Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-13 / 239. szám
helyőrség vers I I a ebüt láncú Laura Kövek között nem én vagyok ki téged lát tóparton ülök . a naplemente bódít s a liliomnyakú vadlibák gazdátlan éneke ki téged lát melletted jár ott pünkösd van csóktól lángoló nyelvotthon fújhat a szél eshet a hó te hazagondolsz imáidban nem én vagyok kit lefogtak madárijesztő vadőrök az lettem aminek illik szobrok közt vesződő árnyék Felhők között Morajlásban a balkáni gerle költözik a színváltó augusztusban a röghöz kötött villanyoszlop szerzetes faruhájában bújócska párját nézi nézi a nyerítő magasságban éjszakai dér feketedik a sírajkú péntekre gazolni kell még ma a borostyán felkígyózik a madárfészekbe türelmetlen kötélága a helyemre törne időt kellene szorítani a búcsúvers megírására az utolsó óra nem vár gondolatban tudjam bármit akartam volna mondani ¥ utolsó szó jogán meghagyom ezt is a zajnak markolja fel amit elér hangolja tisztára szavam ne szóljon egy se hamisan és ebek közé vesse csontra csiszolt ordításom A temetőben az egyik szobron Magdolna sír kőkönnye háromszáz éves mohából nőtt karperecé ilyenkor harmatos lesz fésületlen haja Krisztus lábán akácfürt kivájt szemében esőié holdnézőbe járok ide a virágárus asszony mellé valamiféle remény hajt órákig mozdulatlan támaszkodni feltámadásod börtönére Nagy Betti Hitted volna, hogy ilyen hirtelen múlik el? olyan nehezen akart véget érni ez a nyár az októberi kánikulából olyan hirtelen ájultunk az ünnepekbe olyan hirtelen lett tiszta minden mint a befagyott tavon az árnyék mondhattál volna még valamit mondtam volna még valamit de mindez már nem érdekes leégette a kora tavasz a nádast fekete csonkok fuldokolnak az iszapban a rozzant stég imbolyog lépteink alatt de valahol mélyen már indul az élet és ez most nagyon is érdekes - Jolika kihúzkodta a büfé elé az asztalokat már biztos, hogy idén is lesz nyár , Augusztusi napraforgók Megöregedett táncos lányok szakadt ruhában, lábujjhegyre állva várjuk az álmot. Pont így vártuk régen a Napot, akkor úgy tudtuk, miattunk forog. Árnyékunk most már bánatunk, sem rokonra, sem szomszédra, sem barátra nem kacsinthatunk. Mert csalódtunk - Túl sokáig hittük azt, hogy nem mi forgunk. Sebek sebek a tapétán hegek a parkettán gyógyíthatatlan-megfejthetetlen emlékek zuhannak rám rakom össze magam sebekből-hegekből és lassan semmit sem értek ebben a rohadt puzzléban már nem tudom kirakni az egyszer volt magamat NAGY BETTI 1966-ban született Sümegen. Első kötete idén nyáron jelent meg Valaki sírt odakinn címmel (Pannon Tükör könyvek). 2018. október IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
