Heves Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-19 / 166. szám
4 BÉLAPÁTFALVA ÉS KÖRZETE 2017. JÚLIUS 19., SZERDA Barátságok szövődtek az összekényszerített családok között Emberségre, kényszerre emlékeztek Mikófalván A kitelepítettek, s a kuláknak minősített mikófalviak és leszármazottaik idén is megkoszorúzták az emlékművet Fotó: Tóth Balázs HÍREK Vasárnap rendezik a Gilitka-búcsút BÉLAPÁTFALVA A Szent Anna kápolnánál idén is megrendezik a Gilitka-búcsút, a szentmise vasárnap 11.30- kor kezdődik. Szarvaskőből a vasútállomásról reggel fél kilenckor indul túra a kápolnához, s idén Bélapátfalváról is megy gyalogos zarándoklat az új kőkereszttől, kilenckor. Buszjárat is lesz, kilenctől óránként a régi polgármesteri hivatal elől. T. B. Hazavárják az elszármazottakat BALATON Szombaton rendezik az elszármazottak találkozóját a községben. A vendégeket kora délután fogadják, s látják vendégül, délután kettőkor indulnak a falunéző túrák a környező dombokra, a templomhoz, a tájházhoz. A műsor 16 órakor kezdődik Udzeliné Murányi Enikő polgármester és Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának köszöntőivel, majd helyi előadók lépnek színpadra, ezt követően pedig utcabál kezdődik. T. B. Századok döntöttek BÉLAPÁTFALVA Tizenhét motoros és harminc autós vett részt az I. Bélapátfalvai Veterán Hegyi Felfutó a Gulf Kupáért elnevezésű rendezvényen július 8-án. A menetpróbán a régi járművekkel két felfutást kellett teljesíteni, lehetőleg azonos idővel, vagy minél kisebb időkülönbséggel. A motorosok közt a legkisebb különbséggel Takács Dániel (MZ ETZ 250,22 századmásodperc), az autósoknál Varga József (Ford Escort, 26 századmásodperc) teljesítette az útvonalat. T. B. A fővárosi Vitéz család az otthonát és a kávéházát vesztette el a kommunizmusban. Mikófalván felebaráti szeretettel találkoztak az őket befogadó, kuláknak minősített családnál. Tóth Balázs heol@heol.hu MIKÓFALVA Hatvanhat éve, 1951. július 13-án reggel kapta meg a határozatot harmincegy budapesti család. Másnap éjjel kettőkor ment értük az ÁVO, majd ültette őket vonatra, s aztán Mikófalvára telepítették ki mindnyájukat. A jog- és tulajdonfosztott emberek 1953 után ugyan elhagyhatták a kijelölt lakhelyüket, de ezután sem térhettek haza a I Azt mondta, ne féljünk, míg nekik van mit enniük, nekünk is lesz. fővárosba, sok-sok társukkal egyetemben. Őket, valamint a kuláknak bélyegzett nagygazdák - akikhez büntetésből telepítették ki. a jellemzően értelmiségi, polgári családokat - később is hátrányok érték a mindennapi életben, egészen a rendszerváltozásig. Elvett tulajdonaikat pedig később sem kapták vissza. Mikófalván 2009-ben állítottak emléket a kitelepített budapesti és a befogadó mikófal- vi családoknak, azóta is minden évben tartanak megemlékezéseket az 1951-1953 között történtekről. Idén július 13-án gyűltek össze a még élő tanúk és rokonaik. Az ünnepségen Fónagy Gergely mikófalvi polgármester és Haidekker Andrea egykori kitelepített idézték föl a szégyenteljes időket. Mikófalván azonban működött az emberi szolidaritás és barátságok szövődtek a vidéki és fővárosi famíliák között. Megemlékeztek azokról is, akik az utóbbi évben haltak meg az önkény egykori elszenvedői közül. Vitéz Miklósnak a József körúton volt kávéháza, amit 1948-ban államosítottak, a tartalékait fölélő családot (a kávéház a háborúban megrongálódott) 1951-ben telepítették ki Mikófalvára. Huszonnégy órán át vonatoztak vagonokA Vitéz gyerekek Budapestre, az édesapa Esztergomba, az anya Vecsésre került, később Budaörsre költözhettek, albérletbe. Vitéz Magdolna kitűnőként járhatott egy távoli gimnáziumba, az egyetemre először nem vették föl. Négy év múlva nyomdai munkája mellett gépészmérnöknek tanulhatott. Öccse a szentendrei ferenceseknél végezte a gimnáziumot, a húga már az enyhüban összezsúfolva, míg megérkeztek Mónosbélbe, onnan szekéren vitték tovább őket.- Én akkor kilencéves voltam, gyorsan beilleszkedtem a faluba - idézte föl a hatvanhat évvel ezelőtti eseményeket Tóth-Deme Béláné, Vitéz Magdolna. - Furcsa volt, nem volt villany, rádió, meg kellett lés éveiben ment iskolába. - A gyerekeimnek mindent elmeséltem 12-14 éves korukban, az unokáim is tudják a történetet, s .könyvben is megírtam a visszaemlékezést. Ka- tartikus élmény volt a Soha, sehol, senkinek című film, sírógörcsjött rám. Megbékéltem a sorsommal, próbáltam kihozni belőle, amit tudtam. Szót értek mindenkivel, becsülöm a munkát - tette hozzá az asszony. szokni, hogy egy szobában vagyunk mind, s oda- csak az ágyak fértek be. Megható volt, hogy Göbölyék, akikhez-kerültünk, úgy fogadtak, mintha családtagok lettünk volna. A gazdasszony azt mondta, ne féljünk, míg nekik van mit enniük, nekünk is lesz. Nem ez volt a rendszer elvárása. Recskre vitték a testvért Vitéz Magdolna elmondta, a befogadó családban a nő számított kuláknak, az ő szülei mikófalvi házát is elvették, így a lányuknál a nyári konyhában laktak. A férj bányász volt Egercsehiben, a szomszéd portán lakó fivért Recskre internálták. Egy beszolgáltatást nem tudott időre teljesíteni. Recsken beszámítha- tatlanra verték, mikor visszajött, már csak ült magában. Elmesélte, hogy a gyerekek iskolába jártak, ő kitűnő lett az összevont osztályban. Év végén még könyvet is kapott, de azt nem adták oda az ünnepségen, a tanára vitte el neki. Anyja a gazdaságban segédkezett, az apja is az első év nyarán, őszén. Aztán az apja a tardosi kőbányában, később Bélapátfalván dolgozott. Akkoriban készítettek víztározót a Bélkőben. Ennek kapcsán munka után kitanulta a vasbetonszerelést is. Az anyja cserélgette a megmaradt holmit, egy pár kesztyűért például egy csirkét kaptak. A második évben az apja konyhakertet készített, a zöldségnek csodájára járt a falu, s ezzel nagy tiszteletet vívott ki. Miklós bácsinak szólították, pedig fiatalember volt. Vitéz Magdolna arra is emlékezett, hogy volt egy bácsi, akiről a falu gondoskodott. Jó tapasztalata alakult ki a mikófalviakról, akik hívők és emberségesek. Gyermekeinek is továbbadta a történetet, hogy ők is emlékezzenek A város bírái alapító okiratba foglalták a feszület helyét, faragását és fenntartását is Kétszáztizennyolc éve áll BÉLAPÁTFALVA Július 12-én felavatták a város új kőkeresztjét a IV. Béla út és a Bartók Béla utca kereszteződésénél. Száz ember gyűlt ösz- sze, hogy megnézze az új alkotást, illetve a kereszt megszépült környezetét. Az ünnepségen Csuhány Béla idézte föl az előzményeket, s köszönte meg az egyházközség, valamint az önkormányzat és magánemberek munkáját, amellyel hozzájárultak a feszület felállításához. Külön megköszönte Szabó Józsefnek a korpuszt, amelyet ő ajánlott föl. Kiemelte, a jövőben is tisztelni, ápolni kell az alkotást. Megosztotta a közönséggel továbbá azokat az új információkat is, amelyek nemrég derültek ki. Azt, hogy ezen a helyen 1799-ben állítottak keresztet az elődök, fából. Egy másikat 1822-ben a temetőben helyeztek el. A vadonatúj kőkeresztet Szabó József címzetes apát áldotta meg a ceremónián.- Dr. Horváth István, az egri Főegyházmegyei Levéltár kutatója kereste meg azt a dokumentumot - mondta el Bársony Béla, Bélapátfalva hely- történésze -, amely arról tanúskodik, hogy ezen a helyen 1799-ben állítottak először feFakereszt után kőkeresztet avattak Fotó: Tóth Balázs születet. Ez egy magyar nyelvű alapító okirat, amely pontosan 1799. július 28-án keletkezett, s kimondja, hogy a Recska nevű helyen (ma is így hívják ezt és a patakot is) még abban az évben föl kell állítani egy fakeresztet. Három héttel később latinul is megszövegezték. Az alapítólevél kimondja, hogy a keresztnek egy kéreg- telen fából kell készülnie, a fát a földesuraság köteles hozzá biztosítani, ha pedig a feszület állapota netán romlana, a fa részeket is neki kell pótolnia. Az okirat a kereszt gondozását is előírja. T. B. Mezőváros volt Helytörténeti érdekesség, hogy az iratot Apátfalva város hites bírái írták alá, azaz akkoriban sem községnek számított a helység, de még nyolcvan évvel későbbi dokumentumokban is mezővárosként szerepei Apátfalva. A település 1895-ben vált nagyközséggé, majd 1905-től Bélapátfalvának keresztelték az akkor még borsodi falut, amely a XX. század közepén lett önálló tanácsú község, majd ismét nagyközség. Város 2004-ben lett újra. ■ i
