Heves Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-03 / 28. szám
4 OLVASÓINK ÍRTÁK 2016. FEBRUÁR 3., SZERDA Klára női arccal és lélekkel formálja a gondolatot A művészet hitet ad „A nő kilencszer” az Agria Parkban. Balról: Petrovics Anna fuvolaművész, Teleki Klári művészpártoló, Czövek Zsuzsanna előadóművész, táncmediátor. Kimaradt a reggeli járat, a többi sem állt meg KERECSEND Éppen ideje, hogy valaki szóvá tegye azt az elkeserítő' helyzetet, hogy az autóbusszal utazó kerecsendiek másodrendű állampolgároknak érzik magukat. A téli szünet utáni első tanítási napon - amikor mínusz 10 fokot mutatott a hőmérő - a reggel hétkor induló Kerecsend-Dem- jén-Eger autóbuszjárat valamilyen oknál fogva kimaradt, ezért a sok várakozó diák a rövidebb útvonalon szeretett volna időre bejutni iskolakezdésre a megye- székhelyre. Át is mentek a másik buszmegállóba, ahol jó ideig hiába várakoztak. Három, Gyöngyös irányából egymás után érkező autóbusz lassítás nélkül hajtott el az egyre népesebb diáksereg mellett, s bár volt még hely a járatokon, egyik sem vette fel a gyerekeket. Végül fél nyolc után pár perccel állt meg az első busz, ami akkorra már zsúfolásig megtelt. Az én gyerekem is ott fagyos- kodott a többiekkel és sírva telefonált, hogy el fog késni az iskolából. Sajnos, nem ez az első alkalom, hogy így jártunk. Kérdem én, miért másodrendűek a kere- csendi*utasok, azaz miért fordul elő egyre több alkalommal, hogy a menetrend szerinti járatok akkor sem állnak meg, ha még bőven van hely azokon. A helyzetet bonyolítja, hogy mivel a vétlen diákok az első tanórára csak késve értek be, nem volt idejük sorban állni a Volán társaságtól kapott' igazolásért sem. Szülőtársaimmal együtt ezúton kérjük az illetékeseket, nézzenek utána, mi az oka annak, hogy menetrend szerinti járatok úgy suhannak el az orrunk előtt, hogy még csak nem is fékeznek. Kovács József, Kerecsend Köszönet jár a tanulónak EGER Ezúton szeretném megköszönni Szabó Péter egerbaktai fiatalembernek, hogy egy januári késő esti órában a segítségemre sietett. A Rövid utcában parkoló autóm kerekét kiszúrták, tanácstalanul toporogtam a sötétben. Ekkor érkezett oda Péter (a Kemény Ferenc Iskola volt tanulója), aki megoldotta a kerékcserét. Megfogadtam: a nagy nyilvánosság előtt mondok köszönetét neki. Hetes Erzsébet, Eger Hosszú idő óta tevékenykedik városunkban egy kedves hölgy, akit egyaránt látunk véradásokon és kulturális rendezvényeken, amelyeket ő szervez, és visz végig a meghívókészítéstől a kiállításmegnyitóig vagy könyvbemutatóig. F. Molnár Gabriella hmhirlap@mediaworks.hu EGER Ő maga számítógépes grafikával foglalkozik, volt önálló kiállítása is, mégis másokat mutat be előszeretettel, természetesen önzetlenül és minden fizetség nélkül! Ő Teleki Klára, vagy művésznevén: Teleki Clara... Sokan kérdik kíváncsian: ki ő? honnan jött? miért csinálja? Érdemes egy kicsit alaposabban is megismerni. Először városi kampány véradásokon találkoztunk több ízben, aztán megjelentek művészi fotói és digitális grafikái a legnépesebb közösségi, művészeti portálokon. Majd meghívó invitált kiállításokra, könyvbemutatókra, amelyeket nemcsak megszervezett, hanem ő tervezte a könyv borítóját, a plakátokat, a meghívókat is. Prezentációkat készített a művészről, akit éppen bemutatott. Kiállítás-megnyitói nem szokványosak, a város művészeti csoportjai fellépéseikkel segítik. Észrevétlenül bekúszott a neve a fülünkbe, lenyomatat hagyott lelkűnkben, és egyre kíváncsibbak vagyunk ki is ő, a kilencedik, „A nő kilencszer” programsorozatban. Magáról nem sokat beszél, inkább szolgálja a művészetet, végtelen szeretettel kötögeti ösz- sze a szálakat különböző művészeti ágak között, ráirányítja a figyelmet a helyi tehetségekre, s egyben össze is ismerteti őket egymással. Digitális grafikáin önmaga is üzen: a női lélekkel lehet a legsokoldalúbb gondolatot megfogalmazni. Teleki Klári 40 éven át dolgozott az Egri Területi Vérellátóban vezető asszisztensként, tehát ezért látjuk még most is gyakran a véradó napokon, mert elmondása szerint ezt a hivatást, küldetést nem lehet abbahagyni. A kultúra szerete- te, a művészetek iránti vonzalma azonban egész eddigi életét átszőtte. így vall életútjáról, ars poeticájáról:- Mindig humán beállítottságú voltam, ezért eredetileg népművelő-könyvtáros akartam lenni, majd tanár, aztán egészen más területre kerültem, az egészségügybe. Klinikai laboratóriumi asszisztensi végzettséget szereztem, majd egészség- ügyi menedzserképzésben vettem részt, intézetvezető asszisztensi oklevelet szereztem. így végleg az egészségügyben maradtam, ahol hatalmas kihívásokkal kellett megküzdenem, de mindvégig hű maradtam a választott hivatásomhoz. Ez alatt folyamatosan tanultam, szakmailag képeztem magam, és miután autodidakta módon ráéreztem a számítógépes grafika ízére, egyre több szabadidőt fordítottam ennek tökéletes megismerésére. Ez lett a szenvedélyem, a hobbim. Eleinte kihívásnak éreztem, hogy egyre jobban megismerjem ezt a technikát és örömömet leltem a kísérletezésben. Mostanában alkotásaimat egy-egy kiállításon is bemutatom. Sokat köszönhetek mentoromnak, Kelebi Kiss István képző-, grafikusművésznek. Képeimben a „Nő” lényén keresztül próbálok érzelmeket, érzéseket tolmácsolni, de ezáltal óhatatlanul felfigyelek másokra, más művészeti ágakra. Talán így jutottam el a művészek menedzseléséhez. Mindig vallottam: a művészet a teremtés megnyilvánulása. Feltöltődési ad a léleknek és kinyit olyan utakat, ahol azok lehetünk, amik lenni akarunk.- Örömmel tölt el - folytatja -, ha bemutathatok tehetséges képzőművészeket, költőket, fotósokat, szobrászokat, előadó- művészeket, csoportokat, fiatal tehetségeket. Nagyon fontosnak tartom, hogy városunkban, megyénkben ismerjük meg művészeinket, az értékes embereket, tudjunk sikereikről, és ismertessük meg őket egymással is. A női alkotókra irányítja a figyelmet „A nő kilencszer" sorozatban különböző művészeti ágak jeles hölgy képviselőit hívom meg, én vagyok a kilencedik. Már volt kettő. Nagyon sikeresek. Sokan kérdezik, hogyan választom ki a vendégeimet. Csak ráérzek, a sors is segít, mert egy idő után egyik dolog következik a másikból. Nagy öröm, hogy támogatókra is találok. borászok, cukrászdák örömmel segítenek. Erőt ad az a hatalmas szeretetenergia. ami ezen alkalmakon jelen van. Vallom, hogy a művészetekbe kell kapaszkodnunk, mert az hitet, reményt ad, szeretetet sugároz. Hiszek a tehetség, a jóság hatalmában. Munka közben mindenki mesélt a fiatalkori emlékekről, az izgalmas élményekről Hangulatos hagyományos disznóvágás KÁPOLNA A Margaréták Hagyományőrző Egyesület tavaly december 20-án szervezett egy hagyományos disznóvágást. A kórus tagjai reggel 5 óra előtt gyülekeztek és Kerek László, a kórus vezetője elosztotta feladatokat. Mindenki egy kicsit izgult, hiszen azt korábban eldöntöttük, hogy a régmúlt idők szokását követve hagyományosan fogjuk a disznót feldolgozni. Rövid megbeszélés után a fogópálinkát kóstoltuk, majd a megbeszéltek szerint indultunk a nyugodtan pihenő, levágni szánt állat felé. A jelenlegi előírások szerint kábítást követően fogtuk le disznót és kivéreztettük. Természetesen a vért felfogtuk, hogy abból 1 A az asszonyok elkészítsek a reggelit. A férfiak nekiláttak a szalmával végzett perzseléshez. Ez nagy odafigyelést igényelt, hiszen az idősebb tagok sem pörzsöltek már így vagy 40 éve, a fiatalabbak, pedig csak gyerekfejjel láthatták apáik, nagyapáik hozzáértő munkáját. A tapasztalatokat és emlékeket egybevetve a szalmás perzselés jól sikerült. Előkerült a hagyományos kézi hajtású fa tüzeléses perzselő, amivel szép egyenletesre pirítottuk az állat bőrét. Ezután nekigyürkőzhettünk, hogy szép tisztára súroljuk, mossuk minden porcikáját, hogy megkezdődhessen a feldolgozás. A felénk szokásosnak mond< ható hasról történő karajra bontás lépéseit követve került a két fél disznó az asztalra. Az asszonyok nekiláttak a belsőségek szétszedésének, és a bél kimosásának. Itt egy félórára megszakadt a munka, mert elkészült a Örültünk, hogy sikerült ilyen tort megszervezni. hagymás sült vér, amit illik frissen, melegen elfogyasztani. Reggeli után folytattuk a húsok feldolgozását, szépen formálódtak a füstre szánt sonkák, csülkök, és szalonnák. Az üstházban a hurkába szánt húsok főttek, a daráló I sem állt meg egy pillanatra sem. Jó hangulatban hozzáértő kezek alatt szépen elkészült minden. Munka közben mindenki mesélt a fiatalkori emlékekről, élményekről, arról, hogyan zajlottak a disznóvágások. Szépen lassan elkészültünk a feldolgozással, a kolbászok a füstölőbe, a hurkák karikában az asztalra, a füstölnivalók, pedig besózva a teknő- be kerültek. Az asszonyok elmosogattak, majd mindenki hazament átöltözni. A kórus minden tagja újra összegyűlt és asztalhoz ülve megtartottuk a disznótort. A menüt is a régi szokásokhoz igazítottuk. Húsleves volt az első fogás, mely legtöbbünk szerint a legfinomabb levesek egyike. Ezt ♦ követte a toros káposzta, majd a frissen sütött hurka és kolbász házi savanyúsággal. A vacsorát követte a desszert, ami nem lehetett más, mint a frissen sütött hájas tészta. A nap fáradalmait elfeledve a finom ételeket jó borokkal locsoltuk meg. Kis beszélgetést követően a nótázás sem maradhatott el, hiszen kórusunkat úgy ismerik a környéken, hogy jó hangulatot tudunk teremteni nótáinkkal. Késő este egy dolgos nap után derűsen, jó hangulatban váltunk el egymástól, örültünk, hogy sikerült egy ilyen hagyományokat felelevenítő disznóvágást és tort megszervezni. Erberling Gábor, Kápolna A népdalok, a nóták nemzeti kincseink GYÖRGYÖS Baráti összejövetelen jártam nemrégiben a gyöngyösi Kol- ping közösségben, ahol már elterjedt szokás szerint a névnaposokat is köszöntjük. A pohár bor, a süti beszélgetés után már hagyomány ezen, akárcsak a közös dalolás, az éneklés. Jól van, gondoltam magamban, majd énekelnek, és én hallgatom. De elszámítottam magam, mert László Feri, az elnök mindenkit éneklésre kért meg, így engem is. Csak néhány ember ült előttem, gyorsan kellett találnom egy dalt. Kutattam az emlékezetemben, nem akartam segítséget kérni. Gondolkoztam, mit énekelt édesanyám otthon munka közben, bevillantak a rádióban elhangzó nótaműsorok, amiket korábban bizony gyakran lehalkítottam. Aztán eszembe jutott néhány szép népdal, amit az iskolában tanultam. Hál’ Istennek, hogy megkövetelte szigorú gimnáziumi tanárnőm, Torna Leventéné a népdalok ismeretét! Mire sorra kerültem, már volt dalom! Az „alma a fa alatt”. Ez akkor ragadt rám, amikor idős édesanyám kedvéért együtt hallgattuk a Dankó rádiót. Közben megfigyeltem, hogy milyen egyszerű, hangulatos a nóták szövege, mégis képesek érzelmileg feltölteni, fölvidítani bennünket. Aztán körbejárt a nóta, s meglepődtem, müyen szépen, örömmel énekelnek az emberek. Sok gyönyörű dal hangzott el. Dávid Józsi például egy százéves ősi magyar népdalt énekelt el nekünk, csodaszépen. Rádöbbentem, hogy hatalmas kincsestárral rendelkezünk! A magyar népdalok, nóták nemzeti kincseink, gazdagok vagyunk általuk. Baginé Sebestyén Katalin, , Gyöngyös Köszönjük a könyvtárbeli élményt! EGER Felemelő előadói esten vettem részt a Bródy könyvtárban. Dr. Lisztóczky László tanár úr bevezető szavai után Ungvári R Tamás verses összeállítását hallhattuk Vershazámban címmel. A zsúfolásig telt teremben örömmel, át- szellemülten élveztük a 11 költő írásából készült válogatást A verseket odaillő zenével Okos Tibor zenész kötötte össze. Köszönjük az élményt! VonaJ.-né, Eger Újra várjuk leveleiket, ötleteiket Ö8ÖMSJB. tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, ülnek a számítógéphez, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kapcsán, megosszák olvasóinkkal örömeiket. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Ezúton közöljük, hogy csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk tehát írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), ü- letve a hmhirlap@mediaworks.hu e-mail címre. t «
