Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-18 / 114. szám
Jjüürír helyőrség tarca IRO-OLVASO TALÁLKOZÓ A tömeg várakozásteljesen felzúgott, amikor a limuzin befordult az Andrássy útra és az épület előtt kanyargó vörös szőnyeg végéhez állt. A híresség láthatóan megilletődve, közismert szerénységéhez méltóan csendesen szállt ki a járműből, ügyetlenül igazgatta napszemüvegét, és a fotósok vakuinak fényében félszeg mosollyal ajkán indult a színház bejárata felé. Hisztérikus tinédzserek nyújtották felé kezüket, néhányukét kedvesen megérintette, a kísérője kérésére egyikkel-másikkal közös fényképet is készíttetett. Zavarát nehezen leplezve hamar besietett a szőnyegen az épületbe. Amikor a színpadra kilépett, elcsöndesedett a terem. Ügyetlenül meghajolt, és leült a számára kijelölt székbe. Az est házigazdája, az ismert költő a közönséghez fordulva felkonferálta az estet:- ...köszöntsük tehát körünkben az Utolsó Olvasót, az Egyetlent! - hatalmas tapsvihar, kiáltozás töltötte be a termet, a páholyokban több helyen is kitört az őrjöngés. A moderátornak percekig várnia kellett, amíg feltehette első kérdését:- Árulja el nekünk, hogyan lesz valakiből olvasó? Mikor hagyta abba az írást? Az Utolsó Olvasó láthatóan izzadt. Kezét tördelve válaszolt:- Én végeredményben sohasem írtam... A termen a döbbent álmélkodás hangjai söpörtek végig.- Soha nem írt? Hogyan lehetséges ez? Egy rövid verset sem? Egy tárcát vagy szerelmes regényt sem?- Legutoljára egy iskolai fogalmazást írtam, az jól sikerült, de azóta semmit. Én olvasni szeretek.- Meséljen nekünk arról, kedves olvasó, hogyan nevelkedik egy olyan ember, akiben nincs késztetés az írásra... Bizonyára kiegyensúlyozott, talán egész boldog gyermekkor állhat ön mögött!- Édesapám ismert televíziós sorozatok szerzője volt, édesanyám színésznő, de írt verseket is. Igen, mondhatom, hogy boldog volt a gyermekkorom. Persze nekünk is voltak gondjaink, a szüleim néha veszekedtek, de végeredményben harmonikus volt a családi életünk. A világ egyik leghíresebb bohóca, Fumagalli a Fővárosi Nagycirkuszban- És a fiatal évek? A szerelem sem hozta magával az írást? Mindenki ír verseket a kamaszkora végén...- Én nem írtam. Pedig voltam szerelmes. Udvaroltam lányoknak, és szövődött néhány szerelem is... Azután megismerkedtem a mostani feleségemmel...- ő, hajói tudom, újságíró volt, most romantikus regények szerzője.- Úgy van. Sokat írt már a megismerkedésünk kezdetén is, később egyre jobban keresett a szakmában. Én közben nyugodtan élhettem az olvasók kevésbé viharos életét. Békés a közös életünk, csak jót mondhatok a magánéletemről. A nézőtéren tapsvihar tört ki, majd lassan elült. A beszélgetés folyamán feltárult az Utolsó Olvasó élete és lelkivilága, a közönség hol feszült csendben, hol álmélkodó kiáltásokat hallatva hallgatta. A legtöb-Fotó: Urban Ádám (Fővárosi Nagycirkusz] ben jegyzeteltek. A beszélgetés érezhetően a vége felé közeledett:- És mondja, ön mit javasolna az embereknek, hogy ne írjanak?- Hát... Nem is tudom. Nem hiszem, hogy célravezető lenne, ha egyszerűen elfojtanák a késztetést. Talán akkor működik jól, hogy ne írjon az ember, ha felfedezi magában az ehhez való tehetséget. Az hiszem, születni kell rá. Csalódott moraj. Az olvasó folytatta:- Nem állítom, hogy esetleg ne lehetne abbahagyni. Úgy hallom, vannak, akik kiégnek. Vagy egyszerűen leteszik a tollat. Én úgy gondolom, a könyvek rengeteg izgalommal, érdekességgel, tanulsággal szolgálnak. Nekem elég, amit olvasok. Minek szaporítsam ezt a végtelenség felé tartó kásahegyet, ami a mai írásbeliséget jellemzi? Urbán Péter Hangos taps és ováció kíséri a szavakat. Sokan felállnak, úgy ünnepük a beszélőt. A moderátor elbúcsúzik az Utolsó Olvasótól, aki a nyomakodó tömeg sorfala között, biztonsági őröktől kísérve igyekszik kifelé. Útközben nem dedikálja a műveit. Izzadtan zuhan be a luxuslimuzinba, a sofőr indít. Az olvasó lánya a hátsó ülésen, szemben ül az apjával, csillogó képernyőjű telefonjába ír valamit. Röviden, aggódva tekint fel az apjára, aki fáradtan, kiégetten húzódik a sarokba, és elmerengve bámulja a nagyváros fényeit.- Milyen volt? - kérdi a lány. A férfi csak legyint, nem válaszol.- Jól vagy? - próbálkozik újra a lány, leereszti a szerkezetet a kezéből. - Mostanában egyre fáradtabbnak látlak. Az Utolsó Olvasó sóhajt, mocorogni kezd.- Mondhatnám, hogy kicsit elegem van ebből az egészből, de nem lenne igaz. Mert nagyon elegem van belőle. Ez az állandó magyarázkodás, kérdezősködés, meg a felhajtás, a sok ember. Senkit sem én érdeklek, csak az, hogy miért nem írok... Nem látnak engem, csak a csodabogarat. A lány most már gyanakodva félrehajtja a fejét.- Tudod, hogy ez nagyon irodalmian hangzott? A férfi zavartan dörzsölgeti az állát.- Mostanában szavak jutnak az eszembe... Mondatok. Sőt, egy egész vers is öszszeállt bennem. Az a címe: „Tömegben egyedül”.- Jaj, apa! - kapja szája elé kezét a lány. - Hát te is? Szóval írni fogsz?- Nem. Vagyis nem akartam... De ez van. Úgy látszik, ezt nem lehet megúszni. A lány szomorúan, szeretettel nézi jól öltözött, mégis elnyűtt apját:- Tudok egy jó írástechnika-tanárt. Nem olyan, mint az állami tömegoktatásban dolgozók, akik csak öntik a világba a sok tehetségtelen bértollnokot. Ez tényleg jó. Nem olcsó, de megéri. Majd bemutatlak neki. Az Utolsó Olvasó bánatosan bámul kifelé. Keze felemelkedik, az ablakhoz ér, lassan írni kezd az üvegre. A limuzin lágyan suhan tovább a nagyvárosi, fényes éjszakába. SEMMI DRAMA Szombat este történt. A Verebi Kebabos az Akác helyén nyitott, az Akác pedig nem tudni, minek a helyén. Talán valami ideiglenes pavilon lehetett valamikor, mert szigetelés és fűtés nem volt. A verebi kebabos nagybetűvel volt a Verebi Kebabos, de miután az Akác bezárt, fent maradt a tábla az üzleten, és ettől fogva a Verebi Kebabos lett az Akác, pedig egykor versenytársak voltak pizzában. Azelőtt egy „Fagyi” felirat maradt fent, és egy nagy fagyi farostlemezből kivágva. így a megtévesztett turistáknak gyakran tartoztak magyarázattal, hogy nincs fagylalt, csak volt valamikor. Szinte kizárólag pizzakiszállításból lehetett megélni ezen a tájon vendéglátósként, bár egyesek lángosba is belevágtak szezonális jelleggel, így méltóságteljesen zárhattak be ősszel anélkül, hogy tisztázták volna, tönkrementek-e vagy nem. A Kebabosra igy ráragadt néhai versenytársa neve, ezért Béla az Akácba ült be, noha a Kebabosnál akart enni. Ugyanis ott volt rántott hús. Nem ez volt a kedvence, hanem a csirkepörkölt nokedlivel, de ez már a kétezres évek elején kikopott az étlapokról, legfeljebb a „marhapörkölt galuskával” tétel szerepelt, de itt még az sem. Négy évvel ezelőtt lett Béla és Ani törzshelye az Akác, amikor a férfi különment a feleségétől.- Harminc év után, már ideje volt! - mesélte elmélázva a csaposnak. A csapos tizenöt éves forma, vékony fiú, valójában tizenkilenc, figyelmesen hallgatta. Szereti az embereket, ezért lett vendéglátós, még az is lehet, hogy egyszer megírja a történeteket, amiket hall. Amikor a hely késő ősszel bezárt, megpróbálkoztak néhányszor a lángosossal, de amikor az is bezárt, a néhai Akác teraszán üldögéltek - a bútorokat kint hagyták -, és magukkal hozott szörpöket ittak. Aztán rájuk költözött a Kebabos, így ők lettek az első vendégek. Fényt láttak a pavilonban, és már napok óta forgolódott bent néhány szerszámos ember. Bementek, hogy nyitva van-e.- Nem vagyunk még igazán készen, csak a kiszállítást kezdtük el - mondta a felszolgáló, aki, ha átsétált a terem másik felébe, pultosként is szolgált. - De azért foglaljanak helyet, tudunk adni az étlapról enni. Ez télen volt, még az ünnepek előtt. Az ünnepek megtörték a lendületet, így továbbra is csak a pizzakiszállítás üzemelt. De a pultos mindig ott volt, aki, ha a telefont vette fel, diszpécserként is szolgált, és felírta a pizzarendelést, illetve fogadta a reklamációt, hogy miért nem ér már oda az étel. A cukrászdarészleg sem nyitott még meg, amit már hónapok óta tervezgettek, és Ani és Béla nagyon várta. Egy szombaton Béla egyedül érkezett az Akácba a Kebaboshoz.- A párod ma nem ért rá? - érdeklődött tapintatosan a pultosfiú, aki, ha a kasszánál ült, pénztárosként is szolgált, és épp a pizzafutárok által leadott forintokat rendezgette.- így megjegyeztél minket?- Persze. Ti voltatok az első vendégek. Nagyon csinos volt az a hölgy. Annyira öszszeillettetek. Mit hozhatok?- Egy kirántotthúst kérek. Majd hozom ám az édesemet, de ma nem volt kedve kimozdulni, így egyedül vacsorázom - válaszolta Béla. Másnap Anival tért vissza, de kiderült, hogy nincs gesztenyepüré. Szilágy i-Nagy Ildikó- Tulajdonképpen még nem nyitottunk ki úgy rendesen - mentegetőzött a pultos, aki, ha a kollégáit kellett beosztani és eligazítani, üzletvezetőként is szolgált. - Esetleg palacsintát tudnak nektek sütni.- Te legény, valami cukrászdát itt a környéken tudnál ajánlani? - kérdezte Béla, mert már beleélték magukat Anival, hogy cukrászdában fognak üldögélni, ami ezen a vidéken, noha még nem annyira az ugar, nem is volt olyan könnyű. Vereben három kocsma is volt, de cukrászdára nem mutatkozott még igény, vagy azok, akiknek igényük lett volna, nem mutatkoztak.- Autózzatok át Velencére, ott van egy Sütiszalon, az nagyon jó cukrászda - lelkendezett a pultosfiú, akiről később, amikor Béla és Ani visszajött, mert a cukrászda korán zárt, kiderült, hogy eredeti szakmája cukrász. Béla és Ani egyikük autójával átmentek a Sütiszalonba, krémeseket és rigójancsikat ettek a kandalló mellett, és békésen elüldögéltek zárásig. Aztán visszamentek a Verebi Kebaboshoz, és üldögéltek zárásig a kocsmában, ami még ki sem nyitott. Ennyi történt szombat este. 1j ki TV 1 bbbbbbbbb«i 1 | L bbbbbbbboH ■ ■ ^ dQEiaiaQiűXiicina KAPPAT-MEDENCEI TEHETSÉO9ON0OZÓ NONPROFIT KFT. M Hl ■■ ■■ ■■ Hi Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), 1 Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • 1 Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvpsószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg«kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. május k .4 t í. Ü
