Heves Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-09 / 7. szám

14 DIÁKVILÁG 2017. JANUÁR 9., HÉTFŐ A játékos feladatok között szerepelt egy puzzle feladat, aminek a darabjaiból három óriási papírpénzt rakhattak ki a diákok Rendhagyó vállalkozási órákon mélyítik a tudást az Andrássyban Játék, tanulás, élmények Indulj, gazdálkodj, vállal­kozz! címmel a Magyar Vál­lalkozásfejlesztési Alapít­vány szervezett rendhagyó, játékos vállalkozási órákat az Andrássy György Katoli­kus Közgazdasági Szakgim­názium és Gimnáziumban még 2016 decemberében. Hírlap-összeállítás heol@heol.hu EGER - Négy közösség vett részt ezeken a játékos órákon, mégpedig a 9/C, a 10/B, a 10/A és a 10/C osztályok. Minden osztályt előzőleg, véletlensze­rű választás alapján, három csoportra bontottak, és tulaj­donképpen ezeknek a csopor­toknak kellett közösen megol­daniuk a versengés feladata­it. Mindegyik csoport ugyan­azt a feladatot kapta, és mind­egyiküknek megadott időn be­lül kellett azt befejezni. A fog­lalkozásvezetők közgazdasá­gi tudása magas szintű volt, s egyúttal kedvesek, megértők, nagyon nyitottak voltak, amit a diákok is érezhették. A meg­oldandó feladványok játéko­sak, ugyanakkor kreatívak, elgondolkodtatóak, néha gyor­saságot és ügyességet igény­lők voltak. Az első feladványban egy óriási betűkavalkádban kel­lett értelmes szavakat keres­ni, olyanokat, amelyek köz- gazdasági szakkifejezések voltak. Ezzel párhuzamosan fogalmakat kellett a meghatá­rozásokkal párosítani, és en­nek a két feladatnak a megol­dására öt perc állt mindegyik csapat rendelkezésére. Ezt kö­vette egy puzzle feladvány, aminek a darabjaiból három óriási papírpénz jött össze.- Erre a feladatra is öt per­cet kaptunk - osztotta meg la­punkkal a gondolatait a 10/B osztály tanulója, Kovács Esz- meralda, aki ekképpen foly­tatta: - Ezt követően minden csapatnak húznia kellett há­rom változatot a képek közül, amiken érdekes tárgyak vol­tak. A képek közül ki kellett választanunk egyet, és azt „el­adni” a másik két csapatnak és a bíráknak. Be kellett mu­tatnunk a terméket, ki kellett emelni a pozitív tulajdonsága­it, és dicsérni, minél kívánato­sabbá tenni azt. A feladat ren­geteg kreativitást és csapat­munkát igényelt, de egyúttal szórakoztató is volt. Ezt a fel­adványt azután egy activity játék követte, szintén közgaz­dasági fogalmakkal - ez alka­lommal annyi pontot kapott a csapat, ahány dolgot ki tud­tak találni. Az utolsó tenniva­lónk egy totó kitöltése volt. Ké­sőbb még kitöltöttünk egy űr­lapot, amiben értékelhettük a versenyt. Összességében re­mek vetélkedő volt, és a győz­tes osztály egy multifunkciós hangszóróval lett gazdagabb. Minden résztvevő pozitív él­ményekkel távozott. Galambos Boglárká­nak hívnak, és az Andrássy György Katolikus Közgazda- sági Szakgimnázium és Gim­náziumba járok, kereskede­lem-marketing szakra, 10/C osztályos tanuló vagyok - mu­tatkozott be osztálya képvise­letében Boglárka. - Szakmai tantárgyból meghatározó óra­számban tanuljuk az üzleti te­vékenység elnevezésű tantár­gyat. Ma játékos feladatokkal próbáltak minket bevezetni a szakmai világba. Az ebben szereplő feladatok közül, be­vallom, nekem a kedvencem az volt, hogy egy általunk hú­zott tárgyat - a mi csapatunk esetében elektromos kalapács volt - Teleshop-os módon el kellett adnunk. Az óra pilla­natok alatt eltelt, és mikor tá­voztunk, még egy kis ételcso­Játékos, interaktív feladatok sora- A feladatok mozgalmasak és érdekesek voltak. Nem olyanokat kaptunk, amiket ne tudtunk volna megoldani. Olyan szakszavakat használ­tak, amelyek gyakran elhang­zanak a mindennapi életben is, és mi is tanultuk az órákon. Megmondom őszintén, én arra számítottam, hogy egyetemi szinten fogjuk hallani ezt az előadást. Kellemesen csalód­tam. Játékos, interaktív felada­tokkal vártak minket. Az elő­adók rugalmasak, szakmailag felkészültek és segítőkészek voltak. Nagyon jól éreztem ma­gam, feldobta a napom. Kö­szönettel tartozom a lehetősé­gért, hogy részt vehettem ezen a foglalkozáson - árulta el Szűcs Norbert. magot is nyomtak a kezünkbe. Egészen jól eltalálták, hogy mi kell a diáknak, mert rengeteg hasznos, diákéletet könnyí­tő dolgot kaptunk. Az ered­ményhirdetésen örömmel hal­lottuk, hogy mi nyertünk. A nyereményünk pedig nem más volt, mint egy blueto- oth-os hangfal. Remek volt ez a különleges óra, hiszen ta­nulhattunk, előjöhetett belő­lünk a versenyszellem, vala­mint bizonyíthattunk a szak­tanárunknak is.- Elsőre megszokott, átla­gos előadásnak tűnt ez az óra, amelyen azt hittük, hogy mi csak ülünk és hallgatjuk, amit nekünk mondanak. Végül ki­derült, hogy csoportos ver­senyfeladatok megoldásában veszünk részt. Az előadók ma­gukról valójában csak néhány szót ejtettek, pedig én kíván­csi lettem volna rá, hogy kik ők és mit csinálnak. Összes­ségében nagyon izgalmas volt az egész vetélkedő. Mindenki csinálta a feladatokat, és sen­ki nem gondolta úgy, hogy ő ebben nem akar részt venni - emelte ki a verseny erényeit Szűcs Norbert, a 10/C osztály diákja. Kaliforniai álom KRITIKA A La La Land (erede­ti cím) első hallásra vagy az előzetes alapján távol tart­hatta a mozitól azokat, akik nem rajonganak a zenés, táncos, romantikus drámá­kért, de higgyék el, ettől a filmtől ennél sokkal többet kaphatnak. Azzal már az első néhány percben szembesülhetünk, hogy a Damien Chazelle rendezte filmnek üdítően újszerű a világa, még ha az „alapok” ismerősek: Kali­fornia, napfény, boldogság, vágy a hírnévre és egy szö­vődő szerelmi szál. A baristaként tevékeny­kedő Mia gyermekkori és a jelenben is tovább élő leg­hőbb álma, hogy a nagy­nénje nyomdokaiba lépve színésznő lehessen, ám pró­bálkozásai sorra kudarcba fulladnak. Belépve a meg­hallgatásokra az érdekte­lenséggel kell szembesül­nie, ahogy a vele szemben ülők épp telefonálnak, esz­nek, netán felnevetnek ak­kor, amikor ő épp igyekszik belehelyezkedni egy drá­mai szerepbe. A jazz jövőjét féltő Sebastian helyzete sem fényesebb: rá kell döbben­nie, hogy az áhított jazzklu­bot csakis megfelelő anyagi háttérre alapozva nyithat­ja meg. Kétségbeesésük kellős kö­zepén huppannak egymás karjaiba, ám a romantikus évszakok után újra szembe­sülniük kell a válaszúttal: álmaik felé már nem halad­hatnak tovább kéz a kézben. Hogy hogyan döntenek, azt e sorok zárásaként továbbra is fedje homály. J. H. HIRDETÉS u ánia Filmszínház | Kávézó és Rendezvényközpont & MEGNÉZTÜK Családi kör: részlet a 7-8. osztályos kategória második helyezettjének az alkotásából Gyönki Katalin Lili: Egy kis családi bevásárlás- Apa, segíts - szól egy két­ségbeesett hang a gyerekszo­bából. Mindenki riadtan kapja fel a fejét. Vajon mi történhe­tett? Valakinek baja esett? Tűz ütött ki? Valami eltört? Az öt­gyerekes családapa tele aggo­dalommal indul el a lakás má­sik feléből a különös, aggasztó hang felé. Már az ajtó előtt áll, nyújtja a kezét, lenyomja a ki­lincset. Az ajtó kinyílik. Bent a szobában az ágyon ül egy kislány. Semmi jelét nem lát­ni annak, hogy baj van. Nincs tűz, minden a helyén áll szép rendben, az ablak zárva van, a gyermeknek sincs látható­lag semmi baja. Apa hirtelen megszólal.- Mi történt? Valami baj van? - kérdezi. A kétségbeesett kis­lány nyitja a száját, és így szól:- Kérlek, segíts felhúzni a harisnyám, olyan nehéz - a férfi arca mosolyra húzó­dik, majd elindul a lánya fe­lé. Nagy készülődés folyik ná­lunk. Pár perc múlva ugyan­is elindulunk a hírhedt „nagy családi bevásárlásra”... Épp készülődöm a fürdőszobában, amikor dühös kiáltásokat hal­lok az ajtó túloldaláról:- Engedj már be! Mi tart eny- nyi ideig?- Várjatok már két percet - kiabálok vissza ingerülten... Mikor már mindenki elké­szült, s felsorakozik a bejára­Megvesszük az alaptermékeket, de mindből ötször annyi kell ti ajtó előtt... már csak egy em­ber nincs készen. Na, vajon ki is lehetne az, ha nem a család angyala, az édesanyánk... Útközben a bolt felé három­szor meg kell állnunk: egyszer a baba szomjas, másodszor, mert a húgomnak be kell köt­ni a cipőfűzőjét. Végre megér­kezünk a hatalmas, zajos be­vásárlóközpontba... Megvesszük az alapdolgo­kat, mint kenyér, cukor, zsöm­le, kávé, tej, de persze, amit az átlag család igényel, annak az ötszörösét kell elképzelni... Hatalmas a sor, végtelennek tűnik. Egy idő után azonban mégis mi következünk. Az el­adó, mikor meglátja a bevá­sárlókocsinkat, úgy néz apá­ra, aki most húzza elő a pénz­tárcáját, mint aki pillanatokon belül gyilkolni fog... Apa nyitja a zárat. Min­denki őrjöngve rohan befelé, csak, hogy le tudjon egy perc­re ülni. Anya és apa a lakásba lépve gyorsan összevész azon, hogy ki hagyta égve a fürdő­szobában a villanyt, miköz­ben a húgom a másik húgo­mat hibáztatja... Mikor leszáll az éj, azzal a tudattal fekszem le, hogy ismét túl vagyok egy nehéz és fárasztó „nagy csalá­di bevásárláson”. Gyönki Katalin, az egri Tinó­di Sebestyén Tagiskola 8. b osz­tályos tanulója * 4 f 4

Next

/
Thumbnails
Contents