Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-04 / 259. szám

2016. NOVEMBER 4., PÉNTEK Illés Anita élet és halál között lebegett, de erős volt A dalai lámának írt Anita súlyos baleset után állt talpra. Ma már csak a fotók emlékeztetik, milyen nagy utat járt be JÁSZKUNSÁG Története a „Bo­ok of the Dalai Latna”, azaz „A Dalai Láma könyve” száz­huszonkettedik oldalába ke­rült be.- A Buddha FM internetes rádió pályázatára elküldtem a gyógyulásom történetét. „De jó lenne valahogy megköszönni Őszentségének azt a sok jót és eró't, amit a tanításával a lába­dozásom útján adott számom­ra”, gondoltam, és úgy döntöt­tem, magam is leírom, hogy az elmúlt időszakban milyen vál­tozáson mentem keresztül tes­tileg, szellemileg és lelkileg. A rádió munkatársai befogad­ták a pályázatot, majd lefordí­tották angolra. A pályázatra beérkezett történetekből, üze­netekből és rajzokból könyvet szerkesztettek a dalai lámá­nak, majd a „magyar csodák­ról” szóló kötetet néhány he­te Pozsonyban, a rádió mun­katársai átadták őszentsége kíséretének - meséli boldo­gan örömét az újságíróként ki­adónknak is dolgozó Anita, aki 2008. augusztus 7-én, a 31-es főút jászdózsai leágazásának közelében apró, törékeny au­tójával egy méretes tartályko­csinak ütközött. Súlyos, élet­veszélyes sérülésekkel szállí­tották a jászberényi Szent Er­zsébet Kórházba, ahol tizen­egyórás életmentő műtétet vé­geztek el rajta az orvosok. Az­tán még vagy harmincat...- A kórház az én kolosto­rom, ahol lelki mélységeket, magasságokat egyaránt meg­éltem, ahol életre szóló tanítá­sokat és isteni élményeket kap­tam - mondja. - Hagyományos értelemben véve nem kaptam vallásos nevelést a szüleimtől, s később az iskolában sem. A dogmák soha nem vonzottak, Isten megtapasztalása az élet­ben viszont annál inkább ér­dekelt. Apukám sokszor em­legeti a nagymamája tanítása­it: „Isten a szívedben lakozik. Isten otthona a szíved templo­ma”. A szörnyű baleset után azt mondtam, hogy Isten tud­ja, mi a jó nekem. Hát, sokan bolondnak néztek. Isten meg­mutatta, hogy ő nem egy távoli lény, akit nehéz lenne felfedez­ni. Ő az élet, a minden, a vég­telen tudat, energia, erő és sze- retetforrás, mely bennünk él. A balesetem előtt évekkel több könyvet is vásároltam, melyek Buddha, illetve a dalai láma életéről szóltak. Mindig rohantam, nem volt időm elmé­lyülni a tanításokban. Mintha egy láthatatlan segítő, avagy a tudatalatti előre jelezte volna, hogy „Neked erre még szük­séged lesz egyszer...”. Aztán az interneten rábukkantam a Nógrád megyei Tar településen található sztúpára és buddhis­ta templomra. Késztetést érez­tem, hogy nekem oda el kell mennem. Néhány éve, a dalai láma születésnapi ünnepségén jártam ott először, ahol csodás megtapasztalásként éltem meg Laár András és felesége, Kati­ka mantra koncertjét. Mind­ezen előzmények vezettek ah­hoz, hogy a személyes történe­temmel benne szerettem vol­na lenni a dalai láma ajándék- könyvében. Nos hát, sikerült. Miképpen a felépülésem és a szellemi-lelki épülésem is - te­szi hozzá mosolyogva Anita. Mészáros Géza A kórházban is optimista volt A pozitív életszemlélet segítette- Alázattal, türelemmel, elfoga­dással tűrtem a testi, lelki fájdal­makat. mert tudtam, hogy min­den a gyógyulásomért történik. A pozitív életszemlélet segítette a gyógyulásom folyamatát. Minden apró lépésért hálás voltam az or­vosaimnak, ápolóimnak, gyógy­tornászaimnak, szüleimnek, ro­konaimnak, barátaimnak és min­denkinek, aki segített. Hálás va­gyok az isteni erőknek és önma­gámnak. A baleset lecke volt szá­momra az elfogadás, a türelem, az akaraterő, a hit és újrakezdés gyakorlására, a jelen pillanat érté­kelésére. A gyógyulás útja csodá­latos utazást jelent számomra a test, a lélek és szellem birodalmá­ban - hangoztatja Anita. MEGYEI KÖRKÉP £ Üres zseb, fékpofa Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu Igen sok szélhámos van a piacon. Pisztollyal kísérte a gyerekeket az utcán LŐRINCI, GYÖNGYÖS Az ijedt gye­rekek viszont közölték a terhelt­tel, hogy nincs náluk az igazol­ványuk. Ekkor a vagyonőr rá­juk parancsolt, hogy feküdje­nek az úttestre. A diákok azon­ban csak letérdeltek, mire a vád­lott előkapta a lőfegyverét, a ta­nulókra szegezte, s arra kény­szerítette őket, hogy hasaljanak le. Ezután a fér­fi tudatta: hívni fogja a rendőr­séget, s ha nem engedelmes­kednek neki, agyonlövi őket. Hogy nyomatékot adjon a sza­vainak, egyszer a levegőbe lőtt. A rémült gyerekek mozdulatla­nul feküdtek a földön. Arra kel­lett ilyen helyzetben várniuk, hogy a terhelt meglelje a tele­fonját. Ám nem találta a készü­léket, ezért megengedte, hogy a fiúk felálljanak, majd úgy dön­tött, hogy hazáig kíséri őket. Rá­juk fogta a fegyverét végig, s ar­ra utasította a diákokat, hogy tartsanak egymás között öt mé­ter távolságot. így érkeztek el az egyik fiú lakásához. Ott össze­találkoztak a gyerek szüleivel, mire az addig arrogáns vádlott hangot váltott, bocsánatot kért, zsebre vágta a pisztolyt és haza­ment. A történtek után a nyomozók házkutatást tartottak a vagyon­őr lakásán, ahol egy másik, hat­lövetű forgótáras, engedély nél­kül tartott maroklőfegyverre, to­vábbá lőszerek­re bukkantak. A Gyöngyösi Járási Ügyész­ség két rendbe­li, tizennyolca­dik életévét be nem töltött személy sérelmére, fegyveresen elkövetett szemé­lyi szabadság megsértésének bűntettével, valamint lőfegyver engedély nélküli tartásával el­követett lőfegyverrel visszaélés bűntettével vádolja a férfit, aki­vel szemben végrehajtandó bör­tönbüntetés kiszabására tett in­dítványt. A személyi szabadság meg­sértésének minősített esetéért 1-5, a lőfegyverrel visszaélé­sért 2-8 év a törvény szerint a büntetés. Sz. Z. A házkutatáskor egy másik fegyvert is találtak. Civilek tanácskoztak a volt laktanyában EGER Hasznos eszmecserét tar­tottak csütörtökön annak a jogi fórumnak a résztvevői, mely ta­nácskozást a 2017. március 15-i határidővel kapcsolatos válto­zásbejegyzési kötelezettségek­kel kapcsolatos tudnivalók fel­dolgozása céljából hívtak össze. A Heves Megyei Civil Informáci­ós Centrum és az Egri Törvény­szék szervezésében zajló esemé­nyen, melynek a törvényszék ideiglenes elhelyezéséül szolgáló Dobó István Laktanya adott ott­hont, előbb a megyénkben mű­ködő civil információs centrum munkájáról hangzott el rövid tá­jékoztatás. Az ismertetést a centrumot jelenleg működtető Egri Nor­ma Közhasznú Alapítvány ve­zetője, Somogyi Mónika tar­totta. Az alapítvány elnöke be­szélt azokról az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások­ról, amelyek nem csak jogi ter­mészetűek, hanem könyvelési, informatikai és pályázatírói tá­mogatásként is igénybe vehe­tőek ingyenesen. A tájékoztatást követően a civil információs centrumban működő jogi szakember, dr. Weisz Norbert tartott előadást azokról a kérdésekről, ame­lyekben jogi segítséget, közöt­tük a bíróság felé irányuló vál­tozásbejegyzési kérelmekkel kapcsolatosakat tudnak nyúj­tani a centrumban. S. S. Tóth Béiánét köszöntötték születésnapján az Idősotthonban Erzsiké néni kilencven éves GYÖNGYÖS Kilencvenedik szüle­tésnapját ünnepelte október 29- én Tóth Béláné, akit ez alkalom­ból szerdán Hiesz György pol­gármester köszöntött. A boconá- di születésű Erzsiké nénit és két lánytestvérét édesanyja - aki földbirtokosnál mosónőként és baromfinevelőként dolgozott - özvegyasszonyként nevelte fel, ezért az ünnepeltről és másik testvéréről nővére, Mária gon­doskodott. A család később Alat- kára költözött, ahol a harmadik osztályos Erzsiké nénit édesany­ja kivette az iskolából, cselédnek kellett állnia. 1947-ben ment férj­hez egy tarnazsadányi földmun­kás fiához, Bélához, akivel föld­munkásként dolgoztak, majd Ko­Erzsiké nénit Hiesz György is köszöntötte születésnapján máromba költöztek és dinnyeter­mesztéssel foglalkoztak. Erzsiké néninek 1948-ban született el­ső lánya, Katalin, két évvel ké­sőbb Erzsébet, majd Béla, legki­sebb fia, János pedig 1958-ban. A család Komáromban építkezett, ahol Erzsiké néni gondoskodott a gyerekekről, majd sertésnevelő­be ment dolgozni. 1973-ban visz- szaköltöztek Tarnazsadányba. Az ünnepeknek kilenc unoká­ja és tizenkét dédunokája van, akikről mindig nagy örömmel mesél, és ha teheti, a család se­gítségével meg is látogatja őket. Fia válása után nem volt, aki gon­doskodjon Erzsiké néniről, így ő az idősek otthonát választotta. M.A. Ideális esetben az autószer­vizek legálisan, minden alkal­mazottjukat bejelentve, nagy szakmai háttérrel dolgoznak, lavításra csak olyan járművet vállalnak el, amihez értenek, s nem motoszkál a főnök fejében egy percig sem a gondolat, hogy bár fogalmuk sincs, mit kezdenek a kocsival, de maradjon a jár­gány, majd megbütykölik valahogy. A munkát becsülettel végzik, arról számlát adnak, és pontosan azt az alkatrészt teszik bele, ami­nek a megvásárlásáról a nyugtát a tulajdonosnak megmutatják. A napi valóság persze időnként más. Sok szélhámos van a piacon mindkét részről. Ennek a következményei különösen egy olyan or­szágban veszélyesek, mint a miénk. Elég arra gondolni, hogy gép­járműállományunk átlagéletkora felette van a 12 esztendőnek. Mindezek ellenére hiszek abban, hogy vannak ideálisan „működő” autótulajdonosok, akiknek nem a spórolás számít mindenekfelett, akik gondosan bánnak a kocsijukkal, és egyre többen lesznek tisz­tességgel dolgozó műhelyek, amelyek valóban szolgáltatnak. S ha így van, hosszú távon mégiscsak a tisztességesség lesz a kifizetődő. I deális esetben az autós a kezdetektől márkaszervizbe hordja sze­retett gépkocsiját. Olajat akkor cserél, amikor annak ideje van, és nem aszerint veszi a kenőanyagot, hogy mikor értékel le valami­lyen fajtát valamelyik kiskereskedelmi üzletíánc, hanem azt nézi: mit ír elő a gépjármű „álmoskönyve”. Nem kínozza továbbá a vezérműszí- jat annak gyárilag jelzett élettartamán túl, s amennyiben a fékbetét elkopásátjelző embléma világítani kezd a műszerfalon, nem az az el­ső reakciója, hogy „elmegy a kocsi még ezekkel a pofákkal tízezer ki­lométert is”.

Next

/
Thumbnails
Contents