Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-03 / 232 szám

2015. OKTÓBER 3., SZOMBAT RIPORT 11 másán jár a keze, ma „csak” har­minc színész és statiszta hajzatá­ra kell felügyelni, de volt forgatási nap, amikor több mint százan ül­tek bele a székébe. Női hajat konty­ba tesz, férfihajat lezseléz. Ha nem tudná, milyen frizurák voltak di­vatosak 1950-ben, ott az internet... A sminkes is folyamatosan dolgo­zik, két jelenet között hol ide, hol oda szalad, hogy feltegyen egy kis rúzst, púdert az arcokra. Újabb statiszta jön, a jelmeze­sek megtalálták számára a jel­meztárból helyszínre szállított csaknem ötezer ruhából a karak­teréhez illő kockásat. Sok ruha a jelmeztervezőé, száz és száz na­gyicipő, csatos műbőr táska ke­resi ideiglenes gazdáját. A most érkezett férfi szemmel láthatóan leharcolt állapotban van.- Zenész vagyok, egész éjjel dolgoztam. Beszéljenek hozzám fplyamatosan, akkor nem lesz gond! - vigyorog az éltes korú fér­fi kissé dülöngélve, akinek talán az a szerencséje, hogy a követke­ző „gyilkosságos” jelenet rendkí­vül izgalmasnak ígérkezik, lesz látnivaló. Mindenesetre úgy tű­nik, az állandóan működő kávé­gép lesz ma a legjobb barátja. Ha megjelenik egy fejsze, az le is csap Az asszisztens kezében már ott a „főszereplő” szerszám, egy fej­sze. Ismerik a csehovi mondást: ha megjelenik a színen egy pisz­toly, az el is SÜL- Ezzel a fejszével öli meg áldo­zatát a gyilkos - magyarázza az asszisztens, miközben a szerszám­mal határozott mozdulattal rácsap a mellette lévő fejére. Nagyot ne­vetnek, amikor látják rémületet tükröző tekintetünket, majd el­magyarázzák, külön e filmre ké­szíttették a speciális fejszét. Pár gramm az egész. A gyártó magyar cég világhírű lett mára filmes kel­lékeivel. A forgatáson nemsokára egy másik „alkotásuk” is feltűnik: egy exhumált vízihulla. Muki és a kis keverék dobja fel a hangulatot- Amit boncolni fog a színé­szünk. Olyan élethű, hogy az embernek még a gyomra is fel­fordulna tőle, ha nem tudná, mű­anyagból meg gumiból van.- Csöndet kérek, újra indul a forgatás! - az alig egyperces pár­beszédet negyedjére veszik új­ra. Most mintha tökéletes lenne minden. Azaz... hirtelen kutya­ugatás töri meg az „idillt”. Min­den szempár a rendezőre szege- ződik, vajon most elszakad a cér­na? De Sopsits Árpád nyugodt hangon megszólal:- Újravesszük. A forgatócsoport körül négy ku­tya sertepertél, ott sétálnak a szí­nészek között, a kamerák mögött.- Ő itt Muki - mutatja be az egyiket a szkriptelő hölgy. - A Die Hard forgatásán találtam. Focipá­lya méretű mező állt lángokban, a kutya ott vonyított, lába eltörve. Nem hagyhattam magára. A má­sik kis keveréket a Roncsfilm for­gatásán szedtem össze. Azóta jön­nek velem mindenhova, ők dobják fel a csüggedő, fáradt stáb hangúla- tát. Munkatársak tehát. Azt szeretné, hogy a nézők féljenek Egy másik négylábú mart­fűi születésű, az eb az idősebb ügyészt alakító Réthelyi And­rást követi úgy, mint az árnyék. Ő lett az új gazdája, a forgatás el­ső napjaiban akadtak egymásra.- Bociszemekkel nézett rám, lehetett neki nemet mondani?! - magyarázza, szavait Balogh Fe­renc is figyeli, itt mindenki min­denkivel jóban van. Valahon­nan ismerős ez az arc, majd rá­jövünk, BB Öcsi áll mellettünk, akit annak idején egy valóság- show-ban ismertünk meg.- Sztárság? Csudát! - legyint a roma srác, amikor megkérdez­zük, felkapta-e a média a tévémű­sor után. - Idáig vittem. Már sokad- jára hívnak vissza statisztaként, amúgy „civilben" egy kocsmát üze­meltetek. Ide a filmbe meg úgy tű­nik, illik a barna arcom - vélekedik Öcsi. - A film elég pontosan leképe­zi a kor igazságszolgáltatását, a for­radalom utáni helyzetet, ugyanak­kor a bűnügy révén sokat mond el az ember belső lélektanáról is. Eh­hez olyan arcokat, karaktereket ke­restünk, akik hitelesek - fűzi hoz­zá a rendező, aki korábban a Céllö­völde és a Torzók című alkotásaival filmfesztiválokon is díjazott lett.- Sokkoló, izgalmas, fordu­latos, nem szokványos thrillert szeretnék készíteni, amely oda­ragaszt mindenkit a székhez. Azt szeretném, hogy a nézők fél­jenek! - mondja lelkesen Sopsits, majd összeszedi a színes filmes csapatot, odafordul az operatőr­höz, csattanhat újra az a csapó... Egy filmforgatás az átlagem­ber számára misztikus varázslat. Egy bűvészmutatvány, amelynek csak a csodálatos végeredmé­nye látható a mozikban. Sopsits Árpád rendező és stábja bepillan­tást engedett a kulisszák mögé. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu MARTFŰ/SZOLNOK Az ötvenes-hat- vanas években igen nagy port ka­vart a „martfűi rém” esete, aki Jász-Nagykun Szolnok megyében több fiatal lányt gyilkolt meg szin­te háborítatlanul. Az igazi sorozat- gyilkos helyett egy másik férfi ült ártatlanul tizenegy évet a szege­di Csillag börtönben, míg elfogták az igazi tettest. Az esetet megírta már a „Kék fény”-es Szabó László, de Berkesi András: Ha az igazság­ra esküdtél című bűnügyi regénye alapjául is e rémtörténet szolgált. Legutóbb Bátyi Zoltán, a Szegedi ítélőtábla sajtószóvivője vetette pa­pírra a martfűi cipőgyár szörnyé­nek és áldozatainak históriáját. És ezt a történetet dolgozza fel az a film is, amelynek forgatása hetek­kel ezelőtt kezdődött a bűnesetek helyszínén. A nagyestés, Martfűi rém című mozifilm rendezője Sop­sits Árpád, operatőre Szabó Gábor. Egy statiszta ismerte az igazi gyilkost A résztvevők összeszokottan, ruti­nosan dolgoznak együtt, már he­tek óta. A forgatás augusztusban kezdődött és november elejéig tart. Egyes jeleneteket a korabeli ese­mények eredeti helyszínén, Mart­fűn, a volt Tisza Cipőgyár terüle­tén vagy a Szolnoki Bíróság épüle­tében és környékén vesznek és vet­tek is már fel az alkotók. A filmben számos helyi, környékbeli statisz­ta is szerepel, akiket Martfűn és Szolnokon kerestek szereplőválo­gatáson. Közülük jó néhányan ezer és ezer szállal kötődnek azokhoz a szereplőkhöz, akiknek életét most filmvászonra viszik.- Ismertem Kovács Pétert, az iga­zi gyilkost - mondja egy helybeli. - Csendes, visszahúzódó ember volt, tisztes férjként ismerte mindenki. Szorgalmasan dolgozott, mint fuva­ros - emlékszik vissza a most sta­tisztaként dolgozó férfi, akinek hat­vanas évekbeli csíkos öltönynad­rágja mintha egy centivel rövidebb lenne a kelleténél. Tíz éve foglalkoztatja a sztori a rendezőt- Mesélek valamit! - súgja bizalma­san egy másik fiatalember. - Kép­zeljék, az én édesanyám lett volna a következő áldozat. A magas, sző­ke, vékony lányokat kedvelte Ko­vács, anyám is ilyen volt. Majd­nem együtt mentek el a bálba... Az­tán elkapták Kovácsot, a rendőrség meg meglátogatta anyámat, hogy el­mondják, milyen szerencséje volt­ilyen és ehhez hasonló története­ket lehet hallani a munka üres per­ceiben. A sztorik szájról szájra jár­nak, közben átalakulnak, színesed­nek. A rémtörténeteket ráadásul mindenki kedveli, szinte élvezettel hallgatjuk a visszaemlékezéseket.- Ezt a műfajt valóban nagyon szeretik az emberek. Filmem egy­szerre lesz társadalmi, pszicholó­giai és politikai látlelet is egyben. Olyan emóciókat mozgat meg re­mélhetően a nézőkben, mint az iz­galom vagy az igazságérzet - mond­ja Sopsits Árpád rendező, hozzáfűz­ve, ő a hitelességre törekszik, ezért tanulmányozott át számos, a soro­zatgyilkossággal összefüggő írásos dokumentációt, bírósági, rendőrsé­gi jegyzőkönyveket. Kérdésünkre pedig, miért pont most lett aktuális ez a történet, mélyen a szemünkbe néz, majd annyit mond: - Tíz éve foglalkoztat a sztori... A film forog tovább, bírósági jelenetet rögzít a kamera a Szol­noki Bíróság tárgyalótermében, amely mögött börtön működik.- Csöndet kérek... tessék! Pisszenés sem hallatszik.- Mondom, csöndet kérek! Még a folyosón álldogáló, vára­kozó statiszták sem mernek han­gosan levegőt venni. S bár min­denki szoborrá dermed, mindez kevésnek bizonyul. Az érzékeny kamerák erős alapzajt rögzíte­nek. Lassan jönnek rá, a zajon­gás a börtönből szűrődik át, ahol a rabok hangosan énekelnek. Hiába, az élet nem állhat meg, még egy film kedvéért sem. Kiderül, milyen az igazi „munkásarc”- Nézzék, mit tettek velem! - lép hozzánk elkeseredve egy statisz­ta férfi. Semmi különöset nem lá­tunk rajta. - Levágták a bajszo­mat, a szakállamat! Sihederkorom óta viseltem, azóta itt virított az arcomon. És most tessék... - mu­tat csupasz ábrázatára, amelyet mély árkok barázdálnak. Tökéle­tes „munkásarc”. Állítólag direkt ilyet kerestek a szereplőválogatá­son. Egy másik férfi azonnal visz- szamondja szereplését a filmben, amikor megtudja, hogy őt is meg­szabadítanák szakállától. Pedig fontos, hogy minden apró rész­let hiteles legyen. Sokat tesznek ezért a sminkesek, fodrászok, akik közül többen már évtizedek óta dolgoznak a szakmában.- Szakma?! Hivatás ez! Legalább annyi lemondással jár a munka, mint örömmel és sikerrel. Hiszem, hogy közöttünk van a legtöbb ma­gányos, elvált, boldogtalan ember- ingatja fejét egy fodrász, aki­nek beszélgetés közben is szorgal­A forgatás előtt ruhát próbáltak a statiszták A technikusok gondoskodtak a szükséges füstről Az elpróbált jelenetet visszanézték a monitoron Uj filmszalag került a kamerába felvétel előtt 1 1 I » I A hatvanas éygKdggendás gvilkosságsorozataiWHflB feldolgozó filmforgatasan járt " '■ "í A ma ni réwf \ megelpeneaik... mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents