Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-25 / 120. szám
\ az ev kiállításán VONALBA ZÁRT TÖRTÉNETEK Székesfehérvárra a Hetedhét Játékmúzeum miatt is érdemes ellátogatni: a történelmi belvárosban álló Hiemer-Font-Caraffa-épülettömb emeleti termeiben két emlékezetes tárlat kínál megannyi játéklehetőséget. Ugyanis mint az intézmény neve is jelzi: itt a játéké a főszerep. A játék pedig megjelenik a maga tárgyi mivoltában is: itt látható az impozáns Moskovszky-gyűjtemény, mely az országban egyedülálló gazdagsággal mutatja be a XVIII-XIX. századi európai játékkultúrát. Az ember érzi, hogy csakis valamiféle aranykor lehetett az, amikor ilyen akkurátus munkával és figyelemmel készültek a gyermekjátékok, a babaszobák és lakóik, az a sok parányi finom holmi, melynek nagy változata mind-mind fellelhető volt a tehetősebb családok otthonaiban. De van itt kisvasutas terepasztal, ólomkatonák csatába rendezett seregei, kihúzható fiókokba rejtett kedves turpisságok, ötletes ismeretterjesztő és logikai feladványok sora. A játszóteremben az építőkockából embernagyságú várat építhetünk, régi korok fejlesztő- és társasjátékait próbálhatjuk ki. Ebből a múltidéző varázsvilágból, a porcelánok, a biedermeier intarziás szekrénykék és csipkefőkötős babák közül egy másik fantáziavilágba érkezünk. Ne tévesszen meg senkit, hogy a szomszédos állandó kiállítás egy grafikai tárlat, Réber László művei ugyanis a játék légiességét teszik láthatóvá: sziporkák, ötletek, frappáns, néhol groteszkbe hajló képek ezek. Vonalba zárt történetek - ahogy a tárlat címe is mutatja. Réber László (1920-2001) Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, illusztrátor, karikaturista művei méltó otthonra leltek Székesfehérváron. Először 2005-ben szerepelt itt műve kiállításon: Szűcs Erzsébet művészettörténész Az Aranykor - Az 1960-as évek magyar grafikája című tárlaton. A művész lánya, Widengárd Krisztina ezután több mint 1300 grafikát adott át letétbe a Szent István Király Múzeumnak, ez az anyag volt látható a Csók István Képtárban nyílt retrospektív tárlaton, melynek sikere nyomán fogalmazódott meg az állandó Réber-kiállítás ötlete. Ez négy év múlva a patinás Hiemer-házban meg is valósulhatott, tavaly pedig Gärtner Petra művészettörténész irányításával látványosan megújult ez az állandó tárlat, amely a grafikai hagyaték újszerű és közönségbarát bemutatásával kiérdemelte Az év kiállítása címet. A Pulszky Társaság által 2010-ben alapított elismeréssel a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazzák. Réber László versenyszerűen atletizált, gerelyhajító sportoló volt. A második világháborúban térképvázlatokat készített, szovjet hadifogságba esett, egy azerbajdzsáni munkatáborban követ tört, és egy hídépítésen dolgoztatták. Leromlott állapota miatt kórházba került, unalmában papírra vetett rajzain felismerték tehetségét, és gyakran kellett parancsnokai családtagjairól portrékat rajzolnia. 1948- ban térhetett haza a fogságból, és egy textilfestő üzemben dolgozott mindaddig, amig el nem döntötte, hogy a rajzaiból szeretne megélni. Karikaturista lett a Szabad Szájnál, majd a Ludas Matyinál, két évig a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályán tervezőként dolgozott. Itt ismerte meg feleségét is: Almássy Katalinnal 1953-ban házasodott össze. 1952-től foglalkozott illusztrálással, alkotói tevékenységét a szakma itthon és külföldön is elismerte. Örkény István egyperceseihez készített rajzai megdöbbentő tömörséggel adják vissza az irodalmi anyag szikárságát és leleményét. Maga az író így méltatta ezeket Rébernek írt levelében: „Ezek valóban szuverén képi variánsai a prózai gondolati anyagnak, óriási erejű, és eszköztelenségükben lenyűgöző alkotások.” Ezeket is felvonultatja a tárlat, mégpedig úgy, hogy közben meg is hallgathatjuk a kiindulópontul szolgált szövegeket. De láthatók itt minimalista kollázsok, karikatúrák, kubusok, az arcmotívum megannyi formai variációja, sőt a Réber László által készített animációs filmek is. A kiállításnak ez a fekete-fehér dinamikájára épülő terme inkább a felnőttekhez szól, bár látványában van annyira szokatlan, furcsa és érdekes, hogy a gyerekek is örömmel csodálkoznak rá ezekre a sajátosan réberi arcokra, kockákra rótt emberi vonásokra. A másik terem viszont tobzódik a fényben és a színekben, bár az itt látható könyvillusztrációk is mind magukon viselik azt a szikár fegyelmezettséget, mely a réberi rajzok sajátja - csak itt épp színekbe mártja őket és olyan karaktereket teremt, akiket képesek vagyunk megszeretni. Persze erre a nosztalgia is rásegít, hiszen legtöbben gyermekkori olvasmányélményeikkel együtt fedezhették fel Réber László sajátos képi világát is. A kisiskolás gyerekek is úgy lépnek be ide, hogy teljesen felpörögnek ettől a jóleső otthonosságtól, folyamatos ahaélményt biztosít a részletek felismerése és azonosítása. Ez Janikovszky Éva könyvéből van! - mutatja a harmadikosom a Kire ütött ez a gyerek?-bői ismerős rajzot a falon, az öccse meg a Szegény Dzsoni és Árnika hőseinek örül már azelőtt, hogy tudná, társasjáték is kapcsolódik itt a meséhez: a szőnyegen kacsabábukkal lépkedve, virágos dobókockával meghatározott lépésszám szerint, az ármányt elkerülve siethetünk Szegény Dzsoni és Árnika megmentésére. Ráadásul az útra kalapot és koronát is kölcsönözhetünk a várkastélyból. Réber László képei állandó kísérői voltak Janikovszky Éva és Lázár Ervin műveinek, de méltó társul szegődtek - többek között - Murphy törvénykönyvéhez, Bartók Béla Cantata profanájához és Gerald Durrell magyarul megjelent munkáihoz is. A falon látható Maflázia sárkányt sétáltató királya, a függönyökön Varga Katalin Barátom, Bonca című könyvének illusztrációi, de itt pózol büszke testtartással Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl is, és zölden virít Bab Berci uborkaorra, mellette pedig a Lázár Ervin-idézet: „Na látod - mondta Bab Berci -, annyira szomorú vagyok, hogy amire ránézek, megsavanyodik.” Sok apró, finom bravúrja van az összegzésnek, melyet ez a tárlat kínál: gondoljunk akár a gondosan összeválogatott képekre, az Állatszálloda illusztrációi alapján megépített babaházra, vagy a Farsang után című rajz embermagasságra nagyított figuráira. Közöttük sétálunk be a kiállításra, és csakúgy, mint Réber kalappal integető figurája esetében, az előttünk állók mosolyognak, a hátunk mögé kerülők pedig mogorva képet vágnak - kellemetlenül sokat mond ez a kép az alakoskodásról. De ennek a kiállításnak épp ez a titka, hogy engedi hatni Réber rajzait, engedi, hogy ránk zúduljon az a tiszta világ, melyet az írókkal együtt ő népesített be gyermekkori meséinkben, de működni hagyja azt a fekete-fehér hajthatatlanságot is, amely vonalakba zárt történeteinket, félelmeinket, bölcs vagy botor gondolatainkat feltárja. Fotó: Pósztohy András Lapszámunkat PÁSZTOHY PANKA műveivel illusztrálták. Pásztohy Panka 1977. december 31-én született Kaposváron. 1998-tól a Magyar Iparművészeti Egyetemen tanult, animáció szakon diplomázott. Illusztrátori feladatokat vállalt: első ilyen munkája Berg Judit Panka és Csiribí sorozatának Micsoda idő című része volt 2006-ban. Azóta több mint hatvan kötet fűződik a nevéhez, többek között Marék Veronika [A bohóc és a kismajom) és Finy Petra (Milu Egyiptomban, Milu az Olimpián) könyveit illusztrálta, valamint olyan klasszikusokat is újrarajzolt, mint Fodor Sándor Csipikéje, Móra Ferenc Zengő ABC-je vagy Bálint Ágnes Tündér a vonaton című könyve. Ő illusztrálta férje, Pásztohy András A kisegér, aki majdnem hős lett című meséjét is, tankönyveket, készségfejlesztőket, társasjátékokat készít, és immáron harmadik éve illusztrálja minden héten a Nők Lapja meserovatát. Az első saját mesekönyve a Pitypang és Lili sorozat kezdő kötete volt, a Mentsük meg a kiskutyám - a sorozat már a hatodik résznél tart, közülük több kötet is elnyerte az Aranykönyv-díjat (Szeretem a kiskutyám; Gyógyítsd meg a kiskutyám). Több szakmai elismerést hozott a Pesti mese című könyv is. írásaiban határozott értékrendet képvisel, a környezetünk iránti felelősségre, valamint az együtt töltött idő értékére hívja fel a figyelmet. Szeretettel odafordulás egymás felé és a világ felé - ezt a fajta figyelmet tükrözik a képei és a meséi egyaránt. A nagyszülő-unoka viszonyt dolgozza fel a Pesti mesében, ezt viszi tovább a Halló, mama! címűben is, amelyben a családok megváltozott helyzetére reflektál, és szeretettel rajzolja meg az egymástól távol élők közötti viszony építésének útjait, például megismerhetjük a külföldön cseperedő unokát, aki tableten tartja a nagyival a kapcsolatot. Pásztohy Panka érti és érzi a gyermeki világot. Rajzai kedvesek, olyan bájt hordoznak, amely természetesen sajátja a kíváncsi felfedezőknek, a szeleburdi kalandoroknak és a törékeny rettenthetetleneknek. Könyvei - a történetek és a rajzok szintjén egyaránt - az eredendő jóságot hirdetik. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Birtalan Andrea (1995) költő, slammer Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Cs. Nagy László (1953) költő Csukás István (1936) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író Horváth László Imre (1981) író, költő Kántor Mihály (1974) szakíró Kertész Dávid (1993) író Leczo Bence (1996) író Mirtse Zsuzsa (1967) író, költő, szerkesztő Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. móius JL < Bonczidai Éva
