Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-24 / 70. szám

helyőrség 7 kitekintő KRAKKÓI ÚTIKALAUZ Farkas Adrienne Krakkóba muszáj idén tavasz­­szal kiugrani! Közel van, ol­csó és elbűvölő. Arról nem is beszélve, hogy mostanában annyi harcot vívunk a világgal — kell tehát egy hely, ahol ma­gyarnak lenni azt jelenti, hogy szeretnek és örülnek neked. Ráadásul kihagyhatatlan Sta­nislaw Wyspianski életmű-ki­állítás van a városban. Szerencsére a magyarok többsége, még azok is, akik csak középiskolá­ban tanultak történelmet, tudnak a lengyel-magyar kötődésekről, a közös királyunkról, a híres Bátho­ry Istvánról, a kedves Bem apóról, a második világháború idején hoz­zánk menekült - végtelen szere­tettel és gondoskodással körülvett- lengyelekről. Amikor 1944-ben, a varsói felkelés idején a németekkel szövetséges magyar katonáknak a lengyelek ellen kellett volna harcol­ni, a magyarok megtagadták, hogy rájuk lőjenek, sőt ötszáz magyar huszár egyenruhába öltöztetett ül­dözöttet egyenesen Magyarország­ra menekítettek. Most, amikor Ma­gyarország ismét kénytelen kiállni a szabad önrendelkezés joga mel­lett az unióval szemben, a lengye­lek itt állnak megint mellettünk, mi nem szavazunk ellenük, ők itt van­nak velünk a nemzeti ünnepünkön. Ez a gyönyörű barátság a két nép között hatalmas érték. Ha mégis ki kellene emelni va­lakit a közös múltból, talán válasz­­szűk Szent Hedviget ( 1374-1399), akinek csodálatos carrarai már­vány síremléke kötelező látnivaló a Wawel székesegyházában. A Wawel a krakkói királyi vár - a XI. század­tól egészen a XVII. századig volt bi­rodalmi székhely, utána Varsó lett a főváros -, később meg a lengyel államiság szimbóluma a szétdara­­boltság idejében. Abban az időben, amikor Hedvig született, a két or­szág között perszonálunió állt fenn, ami azt jelentette, hogy az uralkodó a magyar Nagy Lajos, Anjou-király személyében közös, de a két ország egymástól független. Lengyelorszá­got Lajos anyja kormányozta, míg Lajos Magyarországon uralkodott, illetve azokat a hadjáratokat ve­zette, amelyekről Arany János a Toldi szerelmében mesél. Amikor a király fiú örökös nélkül meghalt, az a megegyezés született, hogy az idősebbik lánya, Mária Magyaror­szágon, a fiatalabbik, Hedvig pedig Lengyelországban fog uralkodni je­gyesével, Habsburg Vilmossal, aki­hez négyévesen adták hozzá. Igen ám, de a lengyelek elűzték Vilmost, Hedvig pedig egyedül lépett a trón­ra. Ő volt Lengyelország királynője, és az ezzel járó felelősséget olyan csodálatos nagysággal hordozta, ami megalapozta a lengyelek iránta érzett rajongó szeretetét. Időköz­ben felelős döntést kellett hoznia: jelentkezett nála kérőként a litván fejedelem, Jagelló Ulászló, aki ak­kor még pogány volt. Hedvig dön­tött: hozzámegy Ulászlóhoz, ha a Szentszék érvényteleníti az előző házasságát, és - ez volt a nehezeb­bik feltétel - a litvánok áttérnek a keresztény hitre. Ulászló beleegye­zett, a litvánok pedig keresztények lettek, persze nem minden ellen­állás nélkül. Hedvig hihetetlenül felvilágosult és érzékeny uralkodó volt, nem engedte, hogy a térítés­nek ellenálló családok vagyonát elkobozzák. Azt mondta - és erre odafigyelhetett volna minden ké­sőbbi diktátor -: „Ha vissza is ad­juk a javaikat, ki fogja visszaadni az elsírt könnyeiket?” A megoldást a papság kiművelésében látta, Prá­gában litván kollégiumot alapított,- a később a Jagellók nevét viselő- krakkói egyetemen pedig teoló­giai fakultást, ezzel újraindította az egyetemet, amelynek mindig is nagyszámú magyar diáksága volt. A mai napig áll a magyar kollégium épülete. Visszatérve Hedvighez: II. János Pál pápa avatta szentté len­gyel királynői nevén, Szent Jadvi­­gaként, és ezzel ő lett a Dunakanyar védőszentje, mert valószínűleg Vi­­segrádon született. Van még egy magyar emlék, amit látni kell a székesegyház kriptájá­ban, ez pedig Báthory István erdé­lyi fejedelem és lengyel király sírja. Vele együtt összesen tizenkilenc lengyel király nyugszik itt - és szá­mos krakkói püspök is. A királyok kincsei külön kiállításokon nézhe­­tők meg. Vannak kötelező látnivalók Krak­kóban: a főtér (Rynek Glówny), a Posztócsarnok (Sukiennice), a Vá­rosháza tornya, a Mickiewicz-szo­­bor, a Barbakán és a zsidó negyed, amit nagyon hangulatosra újítot­tak fel, bár őslakos zsidóság már nincs itt. Vannak viszont nagyszerű közép-európai és közel-keleti zsi­dó éttermek, meg hangulatos kis kocsmák. Igazi időutazás figyelni a pajeszos, kaftános, kalapos vagy szőrsapkás ortodox zsidókat, akik rengeteg gyerekkel, parókás, zárt ruhájú asszonyaikkal látogatnak ide a világ más pontjairól, hihe­tetlenül színes és izgalmas légkört teremtve maguk körül. Krakkó per­sze meglovagolja a holokauszt em­léke iránti érdeklődést is, minden utcasarkon kínálnak auschwitzi idegenvezetést, és a híres filmből ismert Schindler család egykori gyárát is meg lehet nézni - most itt található a kortárs művészetek mú­zeuma, a MOCAK is. Krakkónak művészeti szempont­ból több fénykora is volt. Ahogyan Európa más részein, úgy Lengyel­országban is a szecesszió kora hagyta maga után a legszépsége­sebb nyomokat, és akárcsak a mi Országházunk esetében, itt is a gó­tika volt az elsődleges ihlető forrás. Először érdemes megnézni a fő­téren a Mária-templomot, amely­nek természetesen van egy magyar vonatkozása is. A középkor óta fél­óránként megszólal egy dallam a to­állításra, és gyönyörködjünk a krak­kói szecesszió legcsodálatosabb mű­vészének képeiben. Stanislaw Wyspianski csupán 38 évet élt - 1907-ben halt meg -, de ennyi idő alatt is a lengyel kultúra meghatározó alakja lett, nemcsak képzőművészként, hanem szelle­mi vezetőként és drámaíróként is. Két legismertebb színpadi műve a Mennyegző (ebből Andrzej Wajda filmet is készített) és az Akropolisz. Ezek nagyon mély lengyel drámák, magyarok számára sokszor nehezen érthetők - valaki azt mondta, Wys­piaúski drámaírónak olyan, mintha Csontváry álmodott volna színpadi műveket. Nem úgy a festményei, az üvegablakai és a növényrajzai! Bár Krakkóban van önálló Wyspi­­aúski-múzeum - hiszen rövid nyu­gat-európai utazásokat leszámítva itt éhe le az egész életét -, a Nemzeti Múzeum 2019-ig időszakos kiállí­tással is tiszteleg a mester előtt. Ha megnéztük Wyspiansky gótika ihlet­te szecessziós üvegablak- és freskó­terveit, sétáljunk tovább egészen a ferences templomig (Kosciol Fran­­ciszkanow), ámuljunk el a megva­lósult ablaktáblákon és a templom virágokkal teli, elmondhatatlanul szép szecessziós festésén. Emlékez­tetni fog egy kicsit az Országházra, de egy órát mindenképpen szánjunk a nyaktekergetős csodára. Krakkóban rengeteget kell kóbo­rolni, minden sarkon szembe jön egy palota, egy csodálatos szecesz­­sziós ékszerdoboz, egy édes kis bolt vagy egy kifőzde. Eltévedni nem lehet, a Wawel, a Visztula és a vá­rosfal, vagy a Wawelt őrző és lángot fújó sárkány szobra mindig eligazít. A belváros gyalog bejárható, min­den tiszta és fel van újítva, az árak nagyjából a magyarországihoz ha­sonlóak. A lengyel konyha hagyo­mányos fogásain kívül (borscs típu­sú levesek, bigos, pierogi - ez egy töltött tészta) érdemes megkóstolni a zöldségköreteket és a zöldségle­­veket is - ezekben a lengyelek ver­hetetlenek. Kötelező a tejkaramella és a lengyel kézműves csokibonbon - erre valóságos iparág épült, elké­pesztő finomságokat kapni ebben a műfajban. Kihagyhatatlan a zubrow­­ka, a bölényfűvel ízesített vodka is. A főtéren vannak még régimódi ká­véházak és olyan élelmiszerboltok, ahol fehér ruhás kisasszony szolgál ki a mahagóni pult mögül. Mindenki kedves, a magyar nyelvet felismerik, és jól beszélnek idegen nyelveket is. zene SZABADSÁG LEGYEN Stumpf András „A lengyelek elképesztően virtuó­zak voltak.” Híres magyar rock­zenésszel beszélgettem néhány hete, olyannal, aki már a hetvenes években is játszott Európa-szerte. Persze főleg a vasfüggönyön innen, a többi szocialista országban. „Mi voltunk nekik a Nyugat.” Pedig ma­gyarul énekeltek mindig, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban is. Az oka annak, hogy éppen a ma­gyarok voltak a megszállt területek angolszászai, szerinte az eredetiség lehetett. Hiszen mitől volt hatalmas durranás a Beatles? Attól, hogy an­golszász népzenei gyökerekből táp­lálkozva teremtettek valami nagyon újat a hatvanas években. Minthogy a magyaroknak is van erős népze­néjük, ugyanazt a módszert alkal­mazhatták, nem csupán a szolgai másolást. „A németek mindig olyan darabosak voltak, hiába próbálkoz­tak.” Még a Scorpions is előzeneka­­ra volt csak az Omegának. De kikre is gondolhatott zené­szünk, amikor a lengyelek virtuozi­tását említette? Nem kérdés: SBB. A lengyel formáció, amely a hetvenes években az európai és a magyar ze­nei életre is hatással volt: a remek gitáros, Varga János például még 1974-ben hallotta őket egy lublini fesztiválon. Vele volt Móczán Péter basszusgitáros és Király István do­bos is. Az SBB, amint neve is mu­tatja (Silesian Blues Band) blues­­formációnak indult, de ekkoriban jelentkezett azzal a progresszív rockkal, amely aztán egész Európát lenyűgözte. Vargáékat a koncert olyannyira, hogy egy évvel később Szakcsi Lakatos Bélával kiegészül­ve meg is alapították a ma már szintén legendás magyar progrock­­formációt, az Eastet. Ezen a vonalon viszont az SBB volt a Nyugat. Már akkor is, ami­kor 1971-től két éven át Czeslaw Niemen énekes mögött játszottak. A billentyűs, énekes és multiinstru­­mentalista Józef Skrzek, Apostolis Anthimos gitáros és Jerzy Piot­­rowski dobos triója bőven a Ten Years After színvonalán játszott, az I’ve Been Loving You Too Lángot csak Tina Turner tudta úgy előadni, ahogy ez a csapat és Niemen. S míg jazz-rockban a magyar előny hatal­mas volt (Syrius), az SBB a hetvene­sek végére Pink Floyd magasságú és minőségű zenéket produkált. Az üzenettel: szabadság legyen (Free­dom With Us, 1978 ). Biztosítva, hogy ne csak Európa, de az euró­pai rockzene történetét se lehessen megírni lengyelek nélkül. 2010-CHOPIN ÉV 2018. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ronyból - ez hallatszik délben a len­gyel rádióban is. Az időt jelző dallam neve héjnál, ami a mi hajnal szavunk ellengyelesedett változata, talán a magyar királyok idejének emlékét őrzi. A templomban meghatározott időközönként kihajtják a híres kö­zépkori szárnyasoltárt, amely Mária életét mutatja be több mint kétszáz alak felvonultatásával. Veit Stoss nürnbergi mester készítette az 1470- es évektől közel egy évtizeden át. A templom csodálatos ablakainak fel­újításában a XIX. század végén részt vett egy Stanislaw Wyspiaúski nevű iijú képzőművész, akit elbűvöltek ezek a táblák. Ha megnéztük a Mária-temp­lomot, sétáljunk el a nem túl szép épületben elhelyezett, de annál iz­galmasabb Nemzeti Múzeumhoz (Muzeum Narodowe). Itt először is nézzük meg Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című képét, ame­lyet a XVIII. században vásárolt meg a lengyel Czartoryski hercegi család. Aztán sétáljunk át a Wyspiaúski-ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents