Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-16 / 138. szám
helyőrség [i]Mira»]HK€«Ul 7 m ww METAFORÁK A SZÁRNYAS FEJVADÁSZ 2049 CIMU FILMBEN Garzó László Lassan egy éve, hogy bemutatták a kultikus mű folytatását, ám mégis máris maradandó nyomot hagyott a popkultúrában. Ez egy csodálatos látványvilágú film életről és lélekről. A központi téma, hogy a gépeknek van-e lelkűk, élnek-e, álmodnak-e, vannak-e érzéseik. Vajon attól, hogy valakit „nem anyaszült”, alacsonyabb rendű-e? - vetődik fel a kérdés. A film posztmodern disztópiája azt vallja, hogy a gép, helyesebben a mesterséges organizmus alacsonyabb rendű, mert az ember teremtette. Egy kicsit azt a kérdéskört érezzük viszont, ami a Prométheuszban és az Alien: Covenantben is visszaköszön: teremtő és teremtett viszonyát. De nem új keletű felvetés ez. Már a görög teremtésmítoszokban megjelenik az isten és az ember egyenrangúságának kérdésköre. Kezdetben az istenek és emberek egyenrangúak, egy asztalnál esznek. Ez az aranykor. Azonban a jó dolgoknak hamar végük szakad, és az ember kitaszított és kegyvesztett lesz. A Bibliában is kiűzetik az emberpár a Paradicsomból. Teremtő és teremtett viszonya nagyon is emberi és kicsinyes vonásokat mutat fel. A teremtő félti saját hatalmát, saját felsőbbrendűségét. Ez minden konfliktus kiindulópontja. A filmben ezek a poszthumán lények, mint K is, mind a Wallace vállalatbirodalom termékei. Wallace isten szerepében kíván tetszelegni, miközben elárulja, hogy talán csak a profit hajtja, mert egyszerűen nem tud annyit gyártani belőlük, amenynyire fogyasztói igény lenne. Mennyire gyarló és ugyanakkor emberi! Az emberi esendőség mutatkozik meg, mely mindannyiunkban ott lakozik. A kapitalizmus világrendjében, a fogyasztói társadalom fenntarthatóságának és mindenhatóságának illúziója tudatában, lelkünk legmélyén ilyenek vagyunk. Ha hatalmat kapunk és istenként tetszeleghetünk, az megront minket. A hatalom rontja meg az embert, a korlátlanság ígérete, az, hogy felülemelkedhet esendőségén. Valójában azonban erről szó sincs. Az emberi gyengeség nem múlik el. A SUTTOGÓ Ez a suttogó nem egy misztikus élőlény, amely suttogva kommunikál, és vele is csak úgy lehet beszélni. A suttogó egy helyiség volt a lakásunkban gyermekkorom idején, és ezt a megnevezést azért kapta, mert itt csak suttogva volt szabad beszélni a nap bizonyos időpontjaiban. Ezek az időpontok pedig akkor voltak, mikor a szomszéd szobában nagyapám délutáni vagy éjszakai álmát aludta. A suttogóból nemcsak nagyapámék szobája nyílt, hanem egy másik, kisebb szoba is, melyet egy tanárnő albérletként használt, így a suttogás kétszeresen is indokolt volt az ablak nélküli, körülbelül hat négyzetméter alapterületű helyiségben. A suttogóból nyíló két szobabejáratot tele faajtó takarta, csak a folyosóra nyíló ajtón volt tejüveg, és némi fény azon szűrődött be a félhomályos folyosóra. Ez a probléma nem is olyan távoli a világunktól, hiszen még a tapasztalatlanabb tudósok is mind azon a véleményen vannak, hogy a mesterséges intelligencia itt kopogtat az ajtón. Fel is hívják a figyelmünket ennek a problémakörnek a veszélyeire. Többek között az ENSZ-nek is készítettek egy mértékadó jelentést. Ugyanis a mai közvélemény és a profit hajtotta világ többsége azon az állásponton van, hogy a gépek - és most mesterséges intelligenciát értünk alatta - az ember szolgálatára születnek. így alacsonyabb rendűek és semmiféle jogot nem érdemelnek. Ez azonban önámítás, önmagunk becsapása. Ezt tárja elénk a film is. Hiszen ha a gép eljut arra a szintre, hogy egyenrangú az emberrel, mind intelligenciában, mind érzelemben, akkor vajon milyen alapon tagadjuk meg tőle a jogokat? Nem más ez, mint modern rabszolgaság. A filmben az érző gépek jogfosztottak. Nem tekintenek rájuk az emberrel egyenrangú partnerként. Pedig ez az állapot nem tartható fenn. Érzik ezt a történet szereplői is. Ez az ember-gép konfliktus általában háborúhoz vezet. Jó példa volt erre a Mátrix. Jól megfontolt érdekünk, hogy emberi jogokat adjunk az emberrel egy színvonalon álló gépeknek a jövőben. Ez erkölcsileg is így helyes. Persze akkor felvetődik a kérdés, hogy ki az, aki dolgozik majd helyettünk. A határvonalat ott kell meghúzni, hogy léteznek automaták, amelyeknek csak annyi értelmük van, mint amennyi a kívánt feladat elvégzéséhez szükséges. A film túlmegy ezen. Mesterséges organizmusai minden tekintetben emberszerűek. Talán túlságosan is. A hologram lány, aki egy egyszerű szexpartner szerepét tölti be, ő is érez, ő is él. K és a lány viszonya egyedi és bensőséges, érzelmekben gazdag. Emberi. Felvetődik a gondolat, hogy hol kezdődik, és hol végződik az ember. Egy mesterséges organizmus, mely tökéletes mása az embernek, vajon ember-e? K is érzi a világban feszülő önellentmondásos állapotot. Lelke legmélyén tudja ő is, hogy a diszkszamuráj [103 * 130 cm, vegyes technika-papírblokkok, 2009) rimináció nem etikus, csupán mesterséges szabályok által fenntartott uralmi rendszer. Álmai és vágyai vannak neki is egy szabadabb életről. Ugyanakkor igyekszik harcolni érzelmei ellen, de azok felülkerekednek benne. Egy pillanatra a belé ültetett hamis emlékek hatására úgy véli, ő maga is ember. Már ma is léteznek szexrobotok, és az emberek gyengéd érzelmet táplálnak irántuk. Talán felvetődik, hogy ezt a gép is viszonozza majd a jövőben, amikor képesek leszünk intelligensebb organizmusokat előállítani. De vajon hol kezdődik az érzelmek és a lélek világa? Hol van a gépben a lélek? Tulajdonképpen az ember sem más, mint egy bonyolult neurális modell, melyben elektromosság és kémia szüli a lelket. Legalábbis a materialista tudósok ez mondják. Az istenhívők azonban úgy gondolják, a lélek istentől ered, és az ember sajátja. Az nem található meg a gépben. Meglehet, hogy ebből a vallási nézetből fakad minden diszkrimináció alapja. Mint mondtam, Wallace is hasonlóan vélekedik. Egyfajta modern isten ő. A csodálatos látványvilág, a megkomponált jelenetek tökéletesen visszaadják ezt az illúziót, mégis inkább azt gondoljuk, hogy ő a sátán, aki az alvilági birodalmában ténykedik, hogy utánozza a teremtést, mit istentől ellesett, és ő is megtegye. Eleve a cég székháza úgy jelenik meg előttünk fények és árnyékok szabdalta tereivel, mint Hadész otthona. Nagyon szép érzelmi ívet láthatunk végigvonulni a sztoriban. K vívódása önmagával és a társadalomban betöltött helyével, keresve önmaga helyét, lelkét és eredetét emberi mivoltot kölcsönöz neki. Megható, ahogy azt hiszi magáról minden okkal, hogy ő a kiválasztott, hogy ő is egy azok közül, akik embernek születtek. Aztán persze összetörnek az álmok, és szétfoszlik az illúzió, azonban a film végén bekövetkező önfeláldozás ad egyfajta megváltói szerepkört neki, ahol áldozatával magára veheti a meghasonlott cyberpunk világ bűneit. Ez a cyberpunk világ a maga lepusztult, leamortizálódott disztópikus mivoltával itt kopogtat az ajtón. A nagyvárosok elembertelendő, túlzsúfolt és élhetetlen megapoliszai nem a jövő fantazmagóriái. Nézzünk csak szét környezeti katasztrófáktól sújtott bolygónkon, ahol a tiszta víz nagyobb kincs lesz, mint az arany. Az ember is elértéktelenedik, eldobható tárggyá silányul. A lelki sivárság bugyraiból egyetlen menekülési lehetőség a virtuális gyönyör. Felvetődik a kérdés, hol lesznek azok az értékek egy ilyen világban, amelyek emberré teszik az embert, és életté az életet? Hol születik meg a lélek, s ahogyan azt P. K. Dick kérdezi: ,Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?” F. Németh István János Én gyakran megfordultam a suttogóban, mert az ott található nagy könyvespolc számomra sok izgalmas kötetet tárolt. Tizenkét-tizenhárom éves voltam, mikor élénk érdeklődéssel fordultam a könyvek felé. A polc repertoárja nagyon vegyes volt. Igazi, irodalmi értékekkel bíró kötetek mellett voltak ott a XIX. század elején és közepén divatos detektívtörténetek és számos könyvritkaság is, melyekkel azóta sem találkoztam másutt. Ilyen ritkaságnak tekintem Sven Hédin Rejtelmes Tibetiét, amelyben a svéd Ázsia-kutató számol be élményeiről, és ad részletes ismertetést a beutazott vidékekről. Több mint negyvenévnyi ázsiai kutatómunka után számos könyvben írta meg eredményeit, amelyek közül néhány magyarul is megjelent. Egy másik érdekes kötet Leidenfrost Gyula Kék Adria című kötete. A magyar tengerkutató zoológus sokoldalú leírást ad a hajdani magyar Adria-mentéről. Az 1889. évi Almanach - melyet Mikszáth Kálmán szerkesztett - Jókai Mór, Tóth Béla, Vadnay Károly, Rákosi Viktor, Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán és még néhány szerző egy-egy elbeszélését tartalmazza. Kaposy K. Ödön Fedélzeten című könyve az észak-afrikai partok mellett játszódó hajós kaland. Stefan Zweig VerZaine-kötete hatvan oldalon a költő életét mutatja be, majd válogatott verseit közli. Richard Katz Röptében a világ körül című utazási riportkönyve a német újságíró földkörüli útjának napi eseményeiről, a tájról és a meglátogatott helyekről ad rövid történelmi ismertetőt. Egyiptom, India, Ausztrália, a csendes-óceáni szigetvilág, Japán és az Egyesült Államok voltak útjának főbb állomásai. Az 1927-ben kiadott mű mai szemmel is érdekes, izgalmas olvasmány. A szép Mary című könyv egy „Verus” álnéven szereplő magyar (?) hírlapíró vékony kötete, amely az 1889. évi mayerlingi tragédiáról szól. A szerző a Rudolf trónörökös és Vetsera Mária bárónő öngyilkossági drámáját írja le a korabeli álhíreket cáfoló alapossággal. A suttogóban valódi irodalmi értékek is szép számmal akadtak. Jókai, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Móricz és Mikszáth, Gárdonyi Géza szerzeményei. Ezek közé sorolom a finn Johannes Linnankonski Dal a tűzpiros virágról című gyönyörűséges kötetét és Shelley angol költő életéről szóló André Maurois Költő a máglyán című könyvét. Nagyjából a fenti műveknek - és persze még sok-sok, elsősorban könyvtárból kölcsönzött könyvnek - köszönhetem, hogy egész életemre az irodalom barátja lettem. Középiskolai tanulmányaimat az 1950-60-as évek divatos iskolájában, technikumban végeztem. Jellemző, hogy a gépipari technikumban irodalmi szakkörre jártam, ahol Áprily Lajos költészete, Gárdonyi Géza A láthatatlan embere, és sok más, akkoriban technikumi magyar órákon nem szereplő szerzők és műveik vívták ki csodálatomat. Kívánom, hogy a mai fiatalok is találják meg a saját suttogójukat, vagy azzal egyenértékű irodalomkedvelő indíttatásukat. 2018. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
