Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-24 / 70. szám
i 2-jjflpünF helyőrség 1 1------71---laror LENGYELEK MAGYARORSZÁGON Konrad Sutarski A lengyel-magyar történelmi kap: csőlátók gazdag, ezeréves múltra tekintenek vissza. Ez a tény a két nemzet - a Kárpátok északi vonulata mentén érintkező — közvetlen szomszédságára, a királyi házasodási politika következményeként háromszor bekövetkező perszonálunióra, illetve a két nemzet életében gyakran előforduló - néha tragikusan - nehéz időszakokban kölcsönösen és sokszor nyújtott segítségre vezethető vissza, ami aztán ennek köszönhetően mély szimpátiát ébresztett mindkét félben. A szomszédság a XX. században szakadt meg. Ettől függetlenül a magyarországi lengyel nemzetiség továbbra is jelen van a tizenhárom meghatározó magyarországi nemzeti kisebbség egyikeként. A Magyarországon élő lengyelek a világban szerte jelen lévő polónia egyik kisebb létszámú közössége. A 20ii-es népszámlálási adatok alapján számuk mintegy hétezer körüli, a valóságban ez 10-12 ezerre becsülhető. A történelmi Magyarország területén a XX. század elején mintegy 150 ezer lengyel élt. Az ország lengyelséghez kapcsolódó hagyományai igen sokrétűek. Ennek egyik jellemző forrása a királyi udvari hagyomány, amelyet több alkalommal is formálhattak lengyel származású magyar uralkodók, illetve a velük érkezett lengyel udvartartás, de megemlíthetjük a számos alkalommal megvívott közös harcaink és az elszenvedett vereségek után egymásnak nyújtott segítség révén kialakuló közös hágyományok emlékezetét is. Ugyanakkor a magyarországi lengyelségnek még népi hagyománya is van, melynek tárgyi nyomait a jelenlegi Aggteleki Nemzeti Park területén a hajdani Derenk mint emlékfalu jelképesen őrzi. Ami a magyarországi polónia jelenét illeti, a magyar országgyűlés 1993- ban fogadta el a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, így a nemzetiségeknek - köztük a lengyeleknek - lehetőségük nyílt (1994-1995-től kezdődően) az önkormányzati intézményrendszerük létrehozására. A lengyelek központi szerve az 1995-ben megalakult Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat lett (2012 óta Országos Lengyel Önkormányzat elnevezéssel). Helyi szintű önkormányzatok is működnek, továbbá (már a XIX. század végétől) immár hagyományossá vált lengyel civil egyesületek jelen vannak a lengyel nemzetiség közéletében. 1995 és 2006 között a lengyel nemzetiség - a magyar és a lengyel állam segítségével - megteremtette kulturális autonómiájának alapjait, vagyis létrehozta az ehhez szükséges kulturális intézményeit (Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, jelenlegi nevén Lengyel Kutatóintézet és Múzeum; Lengyel Közművelődési Központ; Lengyel Nyelvoktató Nemzetiségi Iskola), továbbá művészeti együtteseket, lengyel nyelvű médiumokat működtet, lengyel nyelvű újságokat és könyvkiadványokat jelentet meg. 2014-ben pedig a tizenhárom magyarországi elismert nemzetiség - köztük a lengyel is - jogot nyeri arra, hogy képviselőjét szószólóként a parlamentbe juttassa. (Sutarski Szabolcs fordítása, tarca A BARÁTSÁG EZEREGYSZÁZ ÉVE Kovács István A magyar-lengyel kapcsolatok a honfoglalás időszakában gyökereznek. Erre az a tény is utalhat, hogy a Kárpátoktól északra élő szláv néptörzseknek összefoglaló neve nyelvünkben a lengyel. Bizonysága ez annak, hogy a IX. és X. század fordulóján Przemysl, Halics és Ladomér térségében egy magyar katonai „ütközőzóna” létezett a 950-es évekig, amelynek célja a Kárpátok északkeleti hágóinak ellenőrzése, védelme volt. A magyarok itt fél évszázadon át a helybéli lendzsánokkal éltek együtt. Erre a térség több mai településneve is utal - a Przemysl-földi Nemzeti Múzeumban látható magyar honfoglalás kori síron kívül. A magyar-lengyel kapcsolatok alakulását az is meghatározta, hogy az államszervezés kezdetén mind a Piast-dinasztia, mind az Árpád-ház uralkodói a nyugati kereszténységet, Rómát választották, és nem az akkor befolyásosabb ortodox Bizáncot. A Kárpátok vonalán húzódó „gránic”, amely közel ezer éven át Európa legstabilabb határának bizonyult, nem elválasztotta, hanem összekötötte a két nemzetet. Politikai, gazdasági, kulturális kapcsolataikat a középkorban a kölcsönös érdekeken alapuló sokrétűség és virágzás jellemezte. II. János Pál pápa IV. Béla lányának, Kingának szentté avatásakor, 1999 júniusában homíliájában aláhúzta, hogy a dinasztiák közül az Árpád-ház adta a legtöbb szentet és boldogot az egyetemes történelemnek és a katolikus egyháznak. Többen közülük közös szentjeink és boldogjaink. Szent Lászlóra, a lovagkirályra, akinek édesanyja.lengyel volt, egész Európában uralkodói példaképként tekintettek a középkorban és a kora újkorban, Kingát pedig már életében Lengyelország patrónájának tartották. Nagy Lajos nemcsak közös király volt, hanem nápolyi hadjáratai révén az itáliai humanizmus közvetítője is Lengyelország felé. Az ő kiváltságai emelték - mai értelemben vett jogi személyként - a lengyel nemességet uralkodótárssá. A lengyel slahta ekkor már ötnegyed százada az Aranybulla pontjait tartotta megvalósítandónak. A lengyel, a magyar és a horvát nemességnek rendkívül hasonló volt a mentalitása, a közéletben részt vállalt arányuk pedig kiemelkedő Európában. A lengyelek által „magyarénak hívott Lajos lánya, Szent Hedvig királynő - Jogaila litván nagyfejedelemmel kötött házassága révén - a négyszáz évig fennálló lengyellitván perszonálunió megteremtője lett. Ő volt az, aki személyes kincsei adományozásával újjáalapította a Krakkói Egyetemet, amelynek falai között a mohácsi katasztrófáig 4475 magyarországi diák tanult. (Ma néhány magyar ösztöndíjast tartanak számon ugyanitt.) Az 1440-ben magyar királlyá választott - majd négy év múlva Várnánál elesett - I. Ulászló a hatalmas Jagelló-birodalom gazdasági és katonai erejének jelentős részét mozgósította a Balkánón mind nagyobb teret nyerő oszmán hódítás elhárítására. A magyar szempontból katasztrofális XVI. század a lengyel-litván nemesi köztársaság arany évszázadává vált. Ebben nagy az érdeme az 1576-ban lengyel királlyá koronázott erdélyi fejedelemnek, az erős kézzel és eredményesen uralkodó Báthory Istvánnak, aki három hadjáratban mért vereséget az országának határait nyugat felé eltolni igyekvő Rettegett Ivánra. Az 1683-as bécsi diadal után a császárvárost felmentő Sobieski (III.) János király követelte legeredményesebben, hogy azonnal indítsák meg a Magyarországot felszabadító hadjáratot. II. Rákóczi Ferenc „Istennel a hazáért és szabadságért” jelszó alatt a lengyelhoni Brezánban bontotta ki a felkelés zászlaját, s kíséretében több száz lengyel dragonyos lépte át a magyar-lengyel határt 1703 késő tavaszán. 1795-ben három szomszédja, Oroszország, a Habsburg Birodalom és a Porosz Királyság leradírozta Lengyelországot Európa térképéről. Intő jel volt a magyar nemesség számára, hogy Magyarországot ugyanez a sors érheti felkészületlensége, felelőtlen politizálása esetén. A reformkori közgondolkodásba beleivódott a lengyelkérdés, s az 1830-31-es lengyel szabadságharc leverése után fogalom lett a lengyel bujdosó, „a mi lengyelünk”. A szabadságharc zászlai alatt 1848-49- ben küzdő több ezer lengyel honvéd és légionista is érdemes a magyar közemlékezetre - Bem tábornok mellett. Lengyel vonatkozásban ugyanez mondható el az 1863-64-es lengyel szabadságharc több száz magyar önkénteséről is. Közülük legismertebb Herman Ottó. Ha a magyarok bármit is jó szívvel ünnepelhetnek 2018 őszén, az Lengyelország helyreállítása, amelyre a lengyelek a harc minden formáját, lehetőségét kihasználva készültek 123 éven át. A trianoni Magyarország legfőbb társadalompszichológiai támasza az újjászületett Lengyelország volt. A magyar lakosságot áthatotta a lengyelek iránt hivatalosan is táplált, erősített barátság érzése. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a lengyel menekülteket oly odaadó szeretettel fogadták 1939 őszén. „Utunk valóságos diadalmenet volt” - emlékezik vissza a X. motorizált-páncélos lovasdandár élén a Kárpátalján átvonuló Stanislaw Maczek ezredes, a majdani legendás tábornok. A hitleri német és a sztálini szovjet birodalom által hosszú távon kiirtásra ítélt lengyelség magyar részről a legkülönfélébb módú támogatásra talált. A háború alatt legálisan Magyarországon, Balatonbogláron működött a világ egyetlen lengyel középiskolája. A magyar hadvezetés megtagadta a németek kérését 1944 nyarán, hogy Varsó ellen vonuljanak a Vörös Hadsereg által a Visztuláig visszaszorított magyar csapatok. Ennél többet is tett azzal, hogy a lengyel felkelőket fegyverrel, gyógyszerrel, információkkal segítette, s tőle telhető odaadással mentette a polgári lakosságot. A lengyelek többek között a magyarság háború alatti közösségvállalása miatt álltak ki segítőkészen és egységesen az 1956- os magyar forradalom mellett, s emlékét évtizedeken át híven ápolták. Az 1960-as és 1970-es években Lengyelországot autóstoppal bejáró magyar fiatalok nagyrészt nekik köszönhetően szerezhették vissza nemzeti önbecsülésüket. ■j w t v 1 aaaiaaBGioflm 1 1 V aaaaaaaaaH * * ^ na a ana a náci női KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT. ■■ MB ■■ ■■ Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg ikmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. március
