhák által megfertőzött patkányok voltak a felelősek, melyek kereskedőha­jókon érkeztek keletről Európába. Mivel az akkori orvostudomány sem értette pontosan a betegség természetét, így sokan Istentől való büntetésnek tekintették, és abban hittek, hogy csak az Úr megbocsá­tása állíthatja meg a ragályt. Ennek jegyében néhányan önsanyarga­tó megtisztulási rituálékat végez­tek, megint mások pedig elkezdték száműzni, rosszabb esetben pedig meggyilkolni közösségük azon tag­jait, akiket eretnekeknek véltek. A történelemnek ez a szakasza nem gyakran idézett téma, különö­sen ha videojátékokról van szó. A jórészt Disney animációs filmek já­tékadaptációiról híres francia Aso­bo Studio sem épp az első választás lett volna egy efféle borongós, kö­zépkori történet feldolgozásához. Különösen mivel az utolsó, teljes egészében házon belül készült mű­vük a 2008-as Fuel című autóver­seny-játék volt. A készítők azonban évek óta szerették volna kipróbálni magukat egy narratív központú já­tékban, ennek eredménye lett végül a nemrég megjelent A Plague Tale: Innocence. Történetünk 1348-ban Francia­­ország délnyugati részén, a mai Aquitaniában veszi kezdetét, ahol is az angolokkal folytatott hábo­rúskodás, illetve egy törékeny béke váltja egymást. Hősünk a De Rune nemesi család bakfis korú leánya, Amicia, aki rendszeresen elkíséri édesapját a vadászatra. Amicia ko­rán megtanult bánni a parittyával, amely későbbi kalandjai során a legfontosabb fegyvere lesz. A be­vezetőben egy ilyen vadászat során tanuljuk meg a játék irányítását, valamint az apa-lánya diskurzusból a család dolgairól is képet alkotha­tunk. Kiderül, hogy Amiciának van egy kisöccse, Hugo, aki gyakori be­tegeskedése miatt nem hagyhatja el az udvarházat, ahol tanult édesany­juk ápolja. A testvérpárnak azonban hamarosan menekülnie kell, midőn az inkvizíció betör az udvarházba és válogatás nélkül kardélre hányják a ház népét, köztük a szüleiket is. Aggodalomra ad okot, hogy a vég­rehajtók igazából Hugót keresik. Édesanyjuk utolsó tanácsát követve indulnak el az ismeretlenbe, hogy megtalálják a gyógyítót, Lauren­­tiust, aki korábban Hugót ápolta. Mindennek tetejébe a legközelebbi faluban szembesülnek a szörnyű felismeréssel: a fekete halál elérte a vidéket. A játék folyamán Amicia bőrében kell a kis Hugót óvva és terelgetve elkerülnünk a különféle veszélye­ket, melyek számtalan formában le­selkednek ránk. Az inkvizítoroknál, a martalócoknál, sőt még az angol katonáknál is rosszabbak a tenger­szemen hömpölygő, villogó szemű patkányrajok, melyek pillanatok alatt végeznek velünk, ha elérnek. Egyetlen fegyverünk ellenük a tűz fénye, illetve az elterelés. Egy-egy helyszínen, amit elárasztottak a bestiák, csak e két megoldás kom­binálásával tudunk keresztüljutni. Itt a játék megkövetel tőlünk némi logikázást: mit milyen sorrendben közelítünk meg vagy gyújtunk be, illetve ha már egyszer begyulladt a tűz, akkor ég-e annyi ideig, hogy át­jussunk a következő pontig. A játékmenet viszonylag egysze­rű, erősségét a cselekményszövés és a karakterek adják. Amicia a körülmények hatására kénytelen kislányból rögtön felnőtté válni, hogy képes legyen erőt és bátorsá­got önteni kisöccsébe. Hugo néha duzzog, néha minden veszélyérzet nélkül előreszalad vagy egyszerű­en csak gyermekes csacskaságokat csinál. Ugyanakkor szívmelengető, ahogy rácsodálkozik a számára rit­kán látott külvilág hétköznapi dol­gaira, vagy amikor épp virágokat tűz Amicia hajába, és mindegyik­ről mesél neki egy-egy hiedelmet. Míg összeáll a teljes kép, és meg­ismerjük Hugo szerepét az esemé­nyekben, addig a történet még szá-Kántor Mihály mos izgalommal és meglepetéssel szolgál. Az őszi tájképek olajfestményre emlékeztető vizuális megvalósítása mellett nehéz elmenni szó nélkül. Ugyanez igaz az olyan lidérces pá­lyaszakaszokra is, mint a holttes­tekkel borított éjszakai csatatér, vagy az első találkozás a patkányok­kal a kolostor sötét kazamatáiban. Az atmoszféra páratlan, és ebben a zene is komoly szerepet játszik. Egyik pillanatról a másikra képes lágy futamokból ijesztő, a patká­nyok cincogását mímelő magas he­gedűrohamokkal támadni. Az A Plague Tale: Innocence na­gyon jó eséllyel kerülhet majd fel néhány Év játéka-listára, bár még előttünk az esztendő második fele. Ám szokatlan témaválasztása, sze­rethető, tisztalelkű hősei, valamint remek kivitelezése miatt biztosan hosszú ideig megmarad az emléke­inkben. (A Plague Tale: Innocence. Plat­formok: PC, Xbox One, Playsta­tion 4) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. május Ima a bölcsőhely nevéért

Next

/
Thumbnails
Contents