Heves Megyei Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-04 / 54. szám

2017. MÁRCIUS 4., SZOMBAT fi CSALÁDI KINCSESTÁR (Ny)elvi kérdés Gyermekkor a második világháború után A nyelvet a szokás, a divat alakítja Dr. Varga Gyula nyelvész mindig szívesen beszélget anyanyelvűnk érdekes kérdéseiről Fotó: Huszár Márk HEVES MEGYE A Hírlapban je­lent meg a magyar helyesírás változásairól szóló cikk Éssze­rű a helyesírás. Vagy észsze­rű? címmel. Több olvasónk je­lezte, szívesen olvasna a témá­ról, ezért nyelvhelyességi so­rozatot indítunk. A nyelv változása miatt szükséges a szabályzat felülvizsgálata. Az említett cikkben dr. Var­ga Gyula, az Eszterházy Ká­roly Egyetem Nyelv- és Iroda­lomtudományi Intézetének ta­nára, nyelvész segített elosz­latni a szabályok körüli zava­rokat. Vele beszélgetünk. A nyelv és a nyelvhasználók változása miatt szükségessé vált az 1986-os szabályzat fe­lülvizsgálata. A legújabb a 12. kiadás.- Tehát ésszerű/észszerű a helyesírásunk?- A kérdésnek van elméle­ti és gyakorlati értelmezése. Az elméletire - hogy logikus-e a magyar helyesírás - nehéz felelni. A nyelvet nem min­dig a logika, sokkal inkább a szokás, a hagyományok, az íz­lés, a divat alakítja. Nekünk így észszerű: becsukjuk a sze­münket, az angolok a szeme(i) két csukják be. Nekünk logi­kus, hogy három igeidő léte­zik (múlt, jelen, jövő), egy né­metnek, de főleg egy angolnak már nem az. Számunkra logi­kus, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel kezdjük, a német minden főnevet úgy ír. A gyakorlati válasz egyér­telmű: az új helyesírási sza­bályzat szerint két sz-szel ír­juk az észszerű szót. Koráb­ban az egyszerűsítés elve ér­vényesült, és ésszerű-nek ír­tuk. A mostani szabályzat a -szerű elemet nem „képzősze­rű utótagnak”, hanem egysze­rűen utótagnak, az ész+szerű-1 pedig összetett szónak tartja.- Tanár úr ezt a megoldást jónak tartja?- Nem. Ha rajtam múlna, azt a pár szót is egyszerűsítve írnám, ami ide tartozik: dísz­század, fénynyaláb, jegygyűrű, kulcscsomó, kulcscsont, nagy­gyűlés. Ha nem zavaró a megy- gyel, Arannyal, nem értem: miért nem lehet itt is a prak­tikusabb megoldást alkalmaz­ni? Talán majd a következő ki­adásban... V. M. A hét kérdése: Van-e szabadulás a mamahotelből? HEVES MEGYE A huszonévesek több mint fele, a harmincasok majdnem egyharmada élvezi még a „mamahotel” vendég­szeretetét, azaz lakik együtt a szüleivel - derül ki egy or­szágos kutatásából. Olvasónk arra kíváncsi, milyen esélyei vannak egy magyar fiatalnak arra, hogy önálló otthonban kezdjen új életet. A különköltözés életkori ki­tolódása nemzetközi jelen­ség, és 30 éves kor felett erő­södik az igény a saját otthon iránt - közli a csalad.hu. Ami­kor megszólal a „vészcsengő”, sokszor anyagi okok is gátol­ják a költözést. A szakértő sze­rint időben elkezdett lakáscé­lú megtakarítás jó alap a saját otthon megteremtéséhez. A fiatalok lakáshelyzetét vizsgáló kutatásból kiderül, a huszonévesek 58 százaléka la­kik még a szüleinél, a harmin­casoknál 27 százalék. A szülőkkel lakók 29 száza­léka elégedett a jelenlegi hely­zetével, de a többiek költözni szeretnének. A költözési szán­dékot befolyásolja az életkor: a harmincasok azok, akikben a legerősebb a változás vágya, 46 százalékuk említette: a leg­hamarabb önálló háztartásba költözne, a húszasoknak 28 százaléka szeretne gyorsan változtatni a helyzetén. Fő­ként azok nagyon költözéspár­tiak, akik párkapcsolatban él­nek, gyereket terveznek. Ma sokan 30 évhez közeled­ve kezdenek családalapítással foglalkozni. A párok elkezdik tervezgetni a közös jövőt. Ál­talános vélekedés, hogy a csa­ládalapításhoz stabilitás, sa­ját otthon szükséges. A kuta­tás eredményeinek érdekessé­ge, hogy bár a legtöbben a la­káscélú megtakarítást tartják a legjobb megoldásnak az ott­hon megteremtéséhez, sokan mégis későn kezdik el a ta­karékoskodást, így számukra évekkel is eltolódhat a kiköltö­zés a mamahotelből. B. K. A festővászonnak használt udvar A képzőművésznőnek még a legnehezebb időkben, a világégés alatt is igyekeztek mindent megadni a szülei gyermekkorában Fotó: Berán Dániel Kishonthyné Kozma Gizella képzőművészt kértük meg ezúttal, hogy meséljen olva­sóinknak arról, milyen volt kislányként... Verebélyi Márta verebeiyi.marta@gmail.com VERPELÉT - 194ó-ban Verpe- léten születtem. Az apukám szabómester volt, az anyukám varrónő, egyedüli gyermekük voltam. Kiskoromban imád­tam rajzolni. Kétéves voltam, amikor valahogyan ceruza ke­rült a kezembe, és elkezdtem firkálgatni - emlékezik vissza Gizella, utalva arra, hogy fes­tői karrierjének már gyermek­korában is volt előzménye. - A második világháború után az emberek nagy reményekkel kezdtek neki az újjáépítésnek és az életük megszervezésé­nek. A szüleim mint fiatal há­zasok tervezgették a jövőjüket, de a politikai események rossz irányt vettek. A kommunis­ta párt Rákosi vezetésével ha­talomra került, így családunk társadalmi státusza megvál­tozott. Apám vagyonos famí­liából származott, osztályide­genné váltunk. A hatalom pe­dig ellehetetlenítette az éle­tünket: apám munkaeszköze­it elvették, a házunkba lakó­kat raktak. Egyetlen szobába szorultunk. Rákosi lemondása után, Nagy Imre vezetése ide­jén kapta vissza apám az esz­közeit. Nagy szegénység volt akkoriban, ám ennek ellenére a szüleim igyekeztek megad­ni nekem mindent, amit csak tudtak. A kis Gizellának összessé­gében jól telt a gyermekkora: nagyon szerették a szülei, ne­gatív dolgoktól óvták őt. Mivel a szülők szabni-varrni tudó emberek voltak, a kislány ru­háit ők készítették. Ezek me­rőben eltértek a többi gyerek által akkoriban viselt holmik­tól, ezért gyakran csúfolták Gizellát.- Akkoriban tényleg na­gyon sokat rajzoltam. Örül­tem a nagy záporoknak, mert a lefolyó víztől simává vará­zsolt udvart rajzolófelületnek láttam, és koronatövissel te­lis-tele rajzoltam - meséli. Gizellát érdekelték a köny­vek is, még iskola előtt meg­tanult olvasni. Bár mivel nem szerette az óvodai kosztot és az ebéd utáni pihenőidőt, min­dennap haza szökött. Az egyik óvónő náluk lakott albérlet­ben, így elnézték neki a déli kitérőt...- Nagyon szoros volt a kap­csolatom a szüleimmel, külö­nösen az édesapámmal, aki rengeteget mesélt nekem ­Gyerekként is szeretett rajzolni eleveníti fel azokat az időket. - Anyukámmal a mostohá­ja nagyon rosszul bánt. Ért­hető, hogy nem igazán tudta édesanyám, hogyan kell bán­nia egy gyermekkel... Túlsá­gosan féltett, de nem babus­gatott. Zárkózott voltam, el­foglaltam magam a rajzolás­sal, olvasással. Persze az utca­beli gyerekekkel is sokat ját­szottam. Bigéztünk, „Komám- asszony, hol az olló”-t játszot­tunk, labdáztunk, bújócskáz- tunk. Az iskolában mintagye­rek voltam, de otthon ki-kinyi- tottam a számat. Emlékszem, volt, hogy visszafeleseltem anyukámnak a kertben, majd azt kiabáltam neki: „Kapj el, ha tudsz!” Ő erre megfogott egy paradicsomot, és telibe talált vele. Meglepődtem, de aztán elnevettük magunkat. Édesapámmal is volt hasonló esetem: a boltba indultam vá­sárolni, amikor apám - aki­nek a fogai között egy gombos­tű volt - utánam szólt: „Vegyél csitromot is!” Visszaszóltam, „Jó, veszek csitromot is!” Elön­tötte a méreg. Felkapta a léni­át, elkezdtünk kergetőzni kör- be-körbe a lakásban, míg egy küszöbön hasra nem estem, de nem bántott. Jót nevettünk. Gizella és a férje szerelme több szempontból is festői volt... Gizella az egri főiskolán rajzta­nári diplomát szerzett, bár val­lásos életvitele miatt nem ta­níthatott. Valójában divatterve­ző szeretett volna lenni, de mi­vel „egyéb” származásúként kellett feltüntetni a jelentke­zési lapján az osztály-hovatar­tozását, emiatt nem kerülhe­tett be az Iparművészeti Főis­kolára. Az élet pozitív véletlen­ben is részesítette: a főiskolán ismerte meg férjét, Kishonthy Jenő egri festőművészt, főisko­lai tanárt, aki még a középis­kolás Gizellát tanította rajzol­ni, hogy ő aztán felvételt nyer­hessen az oktatási intézmény­be. Egy évig rajzolás- és festés­órákat vett tőle. Később egy­másba szerettek, s összeháza­sodtak. ÉPÍTETT VILÁGUNK A váraszói Árpád-kori templom VÁRASZÓ A XIII. század elején épült templom első írásos em­lítése az 1327-1337 közötti pá­pai tizedjegyzékben található. A falu központjában, egy dom­bon áll, keletek tájolású, egy- hajós, félkörnél nagyobb szen- télyzáródású. A templomhajót nyeregtető fedi, a szentély kúpszeletfe­désű. Déli homlokzatán nyí­lik a falvastagításban kiala­kított kapuzat, amely egyenes záródású és amelyet horony­taggal profilozott béllet kere­tez. Felette két oldalt egy-egy, a szentély keleti és déli olda­lán szintén egy-egy tölcsérbél- letes ablak van. Kívül a szen­télyt háromrészes, a hosszhá­zat kétrészes főpárkány díszí­ti, amelynek alján ívsor, felet­te gyémántmetszéses motí­vumsor található. A templom kváderkő falaza­tú, amelynek a felülete rész­ben dőlt, s akad, ahol halszál- kaszerűen faragott. A temp­lom belsejében a hajót és a szentélyt egy diadalív választ­ja el egymástól. A diadalíven töredékes freskó látszik, ame­lyen hajlott fejtartású alak lát­ható felemelt kézzel. A freskó színezése a vörös különböző árnyalatait mutatja - tájékoz­tatta lapunkat dr. Nemes Lajos A különleges hangulatú templom Váraszó központjában Fotó: MW történész. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents