Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-23 / 69. szám
h Tf'^ní_______ folytatás az 1. oldalról | helyőrség kitekintő Hosszú egyeztetések után 1402 . november 8-án „eddigi jogaik biztosításával” a magyar uralkodó elzálogosított tizenhárom szepesi várost a lengyel királyságnak. Tekintve, hogy a városok értéke és az adóikból származó jövedelem messze meghaladta a hadisarc nagyságát, Zsigmond a lengyel királytól a zálog fejében még 185 ezer aranyforintot vett fel. Az egyezség értelmében az elzálogosított városok a lengyel trónhoz tartoznak mindaddig, amíg a magyar uralkodó azokat aranyban vagy ezüstben meg nem váltja. A visszaváltás azonban soha nem történt meg, Lengyelország 1773-as első felosztásakor Mária Terézia királynő egyszerűen rátette a kezét a területekre. Nézzünk egy ugyancsak XV. századi eseményt! Akkoriban egész Szilézia s így Boroszló (Wroclaw) is a Cseh Királysághoz tartozott. Ez idő tájt a prágai trónon Podjebrád György ült, akit a husziták támogatása miatt II. Pál pápa kizárt a keresztény királyok sorából, s helyébe Hunyadi Mátyást emeltette a prágai trónra. A magyar uralkodónak azonban nem sikerült hatalma alá vonnia az egész cseh királyságot, de Morvaország, Szilézia és Luzsica meghódolt neki, Boroszló pedig az elsők között ismerte el fennhatóságát, a városi tanács már 1469. május 31-én meghajolt élőtte. Podjebrád halála után hívei Jagelló Kázmér fiát, Ulászlót hívták meg. Mátyás, meg akarván akadályozni a cseh és lengyel hadak egyesülését, útjukat elvágva Boroszlóba sietett. Hosszabb időre elegendő hadi ellátmánnyal és élelemmel felszerelkezve bevette magát a város falai közé, míg könnyűlovasságát kívül hagyta, hogy nyugtalanítsa a hamarosan megérkező ostromlókat, zavaija azok ellátási vonalait. 1474 őszén keletről a lengyel, nyugatról pedig a cseh hadak karéja vette körül a várost. Múltak a hetek, s az ostromló seregeknek rohamosan romlott az ellátása, utánpótlása - Mátyás könnyűlovassága hatékonyan tette a dolgát odakint. Hamarosan bekövetkezett az, amit a mai napig egyedi esetként tanítanak a katonai akadémiákon: az ostromló kért békét az ostromlottól. Megegyezés született, melynek értelmében a magyar uralkodó megtarthatta Boroszlót. A sziléziai város és a régió harmincegy évre a Magyar Királyság részévé vált. Mátyás egykori jelenlétére emlékeztet a városháza dísztermének falán egy régi címer, amelynek egyik negyedében a mai napig ott láthatjuk a Hunyadiak fekete hollóját, csőrében az aranygyűrűvel. A következő tanulságos eseményre a harmincéves háború idején került sor, amikor a kálvinista Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nyíltan fellépett a Habsburgok ellen. Amikor 1618-ban a csehek egyszerűen kidobták a prágai királyi vár, a Hradzsin ablakán az osztrák császár követeit, aligha voltak tisztában vele, hogy ezzel hatalmas, vallási hátterű, térségünk társadalmait és nemzeteit megkínzó háborúnak vetették el a magját. A katolikus és a protestáns tábor egymásnak esett. III. (Waza) Zsigmond lengyel király a katolikus Habsburgok mellett tette le a garast. Bethlen azonban 1619-ben szövetséget kötött a csehekkel, és fegyveresen lépett fel II. Ferdinánd német császár és magyar királlyal szemben. Hamar elfoglalta Észak-Magyarországot, s az év novemberében már Bécset ostromolta. A katolikus Habsburg-párti lengyel uralkodó, a császárváros helyzetén könnyítendő, udvarnoka, Adam Lipski vezényletével egy ezerfős végvári könnyűlovas csapatot küldött Bethlen hátába, a Felföld északkeleti részébe, ahol a Habsburgok híve, Homonnay Drugeth György gróf csatlakozott hozzájuk. A lengyel „vad mezők” féktelen lovasai, a „lisowczykok” Homonnától Kassáig s le Sárospatakig végigperzselték az országrészt, lekaszabolva Bethlen és az erdélyi Rákóczi György (a későbbi fejedelem) seregeinek java részét. A lengyelek győzelmei és zsákmányoló garázdálkodásai Észak-Magyarországon váratlan fordulatot hoztak a történelemben. Ha nem kerül sor e hadak végül is nem túl jelentős kalandjára, vélhetően a harmincéves háború is másképpen alakul, s talán el sem kezdődött volna. Bethlen Gábor ugyanis a hírre, hogy hátba támadták, felhagyott Bécs ostromával, és visszavonult Pozsonyba. Zsigmond előtt csak megkésve vált világossá, hogy a saját kárára cselekedett, amikor megmentette a Habsburgok birodalmát. Beavatkozásának híre felpaprikázta a szultáni udvart, és alig egy évvel a homonnai kaland után jelentős oszmán sereg indult büntető hadjáratra a lengyel királyság ellen. A Cecoránál (ma Tutora, Románia) vívott döntő ütközetben a Stanislaw Zólkiewski vezette lengyel sereg megalázó vereséget szenvedett, s maga a lengyel katonapolitika egyik megteremtője, a kancellár és nagyhetman is hősi halált halt. Vajon ahogyan Julian Ursyn Niemcewicz, a XVtl. századi lengyel politikus-történész aposztrofálta, az „első bécsi felmentés” (a másodikat 1683-ban vitte véghez Sobieski János lengyel király, amikor a császárvárost ostromló Kara Musztafa seregeit tönkreverte) kifizetődött Lengyelországnak? Hosszabb távon aligha. A segítség fejében odaígért Sziléziát a lengyel királyság nem kapta meg. Helyette megkapta egy jelentéktelen csehországi csetepaté folyományaképp a harmincéves háborút. S amikor Európa már ebben szerzett sebeit nyalogatta, a lengyel koronára rázúdult a svéd „özönvíz”, a Moszkvával vívott háború, a kozák felkelések pusztítása. És a svédek mellett egy erdélyi támadás, amely a magyarok számára is tragikus következményekkel járt. És már ott is vagyunk a következő elátkozott konfliktusnál. Nevezetesen II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (akinek apja Bethlen oldalán harcolt Homonnánál) 1657. január 18-án seregeivel megindult Lengyelország ellen, hogy megszerezze annak trónját. Tárgyalásokba bocsátkozott a zaporozsjei kozákság hetmanjával, Bohdan Hmelnyickijjel, és érintkezésbe lépett a Lengyelország meghódítására igyekvő svédekkel. Hosszas tárgyalások után 1656 . szeptember 7-én a kozákokkal, december 6-án pedig a svédekkel köttetett meg a szövetség Lengyelország felosztására, aminek következtében Erdély is belépett az északi háborúba. A svéd király, X. Károly Gusztáv csupán területi igényeket támasztott Lengyelországgal szemben, a koronát pedig átengedni ígérte az erdélyi fejedelemnek. A hadjárat kapcsán a fejedelem egyébként óriási hibát követett el azzal, hogy a porta engedélye és jóváhagyása nélkül kezdte meg azt. Terve ráadásul nem vált be: az együttműködés a kozákokkal és a svédekkel közel sem alakult zökkenőmentesen. X. Károly cserben hagyta, visszafordult, mert időközben a dánok rátámadtak. A Rákóczi mellett maradt kozák és román csapatok elégedetlenkedtek, s hamarosan megtagadták a harcot. Az egyedül maradt erdélyi fejedelem megalázó békére kényszerült a lengyel királlyal. Seregének irányítását Kemény Jánosra bízta, ő pedig 2019. mórcius kevesedmagával hazatért Erdélybe. A visszavonuló, kimerült, ellátási nehézségekkel küzdő csapatokat lengyel kísérete egyenesen a tatárok karjaiba vezette, és kisebb-nagyobb összecsapások után a sereg kénytelen volt megadni magát. A tatár fogságba került erdélyi had katonái, soraikban számos főrendi vezetővel, várták, hogy a honiak kiváltsák őket. Érthető, hogy a hazatérő fejedelmet otthon nem fogadták jó szívvel. S ezzel még messze nem volt vége Rákóczi felelőtlensége következményeinek. Sztambul büntető hadjáratokat indított Erdély ellen, és a másodikban maga Rákóczi György is elesett. Az itt elősorolt eseményekből látható, milyen következményekkel járt, ha a két jó barát bajuszt akasztott. Szerencsére nem túl gyakran történt ilyesmi. Több mint ezer év távlatából is visszhangzik a pápai intés, melyet nem lehet elégszer ismételni: a két nép barátságban, egymást segítve éljen, amíg világ a világ, mert ha bármelyikük a másik rontására törne, magára is szerencsétlenséget zúdít. Ezek, az e dolgozat elején szereplő sorok olvashatók a Szent Hedvig Magyar-Lengyel Kulturális Közalapítvány alapító okiratának tervezetében. A kezdeményezésre 1998 augusztusában került sor Orbán Viktor magyar és Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök találkozóján. Sajnos hosszú éveken át húzódott a megvalósítása, mígnem az értékes ötlet hamvába holt. Ám szerencsére főnixként újjáéledt. 2016 decemberében, a Waclaw Felczak születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett krakkói emlékülésen Orbán Viktor bejelentette: aktuális miniszterelnöki szintű egyeztetést követően a Jagelló Egyetem történészprofesszoráról elnevezett társintézmények alakulnak meg, Magyarországon Felczak Alapítvány, Lengyelországban Felczak Intézet néven. Ezúttal a cselekvés sem késlekedett - 2018-ban mindkét intézmény megkezdte érdemi működését. Orbán a bejelentéskor elhangzott indoklásában elmondta, hogy új, felívelő történelmi időszak kezdődik Közép-Európában, és a fiataloknak kell megtalálniuk a választ arra a kérdésre, hogy miként kell szolgálni és építeni a magyar-lengyel barátságot ebben az új korszakban, melyre idén március 15-i ünnepi beszédében is utalt. WACLAW FELCZAK (1916-1993) történészprofesszor történelem szakos hallgatóként, a lengyel állam ösztöndíjasaként 1938-1939- ben a budapesti Eötvös Collegiumban tanult. 1940-ben a lengyel földalatti ellenállás küldte vissza Budapestre, itt megszervezte a Varsó-London-Párizs futár-összeköttetést. Amikor 1948-ban Párizsban tartózkodva egy család nyugati kimenekítésére vállalkozott a kommunista Lengyelországból, a csehszlovák államrendőrség letartóztatta. A lengyel biztonsági szervek kémkedés vádjával halálra ítélték, az életfogytiglanira változtatott büntetésből 1956 októberében szabadult. 1958-ban a krakkói Jagelló Egyetemen újból elkezdte történészpályáját, és megírta a Magyarország története című fő munkáját. 1987-ben vendégtanárként visszatért az Eötvös Collegiumba, és előadásokat tartott a Bibó Kollégiumban is. 1991-ben a Fidesz tiszteletbeli tagja lett. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 4 *■ í *
