Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-13 / 239. szám
mwrnmm HAZAKÖLTÖZÖTT A HAGYOMÁNYOK HÁZA Ofner 'Redout e A Budai Vigadót Kallina Mór és Árkay Aladár tervei alapján építették, 1900-ban nyitották meg A Hagyományok Háza a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény, amelyet 2001-ben alapított a nemzeti kulturális örökség minisztere. Otthona a budai Vár és a Duna között fekvő Corvin téri Budai Vigadó épülete, amely az elmúlt két és fél év során teljes körű felújításon esett át. A rekonstrukció célja egyrészt az épület eredeti állapotának lehetőség szerinti legteljesebb visszaállítása, másrészt a Hagyományok Háza tevékenysége és szervezeti egységei számára a korszerű működés feltételeinek biztosítása. Az épületet 1945 után felújították, a világháború okozta súlyos károk helyreállítása alapos volt ugyan, de ekkor nem az eredeti állapot visszaállítására, hanem egy jóval egyszerűbb épület kialakítására törekedtek. 2007-ben is végeztek rekonstrukciós munkálatokat. A jelenlegi átalakítással párhuzamosan az intézmény egyes részei, habár különböző ideiglenes helyeken, de zavartalanul működtek. Október elején a Hagyományok Háza ismét elfoglalhatta eredeti helyét a Corvin téren. A régóta várt visszaköltözést négy napon át tartó rendezvénysorozattal ünnepelte meg a ház, tevékenységének minden szegmensét felvonultatva: táncelőadásokkal, képzésbemutatókkal, gyerekfoglalkozásokkal, építészek által vezetett épületbejárásokkal, új kiállításokkal, virtuálisvalóság-installációval, fényfestéssel és esti táncházakkal lakták be ismét a Budai Vigadót. A Budai Vigadó története A 19. század végére a gyorsan fejlődő polgárságban megfogalmazódott az igény, hogy Budán is legyen. vigadó, és 1892-ben kérték először írásban Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármestertől a pesti Vigadóhoz hasonló kulturális palota felépítését, ahol összejöveteleiket, mulatságaikat tarthatják. Ennek megvalósítása azonban sokáig elhúzódott, mert nem találtak hozzá alkalmas telket. 1894-ben végül megoldódott a probléma: Budapest belterületi katonai ingatlanjait Wekerle Sándor miniszterelnök a főváros tulajdonába juttatta vissza. Ekkor került a főváros kezébe néhány budai belterületi laktanyaépület, köztük a török hódoltság idején törökök által épített nagy áruraktár, ’ későbbi fegyverraktár is, melynek helye alkalmasnak bizonyult a leendő Budai Vigadó felépítésére. A Fő utca - Corvin tér - Iskola utca által határolt háromszög mellé a főváros megvásárolta a két szomszédos telket is, majd két évvel később, 1896-ban a főváros közgyűlése nyilvános pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös munkája lett. Az építészek igen nehéz feladat előtt álltak: sokféle igényt kielégítő, színházi, könyvtári és egyéb kulturális célokat szolgáló épületet kellett tervezniük. Az építkezés 1898 tavaszán kezdődött, és a következő év őszére a nyolcszáz négyszögöl alapterületű épület már szerkezetkészen állt, építési költsége akkor 650 000 forintnyi korona volt. Az 1898 és 1900 között emelt, kétemeletes, belső udvaros, timpanonos, kupolaszerűén manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott épület főleg a neoreneszánsz stílusjegyeit viselte magán, és a korra jellemző eklektikus stílusban készült. A homlokzat oszlopfői attikai jón, az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintát követnek. A kapu- és ablakkeretezések, a mellvédek szintén az olasz (római, firenzei) reneszánsz palotaépítészetből ismert megoldások. A főhomlokzatot eredetileg kis kiülésű faloszlopok, pillérek, könyöklők ékesítették. A régi fényképfelvételeken látszik, hogy az épület Fő utcai sarkán kávéház volt, az Iskola utcain pedig étterem. A viszonylag egyszerű eklektikus külsőt pompás szecessziós belső díszítés kompenzálta. Az impozáns, tágas előcsarnokot karszti márványoszlopokkal díszítették, belőle széles márványlépcső vezetett az emeletre. A lépcsők mellett lámpák százai világítottak; a belső falakat halványzöldre festették. A földszinten kávézó és egy négyszáz fő befogadására alkalmas étterem állt a vendégek rendelkezésére. Az épületet 1900. január 20-án adták át, nagyszabású farsangi bállal nyitották meg, melynek fővédnöke Klotild főhercegasszony volt. A megnyitó alkalmával a Duna mindkét oldalának rangos társasági szereplői megjelentek, a rendezőség pedig gyönyörű táncrenddel lepte meg a közönséget. Éjfélkor a bál alkalmából összegyűjtött műtárgyakat sorsoltak ki, és a teljes bevételt a budai szegények javára ajánlották fel. Megújulás A Corvin téri épület 7,5 milliárd forintból teljes felújításon esett át Nagy Csaba Ybl-díjas építész vezetésével. A ház maga egy rossz állapotban lévő műemlék épület volt, amelynek pincéjét rendszeresen elöntötte a Duna. Nehéz és méltatlan körülmények között dolgoztak az itteniek, ameddig a magyar kormány úgy nem döntött, hogy finanszírozza a felújítási költségeket. Az új belső környezet sok új lehetőséget is teremt a Hagyományok Házának. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a Magyar Állami Népi Együttesnek a tetőtérben rendelkezésre állnak majd a próbatermek, ezzel a színháztermük felszabadul, így sokkal több előadás befogadására lesznek képesek. Befedték az udvart is, ahol agoraszerűen, egy kis színpadon népzenei koncerteket tudnak majd szervezni. Két új kamaratermet is kialakítottak a földszinten, az egyikben állandó táncházat terveznek, amelyik jó idő esetében a Corvin térre is kinyúlhat - azt szeretnék, ha a fiatalok mellett adatközlő zenekar is mindig jelen lenne. Egy hatalmas kiállítóteret is nyertek a Fő utca sarkán. Belül a teljes stukkózást és a korai szecessziós felületeket is visszaállították. „Azt gondolom, egy ember életében kivételes alkalom, hogy egy ilyen fontos és maradandó feladatot elvégezhet, nekem pedig megadatott, hogy levezényeljem ezeket a munkálatokat. Nagy köszönet illeti a munkatársaimat, akik mindvégig aktívan részt vettek a Corvin téri épület új koncepciójának kialakításában, és az építőket is, akik mindent megtettek, hogy ez a patinás műemlék épület régi fényében szolgálja a népművészet ügyét” - mondta a Hagyományok Háza főigazgatója, Kelemen László. Felidézte, hogy több mint 1800 tonna sittet hordtak ki az épületből az utólagos szintbeépítések miatt, visszaállították a földszinti, most kiállítótérként hasznosított termek nyolcméteres belmagasságát. Helyreállították az előcsarnokot és a díszlépcsőházat a korábban bevakolt felülvilágítóval, tágas és világos tereket hoztak létre. A pinceszinten alapmegerősítést és vízszigetelést követően raktárhelyiségeket alakítottak ki, a könyvtár területe pedig négyszeresére nőtt a felújításnak köszönhetően. A lefedett belső udvarban a Kárpát-medence minden tájáról öszszegyűjtött földbe ültették el az élő Kárpát-medencei népművészetet jelképező hagyományok fáját, egy hatul almafacsemetét. A felújított Budai Vigadó fedett átriuma LAPSZAMUNK SZERZŐI Horváth László Imre (1981) író, költő láncú Laura (1978) József Attila-díjas író, költő, néprajzkutató Kántor Mihály (1974) szakíró Karácsonyi Zsolt (1977) József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, színház- és irodalomkritikus, a Helikon folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Magyar írók Ligájának elnöke Kudelász Nobel (1975) író, költő Márkus Béla (1945) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus Pataki Tamás (1991) író, újságíró Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Fényfestés az újranyílt Budai Vigadó homlokzatán K-lMl IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
