Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-18 / 114. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET 2019. május 18. III. évfolyam 20. szám 2 Urban Péter és Szifágyi-Nagy Ildikó tárcája 5 Regős Mátyás és Horváth Máté versei 6-Vendégünk a Fővárosi Nagycirkusz Lena Dolinskaya csillárszáma a Repülőcirkusz című előadásban Fotó: Urbán Adóm (Fővárosi Nagycirkusz) ortre Kristóf Krisztián artistaművésszel a cirkuszi létről beszélgettünk Úriember-zsonglőr a zsanérén túl n ha leraksz, engem megrág a moly vezervers Böszörményi Zoltán Áfák lelkiismerete a fák lelkiismeretére hass nyugalmuk a bizonyosság melyre régóta még eszmélő fejjel vágytál nyugalmuk a kétely a valószínűség valószínűsége a deresedő felborzolt hajú világ mindent felemésztő énje ők nem félnek a sikertelenségtől a lázadástól a semmibe hulló idő pernyéjétől látják a mulandót látják bűneinket látják bennünket mi emészt fel ágaikkal azért kapaszkodnak a magasságos égbe Bonczidai Éva Milyen egy gyerek élete a cirkuszban? Mivel tölti egy artistának készülő kamasz a mindennapjait? Melyik a legmagasabb tudományos fokozat a cirkuszművészet területén? Honnan tudta Tim Burton, milyen az előadásokon kívüli cirkuszi világ? - ezekről beszélgettünk Kristóf Krisztián Hortobágyi Károly-dijas és Guinness-rekorder magyar zsonglőrrel. Kristóf Krisztián többgenerációs cirkuszi családba született, nemzetközileg elismert artistaművész szüleivel gyerekkorától járta a világot, majd a Baross Imre Artistaképző és a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után egyedülálló gentleman-zsonglőrszámával maga is bekerült a cirkuszművészet élvonalába. Páratlan szivardobozos zsonglőrprodukciójával Guinness-rekordot állított fel. 1996 és 2012 között ő rendezte a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál műsorait, a 2008 és 2012 közt működő Maciva Mester Stúdió alapítója, a világhírű magyar Recirquel újcirkuszi társulat nemzetközi menedzsere. Egy angliai egyetem hallgatójaként, fizikai színház és cirkuszi rendezés mesterszakán írja diplomamunkáját. Szeptemberig a Fővárosi Nagycirkuszban látható legújabb rendezése, a Repülőcirkusz, amely többféle módon idézi meg a hazai mozik műsorán is futó Dumbó című Disney-klasszikust, ugyanis ez a film szorosan kötődik Kristóf Krisztián munkásságához is: a Tim Burton által rendezett és újraálmodott élőszereplős filmben nemcsak szerepet kapott, hanem ő koreografálta és rendezte a cirkuszi jeleneteket is. „Nem nyaggatjuk a szülőket premier előtt” „Csodálatos emlékeim vannak, hiszen a cirkuszban nőttem fel, ugyanis a szüleim artisták voltak, sőt a nagyszüleim is, és állítólag a dédszüleim is. Természetes környezetem a cirkusz: az oroszlánbőgés nekem olyan volt, mint más gyereknek a kakaskukorékolás - akkoriban fel sem fogtam, mennyire különleges ez a világ. Amikor egy homokozót találtunk, nem várakat építettünk, hanem rajzoltunk egy kört, beleálltunk, mintha a porond közepén lennénk, és azt játszottuk, hogy artisták vagyunk. A szüléink és a barátaink szülei voltak a szuperhősök, a cirkuszban fellépőket próbáltuk utánozni” - idézi fel Kristóf Krisztián. Mint kifejtette, cirkuszi gyereknek lenni egyfajta önállóságot is feltételezett, és ez a fajta szabadság a felelős döntéshozatalra nevelte már kiskorában. Idillinek tűnik, hogy a család együtt beutazza a világot, miközben évről évre más cirkuszhoz szegődik, de ez nem az a munkahely, ahol a szülő fél szemmel a gyermekre is figyel, az artisták esetében a próbák is egész embert kívánnak, hiszen pár pillanatnyi lankadó figyelem is végzetes lehet. Persze a gyermekek nincsenek magukra hagyva, de sok mindent megtanulnak önállóan megoldani, és komolyan veszik a szabályokat, például hogy miként bánjunk az állatokkal, mennyire szabad őket megközelíteni, hiszen az is előfordul, hogy az elefánt - pusztán unalmában is - nyállal fröcsköli be az arra járókat, vagy a maga szórakoztatására elkapja az ormányával őket. „Azt is pontosan tudtuk, hogy az előadás kezdeténél a befutóban vagy a cirkusz környékén nem tartózkodunk, nem nyaggatjuk a szülőket premier előtt. Még a lakókocsit is kerültem olyankor, nemhogy a kulisszák mögötti részt. A szülők késő estig dolgoztak, én akkor már aludtam, és amikor reggel felkeltem, próbáltam csöndben maradni, kinyitották az ajtót, és kimehettem a többi gyerekhez. Rengeteget voltunk a szabadban, ha rossz idő volt, bementünk a manézsba, és ott produkáltuk magunkat. Amint megérkeztünk egy új városba és leparkoltuk a lakókocsit, az első dolgom az volt, hogy feltérképezzem a környéket, kiderítsem, hol van a legközelebbi játszótér vagy focipálya, ahol beállhatnék a helyi gyerekekkel játszani. folytatás a 3. oldalon | i
