Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-28 / 174. szám
üsronrji! helyőrség 4 roza 500 Erdei G. Zoltán- Nézd, ez a cucc legalább megér ezret, ezerkettőt. E-U-R-Ó-B-A-N! Te engem komoly palinak ismersz. Ismered a múltam, tudod, hogy mindig csak frankó üzletbe hoztalak. Én éltem Nyugaton, én aztán mindig tudom, mi a szitu. Látom a szemeden, hogy érdekel. Nézd már meg, mekkora felbontása van, öreg! Ez fogadja a kis SD-t is, nem valami ósdi cucc. Megazúúm! Vágod. Háromszázas. Ja. Na és itt az érintőpanel, itt lehet állítgatni... Jó ez, tegnap még működött, csak biztos lemerült az aksi. Figyu, úgyis ki van világítva a stand rendesen, dugd már rá a dugaszra, egy óra alatt feltölt, te meg irány Horány. Vagy Hawaii. Még kötünk pár üzletet, és rendelheted a repülőjegyet! Vedd már meg, tuti hogy még ma eladod. Nézel tévét, óriásplakátot? Akkor vágod, mi van. Jönnek a turisztok, most nagy király lehetsz! Nyicsevó Pecsa! Múltkor az a japó apó mit vett harmincötért? Harmincötért? Mennyit röhögtünk, nem? Na ugye. És kinek köszönheted? Tedd már fel a töltőre egy kicsit, legalább nézd meg! Egy aksi választ el mittudomén, ezerötszáz ajrótól. Digitális mérlegből mennyit eladtál már? És azt kinek köszönheted? Na? Tüdőm, hogy tudod. Na jó. Régi haver vagy, neked odaadom hetvenezerért. Jól hallottad. Forintban. Simítsd szépen az asztalra az összeget, aztán viheted is. Stimmt? Tudom, hogy te is kemény üzletember vagy, pont mint én, és ezért felnézek rád. Riszpekt... Oké, legyen ma egybevonva a húsvét meg a karácsony a szünnapoddal! Fontos üzleti tárgyalásom van a Kempinskiben, és már most is késésben vagyok. Negyvennyolcezer a vége, ennyiért a hülyének is megéri. Okés?- Ötszáz.- Drága uram, nézze csak meg ezt a kiváló állapotban lévő ordát! Bocsásson meg nekem, talán nem is ismeri ezt a szép, régi, magyar kifejezést. Mert tudniillik, nem ám csak szerzetesrendet meg a rendszertani osztálynál kisebb, de a családnál nagyobb egységet, úgynevezett rendet jelent a biológiában! Hanem katonai érdem-rendet is... értjük ezt a játékot?! Látja itt a pávián feje fölött azt a diszkrét kis koronát? Lejjebb. A pálmaág mellett... Nézze az olvasószemüvegemmel! Látja már? Mondjuk, tényleg kicsi, de nekem elhiheti, hogy ott van, tudja, földrajz-biológia szakon végeztem az egyetemen. Hej... azok voltak ám a szép idők! Maga még nagyon fiatal, talán nem is élt a komenizmusban, de én akkor már utaztam! Nem úgy volt ám, mint manapság, hogy az ember hipp-hopp kimegy Bécsbe és nyit egy kávézót! De volt, aki mehetett. Nekem, kérem, diplomata-útlevelem volt! Csak szalutáltak meg intettek a határon! Én nem voltam komenista vagy afféle, pusztán a szakmai kvalitásaim miatt engedtek ki. Jobban mondva küldtek. Mert akkoriban nem volt ám apelláta, ha menni kellett, akkor menni kellett! És... bár nem kellene elárulnom, de azért szerintem kapiskálja, hogy miért küldtek pont Afrikába. Látom a szemén, értelmes ember maga, de azért annyit segítek, hogy én III/4-es voltam. Jól látom az arcán, ugye nem is hallott róla? Nem lep meg, maga még olyan fiatal. Én, kérem, olyan mély fedettségben dolgoztam az állambiztonságiaknál, hogy még maga Kádár sem tudta, hogy mit csinálunk pontosan. A ’89-es balhé megvolt? Sacc per kábé már óvodás lehetett, néhány gyermek, tudja, nagyon értelmes már ebben a korban. Tudom, hogy maga is ilyen lehetett. Nézze csak meg alaposan, ugye milyen szép? És adja magát a kérdés, hogy került ez hozzám? Kérem, engem maga Mubuatuoa, az ország örökös elnöke tüntetett ki hazája legrangosabb elismerésével! Tudom, hihetetlen, de ez itt Afrika Birodalmi Ordójának Sújtásokkal, Kardokkal, Koronával, Gyémántokkal, Vasfával és Páviánnal Ékesített Nagykeresztje! Ez egy eredeti afrikanikum! Mondja meg őszintén, mennyit érne meg magának?- Ötszáz. *- Szevasz, látom, megy a bolt. Na az van, hogy átvettük a területet. Mostantól mi vigyázunk a piacra. Rád. Hogy ne legyen baj. Semmi baj. Egyszerűek a szabályok, de azért elmondom. Hetente fizetsz. Egy összegben. Kápé. Most csak a Girnyó van itt meg én, de hidd el, elegen vagyunk minden felmerülő problémára. Jövő héten itt lesz Omlás. Itt fog melózni. Gondolom, nem vágyói a problémára. Nem is lesz itt semmi probléma. És ha az airsoftos hülyegyerekek megint lopnak, csak szólsz. Törött ujjal nem lesz kedvük játszani. Capisce? Voltam Olaszba’ is, a maffiánál melóztam. Látod ezt a sebhelyet? Borotva volt, de nem én csináltam... Tüdőd te, mi a legnagyobb üzlet a világon? Nem a por. Az avokádó. Voltam Brazilba’ is. A Sicario ahhoz képest teadélután. Láttad, nem? Ha nem láttad, meg tudom szerezni pár ezerér’ DVD-n. Kell? Szeretném, hogy érezd a törődést, barátom. Mert ugye inkább a barátom szeretnél lenni, nem igaz?! Látom, itt álldogálsz a kacatokkal, pár festmény, rézszirszar, hamis óra, vasmozsár. Nem ez a jövőd, öreg. Itt most minden meg fog változni. Átvettük a területet. Fogadd meg, amit mondok, még most helyezkedj, most még lehet. Ezt veheted baráti jótanácsnak is. Na keres a csajom, úgyhogy ne dumáljunk tovább. Figyelj, nem leszek mohó, annyit adjál, amennyit neked ez a dolog őszintébe megér!- Ötszáz. *- Sziaaaa! Az a pasi mondta, hogy hozzád jöjjek, mert korrekt pasi vagy. Várj egy pill... Itt is van, tudod mi ez?! Nézd csak meg rajta a dátumot! 1985. június 23. DM-koncert, Volán-pálya. Shake the Disease. Megvan? Tudod, ez egy nagyon-nagyon személyes dolog, nehéz is róla beszélni... Aznap volt Martin Gore szülinapja, és a mamus ott volt. És a koncert után meghívták a... hát történt, ami történt... Szerinted nem hasonlítok valakire? Nézz csak meg jobban profilból, ha egy kicsit kitolom az állam! Ugye? Az sem véletlen, hogy úgy öltözködöm, mint... apu. Ha tudnád, hányszor megállítanak az utcán, hogy ne hari, tudod hogy...? Tüdőm! Az, amit a kezedben tartasz, egy eredeti jegy! Anyu mesélte, hogy akkoriban ilyen kis papírfecnikre nyomtak bélyegzővel valamilyen állatfigurát, és az volt a belépő! És az ott alul egy eredeti aláírás! Ha feldobod egy külföldi hirdetési oldalra, tuti, hogy kapsz érte vagy 200-300 eurót. Tudod, mekkora ritkaság ez? És most eladó! Nekem most azért nincs időm sokat foglalkozni ezzel, mert holRobinson (1991, litográfia) napután repülök Londonba. Találkozom a papámmal. Az az igazság, hogy ez egy nagyon személyes emlék, ami borzasztóan sokat jelent nekem és a mamának. Csak azért adom el, mert kell a repjegyre, meg pár új cuccra a zsé. Mégse nézhetek ki trén egy világsztár mellett, aki ráadásul...! Szóval mit szólnál hatvanezer forinthoz? Korrekt pasinak korrekt ár! Na?- Ötszáz.- Ne haragudjon aranyoskám, ugye maga vásárol is? Mindján megyen a buszom, csak a pirulákat jöttem kiváltani, meg eladni ezt a csavarhajtót. Már ha kell valakinek. Mióta elment az uram, nemigen maradt a házban olyasmi, amit meg kellene javítani... Tudom, csorba a hegye, és lejár a nyele, de azért lehet vele csavart hajtani. Az uram legalábbis tudott... Egy ötvenest megérne-e magának, fiatalember?- Ötszáz. Lapszámunkat GYULAI LÍVIUSZ munkáival illusztráltuk. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és animációsfilm-rendező 1937-ben született Baráton, majd Erdélyből Sopronba telepedett át. 1962-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Olaszországban és Angliában volt tanulmányúton. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Könyvillusztrációi, animációs filmjei több generáció számára egyet jelentenek azzal a sajátos derűvel, amely tetten érhető az összes tollrajzán, linómetszetén, litográfiáján és rézkarcán is. Gyulai Líviusznak ugyanis az a különleges képessége, hogy még akkor is, ha illusztrációt vagy animációs filmet készít, olyan sajátos szemszögből láttat, ahonnan felismerhetőbbek a törvényszerűségek,- amelyek a világ szerethetőbb részét hatják át. Ravasz lényeglátással olyan karaktereket, olyan szituációkat sorakoztat fel, amelyek úgy mutatják meg az élet árnyalatait, hogy még tetten érhető legyen a kópéság, pajkos legyen az elmosolyodás, megbocsátható legyen a pimaszság. Erotikával átitatott képei pajzán humora mögött szinte látjuk az alkotót, ahogy kujon hunyorgással figyeli: lám, kiknek csillog a szemük és kik pirulnak el? IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018.július s
