Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-18 / 114. szám
folytatás oz 1. oldalról B 3 helyőrség portré Ez az életforma nyílt szemléletet követelt meg, öt idegen nyelven beszélek, ezek közül gyerekkoromban tanultam meg hármat, a német, az olasz és az angol a magyar anyanyelvvel párhuzamosan állandóan jelen volt az életemben” - mondja a művész, aki hálás ezért a nevelésért, hiszen ez az önállóság nagy előny volt a pályakezdésnél is, amikor tizennyolc évesen két bőrönddel elindult Milánóba. Már tizenhét évesen - a magyar artisták közül elsőként - ezüstérmet szerzett a párizsi Holnap cirkusza világfesztiválon, és ez elindította a karrierjét, számos felkérést kapott. A lehetőségek kihasználását csak az előtte álló érettségi fékezte, de amint befejezte a középiskolát, útnak indult: Olaszország, Oroszország, Görögország, Szenegál, Észak-Korea, Kuba, Németország cirkuszai várták. Addig viszont a szabadság bűvöletében töltött gyermekkort felváltotta a pályára készülődés lelkes időszaka, iskola után és hétvégén is reggeltől estig - már-már megszállottan akár napi nyolc-tíz órát is - a próbateremben gyakorolt azt remélve, hogy választott műfajában a világ élvonalába kerülhet. „Ez szeretnék lenni, ha nagy leszek” „Kisgyerek koromban, a homokozóba rajzolt porondon, a cirkuszi játékaim során, mindig volt egy kiszemelt kedvencem: egy kötéltáncos vagy kötélen lengő akrobata, esetleg egy ugródeszkacsoport. De hétéves koromban láttam egy artistát, aki egy úriember-zsonglőr zsánerben lépett fel, tehát elegánsan felöltözve, cilinderrel, sétapálcával, szivardobozokkal adta elő a mutatványait. Az ő karaktere nagyon megfogott, és olyan hatással volt rám, hogy már akkor eldöntöttem, ez szeretnék lenni, ha nagy leszek” - meséli a kezdetekről. A szülei ünnepelt nemzetközi artistaművészek voltak, 1977-ben Monte-Carlóban ezüstérmet nyertek. „Az ő pályafutásuk a csillogásról és a ragyogásról szólt, ebben a környezetben nőhettem fel. 1987- ben anyukám balesetet szenvedett Németországban. A cirkusz egyik berendezése meghibásodott, áramszünet lett, ő pedig leesett a magasból. Kómában volt három napig, több mint egy évig tartott a rehabilitációja, és eltiltották az akrobatikától” - vázolja fel a család életében bekövetkezett változás hátterét. A szülei hazajöttek, az édesapja, Kristóf István huszonnégy évig - 1988 áprilisától 2012 januárjáig - a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója volt, mintegy váltották egymást a nagyvilágban, Kristóf Krisztián ugyanis 1987- ben kezdte külföldi pályafutását. Elefántok a családtörténetben Ennek a pályának különleges állomása volt a Dumbó forgatása Tim Burtonnel. Igen összetett szempontok szerint esett rá a filmrendező-legenda választása. Sokat nyomott a latban, hogy Kristóf Krisztiánnak cirkuszi ismeretei mellett a rendezői, szervezői tapasztalatai is jelentősek, és átfogó rálátása van a világ cirkuszművészetére. Ráadásul a szakmai tudása mellett a családtörténete is jó inspirációs forrásnak bizonyult. A családi legendáriumban a két nagyapa személyéhez fűződnek gyakran felemlegetett történetek. „Sallai Mihály tornász volt Hódmezővásárhelyen, egy gumiember-produkcióval szegődött a cirkuszhoz, ott beleszeretett egy többgenerációs cirkuszi leányzóba, ő lett a nagymamám, Sallai Ilona. Olyan golyóegyensúlyozó produkciót fejlesztett ki a gyerekeivel (anyukám hároméves volt, a bátyja öt), amellyel a mozivarieték szüneteiben léptek fel. Ezzel a produkcióval elkerültek a párizsi olimpia színpadára, ez már óriási presztízs volt, fel se fogták, kikkel dolgoznak együtt. A másik nagypapám, id. Kristóf István nevelőszülei kovácsok voltak, ő is vassal dolgozott, nagyon erős volt, és ezt a vasmanipulációt használva erőművészként lépett fel Herkules néven. Amerikában született, de Franciaországban nőtt fel. A második világháború idején döntéshelyzetbe kényszerült, leadta a francia útlevelét és felvette a magyar állampolgárságot. Aztán megszökött a magyar hadseregből, és a jugoszláv partizánok közé állt, mert a németek ellen akart harcolni. Budapesten erőművészként és pankrátorként ismerték. Talán többen emlékeznek a Fel a fejjel! című filmre, amelyben egy borotváló elefánt szerepelt, Aida - nagyapám volt a tulajdonosa és az idomára. Édesapám gyerekkora Aida gondozásával telt, de érezte, hogy nem akar istállóban élni, ő nem akar állatidomárként dolgozni. Látta a Trapéz című, 1956-ban készült amerikai filmdrámát, és attól kezdve légtornász akart lenni. Ő is az artistaképzőbe járt, és az évfolyamtársaival megálmodtak egy légtornász-produkciót, Hunor csoport néven indult el a pályafutásuk. Ők édesanyámmal már gyerekkorukban, tízévesen megfogadták egymásnak, hogy férj és feleség lesznek - édesapám huszonegy, édesanyám tizennyolc éves volt, amikor összeházasodtak. Egy közös perzsprodukciójuk volt, édesanyám fejen állt tíz méter magasban biztosítókötél nélkül, később egy ugródeszkaduó számot dolgoztak ki, ez hozta meg az áttörést. Kiváltak a Hunor csoportból és Két Kristóf néven járták a világot - én már erre az időszakra emlékszem” - vázolja a családjuk történetét. Forrás: Facebook „Mintha egész életedben ezt csináltad volna” A cirkuszi casting egyik kulcsmomentuma volt a Tim Burtonnel közös munkának. Kristóf Krisztián az általa kiválasztott negyven produkciót egy sajátos előadáson mutatta be a rendezőnek. „Tim Burton ült középen, és körülötte volt a porond, a kisszínpad, a trapézos állvány, a magasdrót - ezeken mindenki a produkciója legerősebb három percét mutathatta be. Ahogy az egyiknek vége volt, átfordítottam őt egy másik jelenetre, mintha snittek lettek volna: szemben az indiai fakírok nyelték a tüzet, majd megfordultunk, és ott már valaki a trapézon lengett. Különböző zsánereket, karaktereket ismerhetett így meg. Tim Burtont láttam egyszerre nyolc monitort figyelni, és a nyolcból kiválasztotta, melyek azok a snittek, amelyek hasznosak - talán ez az osztott figyelem az ő zsenialitásának az alapja. Iszonyatosan gyorsan tudja feldolgozni az információt, de nem szeret sokáig koncentrálni. Ezért rendeztem meg így a szereplőválogatást. Ez annyira jól sikerült, hogy ott helyben megkaptam a felkérést, hogy a filmben is rendezzem meg a cirkuszi jeleneteket és koreografáljam a produkciókat” - idézi fel. Kristóf Krisztián egy cameoszerep erejéig maga is feltűnik a filmben. Nem a Guinness-rekorder zsonglőrködés volt a rendező számára a legizgalmasabb, hanem ez az úriember-karakter. „Én lettem a százhúsz fős parádés felvonulás vezetője. A próba után odaszaladt Colin Farrell: Hú, ez nagyon jó lesz, olyan, mintha egész életedben ezt csináltad volna, annyira jól áll! Mondtam: Colin, én harminc éve ezt csinálom” - emlékszik nevetve. A világsztár színészként nyilván felismerte, hogy itt megszületik egy önazonos karakter. Mint kiderül, akár a többi zsonglőrmutatványnak, ennek is az alaposan begyakorolt technika az alapja, de hozzáadódik még a figura sármja, eleganciája, könnyedsége, humora és öniróniája - ez „adja el” a produkciót. „Édesapám azt mondta, hogy jó, dolgozz szivardobozzal, de akkor légy olyan jó benne, mint senki más. Akkor csináld világszinten. Négyes tourt forgók, miközben három szivardobozt dobok fel - ezt sikerült rögzíteni is, és ez a hivatalos Guinness-rekord. Ez ritkán sikerül, az előadásokban csak egy dobozt dobok fel, de a zsonglőrszámomban vannak kiemelkedő elemek, melyeket én csinálok egyedül a világon. Harminc éven át ugyanazt a karaktert alakítom, és ez visszafelé is hat: meghatározza, milyen vagyok a valóságban is. A Dumbó azért is fontos nekem, mert a cirkuszi artista ritkán kap lehetőséget az örökkévalóságra - ha a porondon sikerül a mutatványa, megtapsolják, és másnapra elfelejtik, de a film megőrzi, ezért örülök, hogy az én mutatványom is belekerült” - mondja. A cirkusz mint a tudományos kutatások tárgya Kristóf Krisztián művészi, menedzseri és szervezői munkásságának tapasztalatait tudományos kutatásaiban is kamatoztatja: a cirkusz hagyományos formáit, valamint az újcirkusz irányait is meghatározó fizikai színház eszközeinek felhasználását tanulmányozza. „Öt témát dolgozok fel: az egyik modul a londoni Covent Garden utcaművészeinek kalapbeszédéről szól, itt a művészet és az anyagi célok egyensúlya a kérdés számomra. A második egy indiai utcaszínházi rendezésem tapasztalatait összegzi: Rádzsasztánba utaztam, Dzsaipurba, ahol egy RAJ nevű társulat műsorát építettem fel egy banghari legendát felhasználva, ezzel utaznak most az Egyesült Királyságban. Itt az autenticitáson volt a hangsúly. Tavaly ünnepelték a modern cirkusz fennállásának 250. évfordulóját, de ez a fajta előadásmód jóval korábbi, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze, mindig megjelentek azok, akik szórakoztatták őket, az ottani roma törzsek leszármazottai a mai napig is jelen vannak a mutatványaikkal a piactereken. Ez a játékmód túlélt fél évezredet - az érdekelt, hogy hogy lehet ma alkalmazni ezeket az ősi tudományokat. A harmadik modulom a My Land, a Recirquel előadása - ott cirkuszszakértőként vettem részt, és az volt a feladatom, hogy menedzserként sikerre vigyem a produkciót. Menedzseri szempontból is egy érdekes út, hogy jutottunk el oda, hogy több mint négyezerháromszáz produkció közül ez nyerte meg az Edinburgh Fringe cirkuszfesztivált. A negyedik a százéves Krone cirkusz történetét feldolgozó Mandana című előadás produkcióvezetése, a hagyomány és a megújulás útjai állnak itt is a középpontban. Az ötödik fejezetben a Repülőcirkusz rendezői feladatait, folyamatait fogom feldolgozni. Ha ez utóbbi kettő is elkészül, és elfogadják, szeptemberben magiszteri címet kapok” - összegzi a kutatásai irányait. Jelenleg ez a legmagasabb tudományos fokozat, amely közvetlenül a cirkuszművészethez kapcsolódik. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Böszörményi Zoltán (1951) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztő Csoóri Sándor (1930-2016) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas költő, esszéíró, prózaíró Horváth Máté (1995) költő Kántor Mihály (1974) szakíró Para Márton (1994) író Regős Mátyás (1994) költő, író Szilágyi-Nagy Ildikó (1978) író, szerkesztő Urbán Péter (1979) író _______________________________________________________________________________IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET i * Kristóf Krisztián a Dumbó című filmben I Ml Inl l|i| —11
