Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-13 / 87. szám
8 amuban sült poqacsa Vörös István Fehér boszorkány Napkontyú hattyú, fehér sárkány, zizegő tollú gonosz nő, rémülő rókák szájuk tátván nézik az égen felhő jő, úszik a szélben kék üvegégen tűzkarikákon gurulva, hófehér márvány, tűztollú bálvány, tó tükre fölött dalolva. Dal-vizen úszó hattyú-csomókra hullik az első fehér hó. A vízben elolvad bús pihetollad. Fehér méz a kásás hó. Jégsárkány Hó hajt ma latyakos tópartra. Jéghátán hever a jégsárkány. Tűzből hűlt tavalyi hótömbbé, éjből lett befagyott hajnallá, tűz tükrét beverő nagyvaddá, lángnyelven hazudó angyallá. Roppanva repedő jégtömbbé, kásás vad tavaszi hólévé, sárkányvér a hideg tóvízzé, csontváza letörött ágakká, napcsíkban remegő vizfolttá. Eltűnhet, de ide visszhang jön. Megmondja a nevét? Nem tűröm. A gátlások feloldása Unalmas órák folyosóján, mikor először láttalak, mi voltunk durvák bent az órán és dühösek a tanarak! Olyan szép volt veled, na. Szmájlieső! A szerencse megadta! Az osztályból kihajítottak, de kedvesem ott tűnt elém. Nem tudtam szólni tátogtam csak! - Miféle drága, ,égi lény! Megszólítottam? Á, dehogy! Szmájlieső!! Gátlás! Mellőlem takarodj! Megjött szavam már, vele voltam ezen a szemetes helyen. Mint a szavannát, kóboroltam be érte rejtett lényegem. Véget ért a lelki nyomor! Szmájlieső!! Minden gátlás elbujdokolt. Ha tudná más azt, milyen voltam előtte: az volna ciki! Úgy már nem láthatsz, olyan zordan! Hogyan köszönjem meg neki? Mint tornacipő fenn a fán, szmájliesőben én is szétázom talán. A nagy mutatvány Miért utálok? Mért utálok én ennyire bármi szabályt betartani? Mért nem várnak semennyire tőlem semmit, mért senkise a barátom? Megmondani, mért utálok én ennyire a világnak vétkeibe tagozódni, az valami! Mért nem várnak semennyire, ha tudok a végzetükre más megoldást kivallani? Mért utálok én ennyire tanulni eljárni ide, ahol az észnek dolgai mért nem várnak semennyire? Miért, miért csupa ideg, aki szeret, s nem mondja ki? Mért utálok én ennyire? Mért nem várnak semennyire? un a lap alatt TÚL AZ ÓPERENCIÁN Az Óperencia népmeséi kifejezése legtöbb esetben egy messzi, ismeretlen vidéket ír le, mely átvitt értelemben a valóság és a fantázia birodalmának határa is. A szónak legalább kétszáz éves története van a magyar népköltészetben, s bár határainkon túl valószínűtlen, hogy bárkinek is többet jelentene egy újabb fantázianévnél, nekünk közvetlenül a gyermekkorunkat szólítja meg. A leginkább a licenszelt flipperjátékokról ismert, 2000-ben alapított magyar Zen Studios azonban keresve sem találhatott volna találóbb címet új kalandjátékának. A fejlesztőstúdió keze alatt olyan ismert címek fordultak már meg, mint a Ghostbusters: The Video Game vagy a The Punisher: No Mercy, flipperjátékaik pedig a Marveitől a Star Warson keresztül egészen a The Walking Deadig terjednek. Saját kútfőből merített legismertebb játékuk a 2013-as CastleStorm, mely szellemesen kombinálja az Angry Bíráshoz hasonló fizikai ostromjátékokat, a valós idejű stratégiát, illetve a kalandjátékokat. Aktuális vállalkozásuk szintén saját szellemi termék, az inspirációt regék, mondák és népmesék adták, melyeket aztán ügyesen szőttek össze valós helyszínek, valamint történelmi figurák felvonultatásával. Az Óperencia birodalmában ugyanis jól megfér egymás mellett Bálványos és Déva vára vagy a hét vezér és Kőmíves Kelemen története. A történet Óperencia uralkodója, a Napkirály eltűnésével kezdődik, akinek hatalma tartotta távol a sötétséget és annak gonosz lakóit a birodalomtól. Egyszeri hősünk álmában megjelenik a Csodaszarvas, és megbízza azzal a nemes feladattal, hogy állítsa meg a sötétség erőit, és hozza vissza a fényt. Főszereplőnket magunk készítjük el, lehet nő vagy férfi, foglalkozását tekintve pedig harcos, varázsló vagy az íjakhoz értő vadász. A képességeit befolyásolja még a származási helye is, melyek között ott találjuk Bergengóciát, az Üveghegyet, a Kerekerdőt vagy az Óperenciás-tengert. Ezután a tulajdonságaink között elosztott pontokkal, illetve egyedi tálentumok kiválasztásával finomíthatjuk a karaktert, mely jellemzőket később szintlépések során tudunk továbbfejleszteni. Hősünk nevének a megadásánál bátran válasszunk magyar nevet, ugyanis a többi szereplő is ékes magyar nevekkel dicsekedhet. Bár egyedül indulunk a veszélyes kalandra, utunk során több szereplő is csatlakozhat majd hozzánk. Ilyen például a tolvaj Jóska, aki hamar kompániánk bohóca lesz, vagy a derék, ám felettébb naiv lovag Mezey, aki Jóska minden ironikus megjegyzését halálos komolysággal kezeli. Csapatunk minden újabb tagja tovább színesíti a narratívát, midőn vérmérsékletük szerint kommentálják majd az elénk kerülő szörnyeket, adnak tippeket egyegy fejtörő megoldásában, vagy épp csak pörlekednek egymás között. Itt érdemes megjegyezni hogy a játék ugyan angol nyelven fut, ám meglepően jól sikerült a magyar eredetű helység- és karakternevek kiejtése. Az Operenciát olyan klasszikus kincsvadász kalandjátékok ihlették, mint a Wizardy, a Bard’s Tale vagy az Eye of the Beholder. Ezek egyik fontos ismérve a négyzet alapú mezőkön való mozgás volt, melyet akkoriban a technikai korlátozás kényszerített a fejlesztőkre. Természetesen ez a megoldás mára Kántor Mihály már a múlté, a folyamatos animáció elfeledtette velünk a négyzetek közötti ugrálást. A Zen Studio fejlesztői azonban komolyan vették a múltidéző motívumokat, így az Operenciá ban is négyzeteken mozoghatunk, ám a folyékony mozgás és a körbetekintés lehetőségével sikerült azt a benyomást kelteni, mintha a haladásunk folyamatos lenne. A fenti megoldás is példázza, hogy a készítőknek nem állt szándékukban újra feltalálni a kereket, mindössze annyira és ott varrták fel a műfaj ráncait, ahol azt szükségesnek látták. A végeredmény egy kompetens módon elkészített, kellő kihívást nyújtó kalandjáték lett, mely nekünk, magyaroknak jóval többet jelent, és tovább is fogunk majd rá emlékezni. (Operenciá: The Stolen Sun. Platformok: PC, Xbox One) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. áj
