Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-13 / 87. szám
helyőrség 7 0 ilmaianlo •• •• HÁBORÚS THRILLER ES GÖRÖG DRAMA Horváth László Imre Szász Attila filmjét, az Apró meséket látva büszkék lehetünk a hazai filmgyártás újabb eredményére. Műfaját tekintve történelmi thriller, tehát hibrid (bár ami a huszadik századi magyar történelmet illeti, nehéz bármit is nem thrillerként feldolgozni, kivált a választott korszakot, a második világháborút követő éveket). Egyik tipikus csapdája a magyar filmnek, hogy túl sokat akar, azonban itt a műfaji keveredés nem veti szét a szerkezetet, a két zsáner egymást erősíti. A film minden ízében hibátlanul működik: erős történet, pontos, jó dramaturgiával, hiteles színészi alakításokkal (nincs olyan kis szerep sem, amiben ne brillírozna, aki magára öltötte, a főhősök pedig kiválóan teljesítenek), a díszlet (ritka eset, még a vizuális effektek is csodálatosak, már amennyire a lerombolt Budapest látképe az lehet), a jelmez, minden apró részlet illeszkedik. A film célzottan idézi a negyvenes évek magyar mozijának aranykorát, története azonban azzal ellentétesen egyáltalán nem bárgyú, kifejezetten intelligens, lényeglátó, sőt képes olyan jelentésdimenziót, mélyebb motívumrendszert felvonultatni, amely komoly művészi alkotássá és fontos történelmi tanulmánnyá teszi. Hitchcock hatása érezhető, a történetvezetés sodró, a filmes eszközhasználat játékos, sajátos kesernyés humorral telített, a feszültség végig jelenvaló, a kulcspillanatokban pedig kiemelkedő. A hangulat az, első pillanattól magával ragadó, ott érezhetjük magunkat a háború utáni ország romhalmazán, a film főleg eseményekkel ábrázol, nem üres díszletek közt unatkozunk. Hankó Balázs szélhámos, csellengő veteránként, maga is háborús traumájával küzdve apróhirdetésekben keresett, fronton eltűnt katonák közeli bajtársának adja ki magát, kihasználva a reménykedő hozzátartozók kiszolgáltatottságát. Persze hamarosan lebukik, menekülnie kell a fővárosból, aztán a vonatról is az orosz katonák elől, akik hétköznapi kortünetként papírok híján egyenesen Szibériába deportálnák. Egy erdőben találkozik egy nővel és kisfiával, idővel közeli kapcsolatba kerülnek. A nő férje nem tért haza a frontról, és az asszony reméli, hogy már nem is fog. Amikor azonban a férj felbukkan, lassan kiderül, hogy a félelem nem volt alaptalan. A thriller zsánerelemei, a szerelmi háromszög, a feszültség adagolása, a véres finálé, a megfelelő csavarok mind a helyükön vannak. Az apróhirdetések és a film alapszituációja, az eltűntek hazavárása és a hazatérők szembenézése az igazsággal komoly irodalmi muníciót tartalmaz: ez lényegében a görög analitikus dráma, az Oidipusz királyból ismert bűnkeresés kifordított bemutatása, illetve modern tálalása. A Szabó Kimmel Tamás által tökéletesen alakított főhős nagyon emberi karakter, szélhámos, aki maga is küszködik a démonaival, a gyávaság és hősiesség közt hánykódó átlagos, mondhatni tipikusan magyar karakter. A hazatérő férj Molnár Levente hátborzongatóan erős alakításában igazi antihős. Karaktere mélyre visz a történelemben, ez pedig a film titkos, nagyon nagy vállalása: ő nem a keleti front, a Don-kanyar poklának elszenvedője, mint a veteránok zöme, háborús bűneit egy Belgrád melletti rézbánya őreként követette el - mint tudjuk, ezek egyike volt Bor is, ahol Radnóti Miklós szenvedett -: ez a katona kísérte a rabokat a halálmenetben, és lőtte agyon a lemaradókat. A film jól mutatja be a háború utáni, szovjetek által megszállt Magyarországra oktrojált kommunizmust a maga korrupciójával, képmutatásával. Mély sebet tép fel a karakter szerepeltetésével, hiszen Radnóti és sorstársainak gyilkosai tettük után békében, párttagként élhettek, és amikor a hetvenes években belügyminisztériumi nyomozás során kilétükre fény derült, pártpolitikai okokból semmiféle retorzióban nem részesültek, ezzel olyan sötét precedenst teremtve a magyar történelemben a büntetlen bűnre, mely valóban a görög tragédiák mélységét éri el. Szász Attila filmje - ugyan a thtiller személyes finálékliséjével - katarzist hoz, miután végigvitt egy nagyon fontos, és nézőként maradéktalanul lebilincselő történelmi utazáson. alvazat AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG BABITS-VERSPÁLYÁZATA Ki ne ismerné Babitsnak azt a verssorát, amely Karinthy Frigyesnek köszönhetően, az így írtok ti egyik remek darabjaként maradt az utókorra: „Szegszárdon Születtem, Színésznőt Szerettem.” A vers sajnos elveszett. Most az Előretolt Helyőrség szerkesztősége, a Magyar PEN Club elnöksége és a Petőfi Irodalmi Múzeum pályázatot hirdet a vers visszaszerzésére. Arra kérünk mindenkit - agg klasszikusokat és ifjatag titánokat egyaránt, költőket, filológusokat, egyszerű professzorokat, zsenge poétákat és hétpróbás kritikusokat -, hogy ha náluk lappangana a kézirat, másolják le és küldjék el nekünk az eredeti szöveget. Vagy ha megvolt nekik ugyan, de elveszítették, esetleg ha valahol máshol olvasták, rekonstruálják a verset. Nem paródiát kérünk - szép, meggyőző, igazi lírai remekműre számítunk, abban a reményben, hogy elfoglalja méltó helyét Babits életművében. (Ki volt a színésznő? Lehet, hogy több költemény is született a Szekszárdi Titokzatoshoz? Miért kellett ezeknek megsemmisülniük vagy zárt dobozba kerülniük? Milyen versformában születhettek ezek? Klasszikusban? Szabadversben? Slamköltészetet megelőlegező laza strófákban? Megannyi kérdés, amelyekre - reméljük - a pályázatunkra beérkező szövegek meggyőző választ fognak adni.) Első díj: 150 000 forint Második díj: 100 000 forint Harmadik díj: 50 000 forint Elismerő oklevéllel járó jutalom: 25 000 forint Beküldési határidő: 2019. július 15. Címünk: babitspalyazat@gmail. com vagy Előretolt Helyőrség, 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. A pályázat eredményét augusztus 31-i lapszámunkban közöljük. Babits Mihály születésnapján, november 26-án a legjobb versek a Petőfi Irodalmi Múzeum pódiumműsorában is elhangzanak. Csellista Lapszámunkat VETRÓ ANDRÁS szobrászművész alkotásaival illusztráltuk. Vetró András 1948-ban született Temesváron. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti főiskola szobrászati szakán 1973-ban fejezte be. Tanárai Löwith Egon szobrászművész, Bretter György filozófus, Földes László esztéta és édesapja, Vetró Artúr szobrászművész voltak. Kézdivásárhelyre kérte a kinevezését, ahol azóta is él és alkot. A Nagy Mózes Líceum rajztagozatán tanított - mesterséget, művészetet, emberséget és az ezek alapjából fakadó függetlenség tiszteletét, a játékban szabadnak lenni képességét. A Képzőművészeti Szövetség Sepsiszentgyörgyi fiókjának és az újraalakult Barabás Miklós Céhnek a tagja, valamint a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület Hagyományőrző Társaságának égisze alatt működő 15. Székely Határőr Gyalogezred I. Zászlóalja I. Századának parancsnoka. Figyelemre méltó művészfamília az övé: édesapja a kolozsvári képzőművészeti főiskola kiváló szobrászprofesszora volt, a felesége Vetró Bodoni Zsuzsa grafikus, festőművész, fiai - Vetró Bodoni Sebestyén András és Vetró Bodoni Barnabás - szintén képzőművészek. Kisplasztikái és domborművei fából, kőből, patinázott gipszből, bronzból és alumíniumból készülnek. Ars poeticájában így vall: „Szeretném, ha a szobraim kis tükrök szerepét töltenék be, mely előtt a szemlélő felfedi önnönmaga legbensőbb rezdüléseit. Hiszem apám vallomását, ami a művészi tett elsőbbségét hirdeti a látva lássanakkal szemben." Az Együtt címet viselő domborművek és az anyaság témájára komponált térplasztikái az öszszetartozásból és harmóniából táplálkozó idillt teszik jelenvalóvá, míg az irodalmi-mitológiai gyökerű lovasábrázolásai a külső és belső küzdelem sajátos alakzatai, melyekben a szabadságvágy és a határátlépés a törékenység végzetével együtt jelenik meg. „Időnként előveszem a bánatos lovagomat, mert az álmát kergető ember számomra az emberiség egyik legszebb, legizgalmasabb története. Aki nem tud álmodni, az nagyon szegény lehet. Vagy előveszem Harlequint, Hamvas Béla és a feleségem nyomán elkezdtem én is bohócokkal foglalkozni: amikor az ember érzi, hogy a rászabott szabadság túl szűk, próbál kitörni a bezártságból. A bohóc énje eleve szabad, egyfajta gáthős, ahogy Bereményi Géza nevezte őt" - olvasható az erdélyi Előretolt Helyőrség márciusi számában megjelent, vele készült interjúban. 2019. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
