Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-02 / 257. szám

2016. NOVEMBER 2., SZERDA megyei körkép 0 Farkas Franciska az elfogadás fontosságáról Nem kell mindenképp tartozni valahová Fiatalkori identitászavarát az okozta, hogy a romák kö­zött nem volt roma, de a ma­gyarok közt igen. Aztán rá­jött, hogy nem kell minden­képp tartoznia valahová, ek­kor lett ő, Farkas Franciska színésznő igazán önmaga: egy elbűvölő, lendületes és őszinte fiatal nő. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER - Bátor, nyitott és jószívű - jellemezte magát'kérésem­re Farkas Franciska színésznő, aki az egyetemi Roma Szakkol­légium hívására érkezett a na­pokban a városba. Látogatásá­nak hírére annyian gyűltek össze, hogy alig akadt az érsek­kerti épületben olyan terem, ahol elfértek az érdeklődők. Előadásának kezdetén Francis­ka nagy lendülettel mesélt éle­tének kezdetéről és családjáról. Elárulta, hogy zenész szülei, akik később kereskedelemmel kezdtek el foglalkozni, milyen hatással voltak rá. Történeté­ből kiemelte édesanyját, mint egy példaképet, aki a halma- jugrai cigánysorban született és elsőként szerzett diplomát a családjukban, ezt követően pedig megtanította analfabéta anyját, Franciska nagymamá­ját írni és olvasni.- Ő az, aki nekem az erőt ad­ja - jegyezte meg anyjáról a színésznő, majd hozzátette: ne­ki köszönheti, hogy ő is mert többet gondolni, mint amit a környezete gondolt róla. A fia­tal lány 16 éves kora óta önel­látó, azt mondta, ezzel segítet­te akkoriban a már elvált szü­leit, különösen édesanyját és öccsét, hogy könnyebben meg­éljenek.- „Te nem is vagy cigány” - valahogy így fogadtak Pécsen, mert a romák között nem vol­tam roma, de a magyarok közt igen. Ettől akkoriban volt egy kis identitászavarom. Szere­tem olvasni a magyar költők verseit, de szeretem a cigány szívet, szeretet, a szemeimet. Mikor rájöttem, hogy nem kell mindenképpen valahová tar­toznom, akkor kezdődött el az életem - emlékezett visz- sza Franciska. Szociális mun­ka, jelnyelvi képzés, modellke- dés: a fiatal lány már számta­lan területen megfordult életé­ben. Végül modellkedése után lendült előre a színészet, a fil­mezés felé, így kapta meg egy svájci film főszerepét, a Viktó­ria - A zürichi expressz című filmben. Elmondta* hogy nagy dilemma volt számára, hogy el­vállalja-e egy prostituált szere­pét. Mégis, 2014-ben Hollywo­odban alakításának köszön­hetően átvehette a Hungari­an Film Festival of Los Ange- les-en a legjobb színésznőnek járó díjat.- Ekkor jöttem rá, hogy nem kell azt gondolnom, hogy én csak egy cigánylány vagyok, nekem úgysem sikerülhet - emelte ki életének ezt a megha­tározó momentumát. A modell- kedésről elmondta, számára nagyon személytelen volt, de hozzátette, hogy amellett, hogy „bábu melónak” tartja, nagyon nehéz feladat. Lelkesen osztot­ta meg közönségével, hogyan sikerült közös fotót készítenie az elé gördülő akadályok elle­nére egy forgatáson Angelina Joliéval és Brad Pittel, ahogy a „karakterben maradás” sajá­tosán magyar problémájáról is beszélt. Kérdésre, hogy mik a vágyai, megjegyezte: néha el­törpülnek a saját céljai, de leg­főképpen szeretne ember ma­radni. Legújabb filmszerepé­ben, a Brazilokban sok más hí­res magyar színész mellett áp­rilis 6-tól látható a mozikban, de a szerepek mellett Francis­ka nem engedi el a Tudás Hata­lom projektet sem: hol slam po- etry-vel, hogy drámapedagógi­ával járják az országot.- A rasszizmus valami olyas­mi számomra, mint a csend, akkor válik valóssá, ha beszé­lünk róla. Én úgy küzdők elle­ne, hogy nem beszélek róla - jegyezte meg. Édesanyja mel­lett olyan példaképek álltak előtte, mint Jónás Judit színmű­vész, vagy Danis Lídia, de Oláh Ibolya és Molnár Ferenc Cara­mel is példaképek lehetnek vé­leménye szerint.- Dühös, irigy, elégedetlen, lázadó - mondta Farkas Fran­ciska, amikor arra kérdeztem rá, milyen volt akkor, amikor még mindez csak egy álom volt számára.- Most már egyszerűen sért­hetetlen vagyok, már nem le­het engem azzal bántani, hogy roma vagyok - jelentette ki. Hogy mit tanácsol azoknak, akik ezt bántónak tartják?- Nagyon fontos az, hogy mind a két oldal elfogadja a másikat. A cigányok is fogad­ják el a magyarokat és fordít­va. Sokat találkoztam a „ma­gyarozással” is. Hát senki ne mutogasson ujjal a másikra: a romáknak is meg kell taní­tani, hogy befogadóak legye­nek, mert ha ők"nem azok, ak­kor hogyan várják el azt, hogy őket elfogadják - mondta ki áz igazságot a színésznő. Ezt a faj­ta nyitottságot családjából hoz­za a fiatal lány. Újságíró, szo­ciális munkás édesanyja el­mondása szerint olyan gondol­kodást bízott rá, ami nagyon egyedülálló volt a környezeté­ben.- Megtanította, hogy senkit és semmit sem szabad elítél­ni: megérteni kell és elfogad­ni. Azt hiszem, hogy a válto­zás mindig egy emberrel kez­dődik - tette hozzá. Ismertsé­gét szeretné a segítségnyújtás­ban hasznosítani.- Szeretnék majd egyszer egy siket lányt eljátszani - árulta el. amikor arról mesélt, hogy jelnyelvi tolmácsnak is tanult. A pozitív, lendületes lány azért néha-néha lesüti a szemét, ha a világról, az emberekről be­szél. Elmondta, szerinte a leg­Eltenségei a közömbösség és a végletesség nagyobb problémát számunk­ra a közömbösség jelenti.- Eieg végletes embér vagyok, amitől szenvedek is. Azt gon­dolom. hogy ami itthon van. az iránt mar nem lehet közöm­bösnek tenni. Sokan csak pa­naszkodnak. de nem tesznek ellene semmit - tudhattam meg gondolatait. Sok film. mindenféle szerepkörben, je­lenleg ezt látja hosszú távú céljaként. Megsúgta: nagyon szeretne itthoni színházakban szerepelni, de egyelőre nem lat rá esélyt. Alig akadt az érsekkerti épületben olyan terem, ahol elfértek az érdeklődők Közömbösség Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu A mikor arról kérdezem a fiatal, tehetséges, őszinte nőt, hogy sze­rinte mi a legnagyobb probléma a világgal, az emberekkel, le­hajtja a fejét, gondolkozik, keresi a legmegfelelőbb szót: a közöm- liösség. Azt mondja, ami a világban, országunkban, velünk történik, az­zal egyszerűen nem maradhatunk közömbösek. És mégis: a legtöbbször csak panaszkodunk, megjegyzéseket teszünk, de a tettek mezejét csak búvóhelyről szemléljük, félünk rálépni. Vajon mitől? Mi az, ami miatt egyszerűen képtelenek vagyunk a már zavaróan szűkös komfortzónánkból kilépni? Mitől félünk, hogy valami rémes dolog vár minket Ott maradnak az érzések, a sebek. odakint? Sokan talán nem is a saját bőrüket, hanem a szerette­ikét próbálják így óvni: inkább belebújnak a közömbösség kö­penyébe, de alatta ott maradnak az érzések, a sebek. Ha a sebeket hosszú ideig nem kezeljük, akkor csak egyre nagyob­bá, sokkal kínzóbbá válnak, de a gyógyulás még hosszú várakozás után sem lehetetlen. A közömbösség ellentéte: az érdeklődés, a kí­váncsiság, a vágy a cselekvésre pedig újra életet lehelhet a testbe és a lélekbe. A komfortzónán túlról új lehetőségek és élmények kacsintanak vissza, amiknek nem érdemes, nem szabad ellenállnunk: ott talál­hatunk rá létezésünk lényegére. Az élet napos oldalán, ahol mi va­gyunk életünk főszereplői, olyan történetet írhatunk, amit emelt fő­vel tudunk majd visszanézni és amivel embertársainknak is boldog­ságot csempészhetünk életébe. A fiatal nő megtette: nem hitte el, hogy csak annyira lesz képes, amit a környezete gondol róla. Nagyot álmodott és megélhette álmait. Lelki szemeim előtt látom, hogy ő már próbálja segíteni azokat, akik elhitték saját korlátáikat és bent ragadtak. A legsúlyosabb büntetés nekik járt Az egyik teremben Budapest, a másikban Heves 1956-ban HEVES A Helytörténeti Gyűjte­ményben megnyílt a „Büszkeség­pont a hevesi áldozatok emléké­re” című kiállítás, amit az 1956- os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott em­lékbizottság támogatott, a hevesi forradalmárok neveit pedig em­léktáblán örökítették meg. Gyimesiné Gömöri Ilona mu­zeológus a Hevesi Hírportálnak elmondta: a tárlat egy terme a bu­dapesti utca hangulatába vezeti a látogatót. A fal nagyságú fotók egyik oldalon az öröm, a kezdet képei, a másik oldalon a pusztu­lást közvetíti az óriás tank látvá­nya. A monitoron ’56-os híradá­sok, filmfelvételek láthatóak. A hevesi eseményeket bemu­tató terem egy hevesi irodát je­lenít meg a forradalom napjai­ban, ahol egy nemzetőr áll szó­rólapot tartva, társa vállán pus­ka. A vitrinben a hevesi elítél­tek börtönben készített mun­kái, levelei láthatóak. S, hogy miért is érdekesek ezek? Heves megyében a legsúlyosabb ítéle­tek a hevesiek perében szület­tek: ketten kaptak életfogytig­lani börtönbüntetést. A bíróság ugyanis nem az elkövetett cse­lekményt értékelte, hanem a vádlott előéletét. A kiállításhoz iskolai csopor tok számára múzeumpedagógia foglalkozás is kérhető. SZ. E Újabb vasóriást újítanak fel HATVAN A Magyar Vasúti Jármű­vek Megmentéséért Egyesület önkéntesei október 31-én elkezd­ték a Hatvanban álló amerikai gyártmányú 411,264 Truman szoborgőzös felújítását. A vasóri­ás szerelmesei nemrég mentet­ték meg a hatvani vasútállomá­son található Bumbardót. Mint arról Birincsik József, a munkálatok vezetője az egyesü­let közösségi oldalán beszámolt: hétfőn a munka első lépéseként felmérték a gőzmozdony hiá­nyosságait, majd ezt követően begyűjtik a renováláshoz szük­séges árajánlatokat. A nulladik munkanapon több önkéntes se­gített kitisztítani a mozdony kör­nyezetét. A munkálatok első lé­pése a szerkezeti elemek pótlá sa lesz: a hosszkazán alja igei erőteljesen korrodált állapotú valamint a szerkocsinak is sú lyos sebeket okozott a szabad éj alatt tárolás. A munkafolyama tok igazán majd tavasszal kéj dődnek el, a párás őszi-téli ide járásban ugyanis nem csiszol ják meg a fémet, mert azzal ne gyobb kárt okozhatnak. A tervei szerint idén a nagyon korhad burkolóelemeket cserélik ki. Ej már elő is készítették, az önkér tesek segítségével kitakarította a szerkocsiban lévő törmeléke kiemelték az oda nőtt fát és e távolították a mozdonyt több hí lyen borító sarat - közölte Birii esik József. I. / Farkas Franciska: nagyon fontos az, hogyj mind a két oldal elfogadja a másikat J y í 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents