Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-19 / 16. szám

aror helyőrség Bonczidai Éva AMIT A BRIT TUDÓSOK SEM TUDNAK- Ki találta fel a tréfát? - nézett rám nagy kerek szemekkel a macskama­lac kölök, akinek különös tehetsége volt a kérdezéshez. Rendszerint szélvész üzemmód­ban dübörgött végig a házon, apró tappancsai dobogtak reggeltó'l késő estig, nyomában pedig borult-öm­­lött minden, amit magával sodort. De amikor már-már aggasztó volt a rendetlenség, megállt, egy percre elmélázott, kinézett az ablakon és kérdezett valami igazán furcsát. Nagyon elégedett képet vágott mindig, ha látta, hogy gondolkodó­ba ejtett, és a ruhám ujjába kapasz­kodva nyaggatott, hogy most azon­nal válaszoljak.- Nem tudom. Nagyon régen tör­tént - mondtam most is bizonyta­lanul. - Az iskolában erről azt taní­tották, hogy csak az ember szokott nevetni.- Badarság - biggyesztette le az ajkait, és anélkül, hogy abbahagyta volna a csücsörítést, szinte csipogva folytatta: - Nevetni minden tud. De a tréfa! Az kinek jutott az eszébe?- Az, hogy valaki szándékosan megnevettesse a többieket?- Aha. Ki volt az? Ismered?- Nem. Már mondtam, hogy na­gyon régen történt, még meg sem születtem.- És az anyukád?- Ő sem.- A nagytatád?- Ő sem.- És Isten?- Ő biztosan létezett akkor is.- Akkor kérdezd meg tőle! - top­pantott, és folytatta a dacos csü­­csörgést.- Inkább találjuk ki mi magunk, hogy történhetett - javasoltam.- De az csak lárifári mese - só­hajtott csalódottan.- Dehogy. Lehet, hogy kitalál­juk, hogyan történt, aztán majd a régészek vagy más tudósok egyszer megtalálják a bizonyítékot arra, hogy igazunk volt. Ettől felcsillant a szeme, kihúzta magát, és méltóságteljes ünnepé­lyességgel közölte:- Biztos, hogy egy gyerek találta ki a tréfát.- Szerintem meg épp egy gyere­ket tréfáltak meg először - hunyo­rítottam; mert tudtam, hogy ettől villogni fog a szeme, és rögvest da­cos mesélésbe kezd. MEDVE ÉS A PIACI RÉS- Van olyan, ami gyógyítja az em­lékezést?- Persze. Vannak bigyók, ame­lyek javítják a memóriát.- Az nem jó. Olyan kell, amelyik megszünteti.- De akkor nem fogod tudni, ki vagy.- Nem elmulasztja, csak csilla­pítja. Mint a lázat. Attól sem hű­lünk ki. Szólj, hogy reklámozzanak ilyen csillapítót is!- Mire szeretnéd használni?- Valami rossz jutott eszembe, és el akarom felejteni. Nem érted? Emlékezéscsillapító. KÍSÉRLETI DEPRESSZIÓ Nemrég faggathattam valakit, aki antidepresszánsok, szorongásoldók hatékonyságát kutatta egy labora­tóriumban. Egereken kísérleteztek. Tesztelték, melyik gyógyszer a leg­hatékonyabb.- De honnan szereztek depresz­­sziós egereket?- Csinálunk.- Hogyan?- El kell érni, hogy az egér ne érezze magát biztonságban. Sok mindent be lehet vetni az apróbb kellemetlenségekből, például a tű­szúrástól kezdve a rendszertelen ételosztásig. Aztán kapnak gyógy­szert, és figyeljük, melyik hatéko­nyabb.- De ezek az egerek nem depresz­­sziósak. Akkor lennének azok, ha irreálisak volnának a félelmeik, de velük valóban rossz dolgok történ­nek. Ti a valóságérzékelésüket tom­pítjátok a szerekkel.- Attól még ez az állapot megfe­lelő arra, hogy a hatóanyagot kipró­báljuk.- És hogyan tudjátok lemérni, hogy mennyire maradt depressziós?- Például vízbe dobjuk, és méljük, hogy mennyi ideig küzd a vízbefúlás ellen. Minél tovább, annál kevésbé depressziós. De ezt egy egérrel csak egyszer lehet megcsinálni.- Hagyjátok megfulladni?- Dehogy. Csak legközelebb már emlékszik, hogy amint abbahagyja a kapálózást, magától feljön a fel­színre és lebegni kezd. Könczey Elemér karikatúrája AZ USZKOKOK ES A BUCENTAURUS \ ) )A Metszet (180 * 50 * 50cm, acél, 2018) 1575 karácsony éjjelén levantei luxuscik­kekkel megrakott velencei hajó vetett hor­gonyt a fiumei kikötő előtt. Selymekkel, brokáttal, fűszerekkel, keleti szőnyegek­kel, perzsa és indiai illatszerekkel voltak feltöltve a rakterek, a kapitány mégsem aggódott: a hatalmas gályán háromszáz ré­szeg velencei zsoldos hortyogott a palánk mögött. A veszedelem hajnalban, némán érkezett. Könnyű, hangtalanul és sebesen sikló bárkák vették közre a gigászi gályát, s kétszázötven kalóz kúszott fel a fedélzet­re róluk. A katonák egy részét leöldösték, a józanabbak a vízbe ugorva menekültek, a legtöbbjüket a török kikötőkben eladták rabszolgának. A kalózokat a három Da­­nicsics testvér közül a leghírhedtebb, Da­­nicsics Lázár vezette. A tengeri zsiványok uszkókok voltak, és a zsákmánnyal Zengg­­be tartottak. A legendás történet egy másik változata szerint a dalmát kalózok nem akármilyen velencei gályán ütöttek rajta, hanem a dó­­zsék embertestű, bikafejű szörnyről elneve­zett luxusgályáján, a híres Bucentauruson, melyen a termek padlózatát terrakotta és carrarai márvány borította, vitorlái iszfahá­­ni jázmin illatát lehelték, titkos kamrájában pedig Attila lándzsáit és lovának zabláját őrizték, és a gálya arannyal borított orrá­ból a dózse minden év áldozócsütörtökén aranygyűrűt ejtett a Lido sötéten fénylő vi­zébe, és elmondta a „nászeskü” rituális szö­vegét: „Soha nem fogyó, örök hatalmunk zá­logaként házasságra lépünk veled, Tenger!” Uszkókok. A szó kölyökkori emléket, lázas őszt idéz bennem, amikor jó volt be­tegnek lenni, odakünn szakadt a hideg eső, nekem pedig nem kellett suliba mennem, az ágyban döglöttem és olvastam egész nap. Akkoriban egy hatalmas kórházban laktunk, az erdő közepén, behemót barokk kastély, gesztenyefás sétányok, díszlépcsős park római sírkövekkel, körben óriási er­dők. Anyám orvosnő volt. Fölöttünk, a má­sodikon a kórház igazgató főorvosa lakott a családjával, ők tettek ki néhány megunt könyvet az ajtajuk elé, azokból hozott ne­kem egy-két öreg, vaskos kötetet anyám. A Zora és pajtásai volt az egyik. Zenggben játszódott, egy kölyökbandáról szólt, világ­háborúban elárvult gyerekekről, az ő vezé­rük volt Zora, a szeplős vadóc. A könyvben minden gyerek, minden csavargó és halász büszkén vallotta magát az uszkók kalózok leszármazottjának. Szerettem a kalózhistóriákat: Defoe-t, Coopert, Stevensont, az Erdélyben hada­kozó John Smith kapitányt, aki Báthory Zsigmondtól kapott nemességet, majd •évekkel később Virginiában tűnt fel, és a Potomac folyó környékén fogták el az indiá­nok. Életét a törzsfőnök leánya, Mataoka, azaz „Rebeka úrhölgy”, ismertebb nevén Pocahontas mentette meg. Minden érdekelt. Henry Morgan, Pierre Le Grand, a vérengző Maria Cobham. Alexandre Exquemelin, a karibi kalózok orvosa, aki jó útra tért, amikor látta, hogy Morgan emberei, akiknek zsebei arany­Száraz Miklós György nyal, drágakővel voltak tömve, éhségtől félőrülten, négykézláb túrják aligátorto­jásért a bűzös homokot. Feketeszakáll, Kidd, a Bolygó Hollandi. Davy Jones, a féregszemű, zöld bőrű, lila hajú hulla, a vízbefúltak rothadó őre. A fogadások a Catch as catch can (üsd-vágd, ahol éred) bunyósokra a kikötőkben, a mocskos csapszékek mögött. Johannes Varga, a földet elsőként megkerülő Magellán-flot­­ta egyik hajójának, a Concepcionnák ál­lítólagos tüzérparancsnoka. Parmenius István, a tudós, költő és lelkész, aki török Budáról sodródott előbb Oxfordba, majd 1583 júniusában a királynő kalózának, Sir Humphrey Gilbertnek a hajójára. Hi­­tehagyott Ali, az algíri beglerbég, csúfne­vén a „Skorbutos”. Gályáin rengeteg ma­gyar rab - hajdani egri, gyulai, szolnoki végvári vitézek - húzták 1571-ben Lepan­­tónál, a Jón-tengeren az evezőt. Az uszkókokra egy folyóirat százeszten­dős példányában bukkantam, a cikk írója a fiumei levéltárban, a városi tanácsülés jegyzőkönyveiben kutakodva lelt rájuk. Leírja, hogy a kalózok könnyű gyorsna­szádjait fiumei dokkokban építették. Har­­minc-ötven személyes bárkák voltak ezek, melyek a sekély vízen is könnyedén suhan­tak. Ha végképp szorult a hurok, a zsivá­nyok gyalog menekültek, de előbb eldugott öblökbe húzódtak, ahol a hajók fenekén lévő reteszeket megnyitva épségben merí­tették el a bárkákat, hogy később újra hasz­nálhassák őket. KfeTfr NONPROFIT KFT. ■■aanaaiian aaaBaaanaH aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Évo (felelős szerkesztő), Forkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Forkos Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróokodémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg nkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utco 12., Ili, emelet 21. 2019. január

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents