Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-25 / 173. szám

2016. JÚLIUS 25., HÉTFŐ „Nem tudunk megfelelni mindenki elvárásának” Gondozatlan a temető Gazos, ápolatlan, a sírokat ne­héz megközelíteni. A Hatva­ni temető állapota már régóta foglalkoztatja a helyi lakoso­kat. Az egyházhoz rendszere­sen érkeznek panaszok, s en­nek nemrégiben a közösségi oldalakon is hangot adtak az érintettek. A temető karban­tartásáról a Hírlap dr. Csizma­dia István plébánost kérdezte. Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu EGER Olvasóink keresték meg szerkesztőségünket a közel­múltban', s elégedetlenségüket fejezték ki a megyeszékhelyi Hatvaií i temető állapiota miatt. A temető Eger hat felekezeti te­metőjének egyike. A római kato­likus temetkezőhelyet - amelyet kápolnájáról a Fájdalmas Anya temetőjének is neveznek - bizo­nyára minden helyi lakos isme­ri. Az egyházi tulajdonú temető állapota nem csak olvasóinkat háborította fel, a közösségi olda­lakon is sokan hangot adtak an­nak: méltatlannak találják, hogy egy sírkert ilyen ápolatlan.- A minap Eger egyik legré­gibb temetőjében, a Hatvaniban jártam a szüleim sírjánál - szá­molt be a közösségi oldalon egy helyi lakos. - Elszomorodtam a látványa miatt, mivel az egy gon­dozatlan, gazdátlan temető képét mutatta. Ha ezt tudtam volna, akkor bozótvágót is vittem volna magammal, hogy a szüleim sír­jához férjek. Szomorú, hogy egy sírkert, ahol a szeretteink nyug­szanak, így néz ki. Sokan nem gondozzák a sírokat, persze nem akarom megszólni őket, mert lehet, hogy valamiért nem áll módjukban. De legalább a teme­tő üzemeltetője gondoskodhatna arról, hogy ne legyen gaz. A hölgy felvetése hamar hoz­zászólás-áradatot szült. Sokan értettek egyet a véleményével.- A sír megváltási díja fejében elvárható lenne, hogy legálabb a sírok között lenyírják a füvet a gondnokság dolgozói - egészítet­te ki az eddigieket egy felháboro­dott lakos. - A Hatvani temető­ben tarthatatlan ál lapátok ural­kodnak. A sírok között néhol 20 centi távolság is alig vah, minden helyet eladtak, de a sírok megkö­zelítéséről nem gondoskodnak. Az a csoda, hogy a temetések al­kalmával a koporsókat be tudják vinni a kiásott sírokhoz. A Hírlap megkereste dr. Csiz­madia István plébánost, aki ér­deklődésünkre így nyilatkozott:- Nyilvánvaló, hogy mindent lehet jobban és szebben csinál­ni, hiszen, ha erről lemondanák, akkor a fejlődést tagadnánk meg. A temetőben a szemétszál­lításra évente közel kétmillió fo­rintot fizetünk ki a városgazdál­kodásnak. Ez az összeg a temető éves költségvetésének több mint egynegyede. Minden évben több százezer forintot költünk gallya­zásra és a veszélyes fák kivágá­sára. A temető tisztántartása az elhunytak hozzátartozóival kö­zös érdekünk. Véleményem sze­rint a két sír közötti terület tisz­tántartását a sírtulajdonosoknak kell elvégezniük. Az üzemeltető­nek a főutak tisztán tartása a leg­fontosabb feladata. Mi, mint egy­házi temető, semmilyen állami támogatásban nem részesülünk azért, hogy a temetőt rendben tartsuk. Bár ez egy közfeladat, de a városnak van köztemető­je, aminek a karbantartására úgy tudom, hogy kapnak teme­tőfenntartói támogatást. Ha mi is kapnánk, akkor biztos sokkal rendezettebb lenne a temetőnk. Dr. Csizmadia István kiemel­te: elfogadja a kritikát, hiszen ő és az egyház is arra törekszik, hogy a temető minél szebb és áhítatosabb legyen.- Sajnos nem tudunk megfe­lelni mindenki elvárásának - tette hozzá a plébános. - Van, aki azt szeretné, hogy vágjuk ki az összes fát, mert a sírokra hullik a falevél, a termés, a természetvé­dők szerint azonban ezzel meg­bolygatnánk a hely élővilágát. Nem lehet mindenkinek a ked­vére tenni. Hozzám is érkeznek panaszok, de úgy vélem, a Hat­vani temető nem mutat rende­zetlen képet. Szérencsére azért dicséretek is akadnak. A mi­nap például egy mozgássérült hölgy állított meg, s megköszön­te, hogy most már nemcsak a fő­kapun, hanem az oldalkapun át is meg tudja közelíteni a sírokat. Többen is megemlítették, hogy nem lehet a sírok közé be­menni, mert nagyon kicsi kö­zöttük a távolság.- A temetőnek ez egy adottsá­ga - mondta dr. Csizmadia Ist­ván. - A parcellákat és sírokat, a köztük lévő távolságot természe­tesen nem mostanában alakítot­tuk ki, valójában évszázadok óta így vannak. Néhol 30 centiméter hely van két sír között, néhol 50. A sírokat persze nem lehet áthe­lyezni, igazából itt a meglevőkre vannak rátemetések. Ez itt egy adottság, változtatni sajnos nem tudunk rajta. A hozzátartozók többsége gondozza a sírhelyek környékét MEGYEI KORKÉP Változtatok! Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu M ára szinte mindenki hamvasztással szeretné örök nyuga­lomra helyezni szeretteit. Ennek az anyagiakon kívül van egy sokkal lehangolóbb oka is: az embereknek nincs ked­vük sírokat gondozni. Az én értelmezésemben ez azt is jelenti, ez jó kifogás arra is, hogy ne kelljen az embernek sűrűn kilátogatni a temetőbe. Csak a „kötelező” napokon. Mint a mindenszentek. Ami­kor a halottak napjáról esik szó, sajnos joggal jut eszembe a kötele­ző kifejezés is. Sokan nem vesszük a fáradtságot, hogy meglátogas­suk elhunyt szeretteinket. Pedig megérdemelnék, hogy ne feledjük őket, méltó körülmény ek között nyugodhassanak. Vegye magá­ra, akit érint! Ez az írás nekik szól. S hogy kinek még? Nekem! Hisz’ bevallom, idejét sem tu­Megérdemelnék, hogy emlékezzünk rájuk. dóm, mikor jártam utoljára sze­retett dédnagymamán sírjánál. Leszámítva a „kötelező napokat”. Gyerekkoromban kevés időt tölthettem vele, ő volt az első családtagom, akinek elvesztését átéltem. Igaz, akkor még nem értettem, mi is történt vele, de megnyugvással vettem tudo­másul: ő már - szüleim elmondása szerint - egy jobb helyen van. Ha rá kevésbé is, de arra tisztán emlékszem, nagymamám hányszor vitt ki a sírkertbe meglátogatni „a dédit”. Míg ő szor­gosan gyomlált, sepregetett, én ültem a sír mellett, s mesél­tem a dédinek. Hittem, hogy hallja, s buzgón vártam a követ­kező alkalmat: ó mennyi mindent kell még elmesélnem. Ám ez az évek során eltűnt. S hogy szégyellem-e magam emiatt? Nem! Azért viszont igen, hogy évek óta virágot sem vittem ne­ki. A sok elhanyagolt sírt látva ezzel sajnos nem vagyok egye­dül. Ám most remélem, példát mutatok: ezen mától változtatok! Öngyilkost gázolt el a vonat a K2-esnél EGER A fővárosba tartó személy- vonat gázolt halálra egy férfit a Budapest-Eger pályaszakaszon, a Kőlyuk útnál szombaton. A vas­úti közlekedés Budapest felé egy időre leállt, az utasokért mente­sítőjárat érkezett. Találgatások is szárnyra kaptak, illetve egy, a vo­naton utazó egri olvasónk, N. Pé­ter jelezte, hogy szerinte - a hely­színt ismerve - nagy bizonyos­sággal öngyilkosság történhetett. Ezt a szemle lezártával Lázár Levente megyei rendőrségi saj­tóreferens lényegében megerősí­tette azzal, hogy „Az: Egri Rend­őrkapitányság közigazgatási eljá­rásban folytatja az eljárást”. S. S. Történelemtanárok Egerbe látogattak EGER, GYÖNGYÖS Az Egri Szak­képzési Centrum Kereskedel­mi, Mezőgazdasági és Vendég­látóipari Szakközépiskolába is ellátogattak a minap azok a Kárpát-medencei történelem- tanárok - több mint százan ér­keztek megyénkbe akik a Rákóczi Szövetség szervezésé­ben egyhetes szakmai felké­szítőtáborban vehettek részt Gyöngyösön. Az egri szakközépiskola ve­zetője, prof. dr. Vasas Joachim egri előadásában bevezette a vendégeket az oktatási intéz­mény mindennapi életébe, kü­lön kiemelte a duális szakkép­zésben rejlő lehetőségeket, fel­adatokat is. Kifejtette, hogy az egri szakközépiskola különö­sen nagy figyelmet szentel a magyar-magyar kapcsolatok ápolására, e munkát is bemu­tatták a látogatóknak. A me­gyeszékhelyen járt történelem szakos tanárok a program ré­szeként a város történelmi és kulturális nevezetességeit is felfedezték. J. H. Szombaton ünnepelte egyéves születésnapját a Brancs Kávé- és Borkert a megyeszékhelyen Nemzetközi tárlat gyermekcsábító programmal EGER A Brancs Kávé- és Bor­kert az elmúlt hétvégén, szom­baton ünnepelte születésnap­ját, s ebből az alkalomból egy nemzetközi tárlatot is a megye- székhelyre hoztak. A Gárdo­nyi-ház szomszédságában ta­lálható Brancs Kávé- és Borkert csupán egy esztendeje nyitotta meg kapuit, s máris kedvencé­vé vált az egrieknek és a művé­szetkedvelőknek. Az elmúlt év­ben számos érdekes program­mal lepték már meg a helyibeli­eket, a borkóstolótól a zenei bu­likon át egészen a kiállításokig. Most szombaton, egy évvel, egy hónappal és egy nappal a nyi­tás után pedig születésnapi bu­lijukra várták a vendégeket. A Brancs 111 Party elnevezé­sű rendezvényen nem marad­hatott el a gyermekfoglalkozás sem, ugyanis délutántól este 8 óráig minden kisgyermeket és szülőt vártak a hely kertjében, ahol egy fantasztikus játszó­házzal lepték meg a kicsiket. Volt tollas, célba dobás, tram- bulin, s minden az újrahaszno­sítás jegyében. Az est kiemelt vendége Ros­tás Bea Piros volt, aki itthon tartózkodása alatt valami kü­lönleges dolgot hozott el a Brancs egyéves születésnapjá­ra: megálmodott a helyszínen egy nemzetközi művészek al­kotásaiból álló kortárs kiállí­tást, amelynek ezúttal ő volt a Szép pillanat a Brancs Kávé- és Borkert születésnapi nemzeti eseményén Képgaléria: heol.hu kurátora is. A BIRTH/SZÜLE- TÉS című tárlat az A-ROUND Nemzetközi Művészek Kiál­lítási Csoportjának bemutat­kozó kiállítása volt, amely­ben számos ország - Magyar- ország, Szerbia, Románia, Tö­rökország, Egyiptom, Belgium, Olaszország, Németország, Észtország és Spanyolország - képviselői vettek részt. A megnyitót követően a May- berian Sanskülotts koncertje - amelyen a Platon Karataev volt a vendégzenekar - szórakoz­tatta az érdeklődőket. A kiál­lításmegnyitón és a koncerten kívül még rögtönzött hússütés­sel és fényfestéssel is meglep­ték a közönséget. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents