Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
vezervers IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n rákölté, Mikor a címben szereplő Csokonai-vígjáték férfi főszereplője, Lehelfi megtudja, hogy szíve választottja olvasni is szokott, felujjong, és így nyilatkozik: „Az igaz, hogy ez cultura és ez minél ritkább, annál szebb valamely személyben.” Tehát az a valami, amelynek napját üljük a Hymnus születésnapján, mindenesetre mutatott valami közösséget az olvasással, bár már . akkor is ritka volt. Persze Kölcsey a Hymnust írta, de olvasni azóta se nagyon szokták, énekelni pedig legfeljebb az első versszakot. Mégis jó választás ezen nemzeti kalendáriumi ünnepnap védőszentjéül Kölcseyt megtenni, hiszen írt ő olyan verseket is, amelyeket nem kell énekelni, lehet őket olvasni, akkor is, ha ettől többnyire elzárkózik a felnőtt közönség. Pedig ezekben olyan eszméket találhatnak, amelyeknek látszólag nem sok közük van a Bibliához, tehát akár modernnek is tekinthetők. Például az 1814 augusztusában Káván írott Bor-király csupa olyan pozitív életértékről nyilatkozik, mint nő, dal és alkohol: Csak bor, csak lyány szerelme Szivem fő gerjedelme, Mit nékem a világ? Ha más trónusra hág, S hírnek fut ellenébe, Pálcájától kezébe Félvén a sokaság: Fennáll királyi székem, Országot a sors nékem, És pálcát szintúgy ád. A szék a lyány ölében, Ország borom kelyhében, S a pálca mirtuszág. A költő tehát megveti a világot mindenestül, a hírt és a rangot, és választja helyette az ölet, a kelyhet és a szerelmi és borköltészetet jelképező mirtuszágat. így viszont már egyáltalán nem modern a vers, hiszen egy szót- sem ejt a pénzről, nem kell neki hatalom, sem hírnév. Ráadásul az elvetemült, cinikus költő leleplezte magát gyorsan, a Hymnus után egy-két hónappal, amikor a Vanitatum vanitas című fideista-anarchista verset követte el, ahol Salamon királynak álcázva magát és a Szentírásra hivatkozva tesz mindenre. Nem szégyelli magát, és" ahelyett, hogy megelégednék a különben is idegenszívű Nagy Sándor és Napóleon ócsárlásával, lerántja talapzatáról még magát Attilát és Mátyás királyt is! Sándor csillogó pályája, Nyúlvadászat, őzfutás; Etele dúló csordája Patkánycsoport, foltdarázs; Mátyás dicső csatázási, Napóleon hódítási, S Waterlooi diadal: Mind csak kakasviadal. Persze Kölcsey is folyton olvasott. Olvasta például Cicerót, és tőle megtudhatta, a Tusculumi beszélgetésekből (II, 5, 13.), hogy „ahogy a termékeny föld sem hoz művelés, azaz »cultura« nélkül gyümölcsöt, ugyanúgy a lélek sem tudás nélkül”. Ezt általánosítja Leveleiben, az első könyvének első darabjában Horatius, miután felsorolta az összes elképzelhető és ma is tökéletesen korszerű bűnt, vagyis a pénzvágyat, dicsvágyat, irigységet, haragot, lustaságot, részegességet, kurválkodást, hiszen ezek megszállottjai közül „egy sem oly elvetemült, hogy csillapítóra ne leljen, / csak hallgasson a művelt ész diktálta tanácsra”. Minden régi magyar-latin és latin-magyar szótár behozza a cultura szó magyarázatára a vitium szót is. Lehet, hogy tréfásak voltak ezek a régi szótárírók, mert a cultura vitium azt jelenti, hogy szőlőművelés, a cultura: vitium pedig azt, hogy „a művelődés: bűn”. Szerencsére nem kell új, javított kiadást szerkeszteni latinszótárból, mert éppen most hagyták ki a latint mint holt nyelvet a Nemzeti alaptantervből. mit vásált az Úr, holdfényt, Szécsi Margit Levél N. L.-nak Mind ami volt: a bősz macska-hadak, szerelmünk ágya meg a bogáncs-dívány, orcánk a kútban, s a pecsételt járvány, kedvesünk sörénye a kés alatt: mind ami lét volt, lenni megmarad, a csipkefák szerelmi hajzata, fogalmaink: az ember és haza, a sárga ló s a pegazus-fiak - mind ami lét volt: lenni megmarad, csak kiteljed, kikel mint a halikra, a csillogást fájóvá szaporítja: vadállat-fejjé nőnek a kövek, ruhaszárítók: lengő égövek osztják világgá hiúságodat - mind ami lét volt: lenni megmarad, csak elbuijánzik, dolgait leróván. * Fehér inged átível Európán. Szörényi László III. évfolyam 3. szám Szepessy Tiborra emlékezünk Farkas Árpád: Weöres Sándornak moszatot, gyöngyöt 2019. január 19. Száraz Miklós György tárcája Foto: Borsos Misi Pixelhős (135 * 35 * 35cm, acél, 2014) unne Cultura
