Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / 299. szám
2017. DECEMBER 23., SZOMBAT í'.íx-. .-.'x '.í ’ • Angyalok, emberek és szeretni való történetek ÜNNEP Ha a Kedves Olvasó kezébe veszi a Heves Megyei Hírlap karácsonyi mellékletét, elsőre tán azt gondolhatja, ez is olyan kiadvány mint a többi: betűkkel, fotókkal. Ugyanolyan a papír, ugyanúgy kell olvasni, mint bármelyik másik lapszámot, mégis hisszük, különlegességet nyújthatunk át önöknek. Holnap este országszerte milliók emlékeznek meg Jézus születéséről, a szeretetről, a város vagy falu karácsonyfájánál, otthon és a templomban. Ilyenkor túl vagyunk már az olykor túl harsánnyá váló ajándékvásárláson, s eljött az ideje annak, hogy végre a szeretteinkkel legyünk. Ha másképpen nem, legalább lélekben... E pillanatokra gondoltunk, amikor arra kértük olvasóinkat, küldjék el nekünk karácsonyi történeteiket, azokat, amelyeket régóta őriznek lelkűkben, hogy mások is megismerhessék azokat. E kiadvány tehát mégis több, mint aminek elsőnek látszik, mert a betűk, fotók mögött ott vannak az emberek, a meghitt percek. Fogadják olyan szeretettel, amilyen szeretettel megírták azokat! Munkatársainkkal együtt kívánunk áldott, békés ünnepet minden kedves olvasónknak! A Szerk. Kedves Egriek! „Fel nagy örömre, megszületett, aki utón a föld epedett. Mária karján égi a fény, isteni kisded szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet.” (Gárdonyi Géza) Gárdonyi fenti sorai egy szép ének dallamára születtek. Ezt, a Földre érkezett „Égi csillagra” különösen szépen utaló néhány sort választottam, hogy városunk minden lakójának békés, beteljesült Ünnepet kívánjak, 2017. Karácsonyán. Ismertem egy boldog embert. Egyszer komolyan szembenézett önmagával, s e lelki tükör előtt letette a terheit, majd megfogadta: úgy fog élni, hogy minden napjában legyen egy kis ünnep.- A recept egyszerű, csak két összetevője van - mondta: törekszem minden nap gyakorolni a nagyvonalú, őszinte megbocsátást és eltaszítom a szívemtől a haragtartás mérgező csábítását. A másik hozzávaló, hogy észre akarom venni a jót és szépet abban, ami lélekemelő, de kitüntetett figyelemmel kísé rém az egyszerűnek tűnő, mindennapi dolgokat is.- Csodákra leltem az életemben - foglalta össze az ünnepi recept hamarosan jelentkező hatását. Úgy hiszem, Egerben is száz csoda vár ránk naponta, büszkén és örömmel vallhatjuk magunkat egri polgárnak. Éljünk ezzel a lehetőséggel, jár- junk-keljünk úgy a mindennapokban, hogy közben élvezzük az otthont jelentő, folyamatosan megújuló és szépülő városunk kincseit! E gondolatok jegyében kívánok áldott, szeretetten találkozásokban gazdag ünneplést, s kívánom, hogy ha az égi fényt elhozó Karácsony elköszön tőlünk, az elérkező Újév töltse be a szép reményeket, őrizze meg számunkra mindazt, ami jó, nemes és elismerésre méltó. így legyen minden napban egy kis ünnepi! Habis László polgármeste SZPONZORÁLT TARTALOM > Az év vége rendszerint a számadás időszaka. E sorok számomra is alkalmat I kínálnának arra, hogy összegezzem Heves megye számtalan fejlesztését, f közös sikereinket. r .< Az ünnepi időszakban azonban egy ennél jóval fontosabb teendőnkre, a csendes elmélyülésre és a meghitt várakozásra szeretném felhívni a figyelmet. őszintén kívánom Önöknek, hogy békességben és szeretetben, I; , családjuk, szeretteik körében éljék meg az ünnep csodáit! l Áldott karácsonyt kívánok j a Heves Megyei Hírlap * minden kedves olvasójának! Szabó Róbert elnök , Heves Megyei Közgyűlés SZPONZORÁLT TARTALOM ‘Békés karácsonyi ünnepeket és eredményes új esztendőt kívánunk^ a HEVESifflRIAP minden kedves olvasójának] Veres Tamásné Kiss Katalin lapunknak, s olvasóinknak küldött karácsonyi története Zsebre tett mosolyok Minden gyermeknek kívánunk olyan karácsonyt, amit sosem felejt el! Fotó: Fortepan EMLÉK A gyönyörű ezerszínű ősz sírós- ra fordult, lesodorta a fákon maradt leveleket. Az eperfa akkorára nőtt, hogy a házunk szinte az árnyékába guggolt. Súlyos hideg eső esett, avarrá változtatva a földet beterítő egykor olyan büszkén színesen dicsekvő leveleket, amik nemrég még táncot jártak a csendes őszi széllel. Az eget szürke felhők tartották fogságban, elrejtve a napot, és a szél szabadon száguldozott az ugar felett, hirdetve a tél közeledését. A hideg bebújt az ember kabátja alá, és már nem mehettem az ugarra, mert ott a csontig hatoló hideg lett az úr. Az idő csak lő- dörgött, a kietlenné vált ugaron. Sokáig tartott az ősz, mire nagyon sokára nagy pelyhekben elkezdett esni a hó, és jótékony fehér takaró fedte be a tájat. Éjszaka a nagy hidegben dideregve néztek le a földre a csillagok, a hold sápadt arccal bámult be az ablakunkon. Közeledett a karácsony, a begyújtás ideje, a finom kalács illata és a remény, hogy a Jézuska meglátogat bennünket, talán nem voltam olyan rossz, hogy felénk se nézzen. Azért mindig jött, volt, amikor piros almát hozott, volt, amikor dominót, volt, amikor kézzel faragott játékot, ami érdekes módon nagyon hasonlított édesapám által készített játékokra. És volt egy csodálatos karácsonyunk, amit míg a szívem dobban, megőrzők emlékeimben. Minden kisgyermeknek kívánok ilyet, legalább egyet az életben, ami minden karácsonykor eszébe jut. Ha lehunyom a szememet, még mindig magam előtt látom az eseményeket, a berendezést, az illatokat és az érzést, amit a csoda varázsolt a testvéreim arcára. Ilyen karácsony csak kivételes embereknek jut, akiknek az ünnep hosszú éveken át ritkán tud beköszönteni úgy, hogy a gyermekeinek a lélegzete is elálljon. Ékkor talán úgy érzik, mindenért kárpótlást kapnak, mert örömet okozni, olyan lélegzetelállítót, amit csak igazán nehéz körülmények között élő szülők tudnak. Az ablakunkra a hideg jégvirágokat rajzolt. Felébredés után próbáltam kitalálni, mit ábrázolhat ez a gyönyörű csillogó minta, talán az angyalok rajzolják az ablakunkra, mert a Jézuska megint nem tudja elcipelni a falu utolsó házába a fenyőfát. Sok dolga van a Jézuskának, szegény nem mindig tudja azt a rengeteg fát cipelni, nekünk még egyetlen fát sem tudott elhozni, amióta az eszemet tudom. Ekkor meg- nyikordult a lócánk, mintha válaszolni akarna. Akkor még új volt, nem volt története. Azért minden karácsonykor reménykedtem, talán most ezen a karácsonyon biztosan elhozza a fenyőfát nekünk is. Nagy volt a titokzatosság, a szüleim között halk rövid beszélgetések, mosolyok. Reggel arra ébredtem, hogy valami nagyon kellemes illat terjedt szét a házunkban, valami, ami nagyon jó, de nem étel lehet, hanem valami más.- Mi ez a jó illat, Édesanyám?- Itt járt a Jézuska, és hozott mindnyájatoknak valami névre szóló ajándékot, a kis szobába tette be - mondta, és a hangja olyan volt, mint a legszebb muzsika. Lágyan hullámzott, míg elért hozzám, és a várakozás izgalma miatt a mellkasomba egy hangszerecske húzódott meg, ami nőtt és nőtt, már alig fért el. Édesanyám hangja mögött is várakozás húzódott meg, várta ő is, hogy elérkezzen a pillanat, amire olyan nagy gonddal készültek és megbeszéltek mindent. Tudták pontosan, a négy gyerekük hogyan reagál majd. Én visítottam örömömben, hiába tettem a szám elé a kezem, a hangszerecske már nem lapult meg csendben odabent.- Hát ide is eljött a Jézuska! Azt hittem, soha nem ér el ide a falu legutolsó házába! Hát ideért végre! Eljött hozzánk az angyalaival! - mondtam a visítás után Édesanyám kötényébe kapaszkodva. A tekintetünk összekapcsolódott, az övé olyan volt, mint a legtisztább vizű tó kékje, ami a felszínén dédelgeti a napsugár szilánkokra tört sugarát, csak azért, hogy ezernyi fénnyel csilloghasson.- Ideért - Édesanyám hangján éreztem, ő-mindig is tudta, hogy egyszer eljön, és legalább úgy várta ezt a pillanatot, akárcsak én.- Jók vagyunk, mi is jók vagyunk, azért jött el!- Azért jött el. - Akkor már simogatta a hajam. - Na, menj, menj te is a többiekkel! ► 20 Mosolyra fakasztó bőrpapucs EMLÉK Közel 40 esztendeje esett meg ez a kedves történet. Akkor karácsonyra a drága anyós mami rajtunk kívül még após papit is meglepte egy nagyon szép barna bőrpapuccsal, ami természetesen szenteste a fa alá került. Ám az ajándéka - mondhatjuk finoman - közel sem ért célba, mert após papi nem igazán azonosult az ajándékkal. Abban a percben mindenki vidám nevetésbe kezdett. Egy esztendő múlva aztán jött a várva várt következő karácsony... Míg mi mit sem sejtettünk, a drága anyós mami a sok-sok ajándék mellé a köténye alá rejtve csempészte újból a bőrpapucsot a karácsonyfa alá. Az ajándék- csomagok kibontásakor pillantottuk meg a barna papucsot, és szinte abban a percben mindenki vidám nevetésbe kezdett. Bizony, még após papi is elnevette magát, de a papucsot mégsem vette fel. Sajnos a szülők azóta már nincsenek velünk, de szívünkben a szeretet - és persze a barna bőrpapucs emléke - a mai napig él. Kiss Lászlóné
