Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-16 / 243 szám

2015. OKTÓBER 16., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 3 A kínaiak szívükbe zárták az egri szobrászművészt. Rostás Bea Piros a napokban tért haza Csangsából, ahol egy szimpóziumon vett részt. Díjat is kapott: a közönség kedven­ce lett alkotásával. Guti Rita rita.guti@mediaworks.hu Tizenhét külföl­di és hét kínai szobrász rész­vételével rendezték meg Kíná­ban, Csangsában idén a 2015 Changsha China Culture Sculp­ture Art Festival-t, amelyen Pi­ros is részt vett. Nem először ta­lálkoztak az ottaniak Bea mun­káival, hiszen a tavalyi szimpó­ziumról két szobrászt hívtak vissza, egy brazilt és Beát, aki örömmel tért vissza az imádott Csangsába.- Szakmailag is nagy előrelé­pést jelentett, mivel jelenleg ez a világ vezető nemzetközi szob­rász szimpóziuma. A szervező szobrász Mr. Lei Yixin, Hunan tartomány .és Kína legelismer­tebb szobrásza, legfontosabb munkája 2010-ben az USA-ban, Washingtonban felállított ha­talmas szobor Martin Luther Kingről - osztotta meg örömét velünk Bea. a A fesztiválon kőből, fém­ből, bronzból készült szobrok a csangsai Yanghu Wetland In­ternational Parkba kerülnek majd.- Az általam készített szo­bor egy két kőből álló monu­mentális gránit kompozíció, a „Creator/Az alkotó”. „Anyács­ka", ahogy én elneveztem, öt gránittömbből áll, több mint 20 tonna, és majd’ négy méter ma­gas (a végső installációig a felső rész a szállítás miatt szeparált). A női figura pozíciója és kon­textus új jelentést ad az amúgy ősi archetípusú anyafigurá­nak. Az anyácska, értelmezé­semben mindannyiunk any­ja, a Földanya meg­lepetten, kíváncsi­an figyel, felismer­ve a kőben a szobor lehetőségét. A kom­pozíció magába vonja a nézőt, így kialakul egy közös hármas, az ember felisme­ri a szoborfigurá­ban önmagát, a ma­ma felismeri a kő­sziklában a szob­rot, illetve önma­gát, így kialakul egy közös tér ahol az ember a szobor és a természet egységet alkot. Úgy gondolom most igazán Kínaiul még nem tud, de énekel- A 40 nap alatt nem volt lazsá­lás, így nem túlzók ha azt mon­dom igen intenzív volt. A kínaiak nagyon keményen dolgoznak, de imádnak énekelni, főleg oprerá- kat - érzékeltette Bea a hangula­szükség van a befogadásra, el­fogadásra, a lehetőségek felis­merésére, azok kibontakozta­tására, az „anyára”, aki a má­sikban is önmagát látja, megfi­gyel és alkot. A szobor nagy sikert aratott, mivel nem jellemző Kínában ez a duci nőtípus - foglalta össze a szobrász. A 7,5 millió lakosú Csangsa város lakói örömmel fogadták a szobrászokat, naponta több ez­ren látogatták az eseményt és tot. - Tavaly már kiderültek a ké­pességeim, így idén se úsztam meg egy rendezvényt se ének­lés nélkül. Esténként elhang­zott egy-egy grúz, taiwani, orosz, ausztrál, kínai, kanadai és per­a helyi médiában is rendszere­sen megjelentek:- Búcsúzáskor egy könyv- nyi dokumentációval kezünk­ben távoztunk. A gyerekek már messziről kiabálták, hogy „Pá cö mámmá! - Duci ma­ma!”, de még a férfiak és nők is megmosolyogták a szobro­mat, főleg, mivel messziről a hátsója látszott először, de azért az meglepett, mikor fér­fiak rákérdeztek, hogy ez férfi vagy nő, így azt határozott vé­sze magyar dal is. Megtanultam több szót és kifejezést és két új kínai dalt is, de kínaiul írni és ol­vasni még nem tudok. Ami késik, nem múlik! gással behatároltam... A záró­ünnepélyen, a tévében megle­petésként ért a „The most po­pular sculptor” díj, a látoga­tó közönség szavazatai alap­ján lettem én a legközkedvel­tebb szobrász. A díjat a leg­fanatikusabb rajongónknak, egy idős hölgynek ajándékoz­tam. Nehéz szívvel hagyom ott mindig a csípős, paprikás Csangsát, bár újabb ígéretek­kel indultam haza, várhatóan visszatérek még oda. Szabadság Barta katalin katalin.barta@mediaworks.hu Ki-ki úgy szlalomozik a korlátok között, ahogy tud. K ivehetőd, ha tudod, és ha van hozzá képed. Manapság a leg­több munkahelyen morális kérdéssé vált, hogy az ember lá­nya, fia kiveszi-e a törvény által garantált, fizetett szabadsá­gát, vagy nem. A létszámleépítések, az állandósult szakemberhiány miatt egyre több helyen jelent komoly gondot a szabadságok kiadása. Egy normális kollektívában dolgozó munkatárs nem akarja cser­benhagyni agyonhajszolt kollégáit. Sok a munka, kevés az ember. Ez van. így aztán ki-ki úgy szlalomozik a korlátok között, ahogy tud. Nálunk a leginkább az a metódus járja, hogy a derék munkásem­ber papíron kiíratja a szabadsá­got, miközben dolgozik. Hiába, a szabály, az szabály. Minden­ki tudja, hogy az új Munka tör­vénykönyv szigorúan megszab­ja, hogy csak nagyon indokolt körülmények között vihető át a következő év márciusáig az adott év­ben ki nem vett szabadság. Pénzben pedig NEM váltható meg. Hogy néhány polgármesternek sikerült ezt a főszabályt is áthág­ni, az nem véletlen. A jogviszonyukat szabályozó önkormányzati törvény az őket, mint munkavállalókat megillető konkrét ren­delkezéseket egyelőre nem tartalmaz, épp ezért a képviselő-tes­tületek dönthetnek arról, kinek mi jár. Sok helyen úgy látták jónak, hogy a ki nem vett szabadságok esetében jár a pénzbeni megváltás. Szép summák röpködtek ilyen címen a magyar sajtóban az elmúlt napokban. Nem kételkedünk abban, hogy a polgármestereknek nincs ide­jük pihenésre. Azt viszont megkérdezhetjük, hogy amit szabad Ju­piternek, miért nem szabad a kisökörnek? Azaz, ha ők megválthat­ják pénzben a ki nem vett napokat, a kisember miért nem teheti meg ugyanezt? Buta kérdés, hiszen tudjuk: „mindig vannak, s lesznek elsők az egyenlők között”. Eg veled, Zoltán! legfeljebb a nevével és szíwel-lélékkel vállalt feladatával voltak tisztában. Önmagában ter­mészetes - jelenség az, legalábbis a mi országunkban, hogy ha valaki 25 eszten­dőn át irányít egy kö­zösséget - függetlenül attól, hogy éppen ennek a közös­ségnek a többsége választotta meg újra és újra vezetőnek -, egy idő után megszaporodnak a rosszakarói. Ám buta ember az, aki csupán a szavaknak hisz. Ezért is érdemesebb in­kább végigmenni Ostoros ut­cáin, megnézni az egyre-más- ra épülő házakat, közösségi te­reket, úgy általában mindent, ami azt bizonyítja: szépen gaz­dagodik a falu. Rá kell mutatni - ha kell, egyenként - egy-egy felújított útra, parkra, közössé­gi házra és azt mondani: „íme, Kisari Zoltán egyik műve!” Ha így teszünk, nem téve­dünk. Ő pedig nyugodjék bé­kében! s. S. Szerdán éjszaka, 61 éves korában el­hunyt Kisari Zol­tán, Ostoros pol­gármestere. Csak a rossz hír képes olyan gyorsan ter­jedni, mint a jó - von­hatnánk meg a mér- Kisari Zoltán leget, hiszen reggel ki­lenc óráig legalább négy em­ber hívta fel a figyelmemet ar­ra, hogy bekövetkezett, amire egy ideje számítani lehetett. Az első szabad választások óta legyőzhetetlen polgármestert legyőzte egy másik ellenfél, a betegsége. A személyes szálat, azt, hogy Zoltánt fiatal bervai if­júsági vezetőként volt szeren­csém ismerni, volt alkalmunk többször is együtt dolgozni, in­kább mellőzném. Álljon itt eb­ből a több évtizedes ismeret­ségből az a tanulság, amit a ha­lálhír hallatán elsőként levon­tam magamban: egy hihetetle­nül aktív és a közösségért te­vő embert veszítettek el azok, akik ismerték, és azok is, akik —— Ül-----------------­»M i» „Kísértések" muzsikája Egerben EGER „Kísértések” címmel idén harmadik alkalommal rende­zik meg az Egri Kamaraopera Fesztivált péntektől vasárnapig. A szervezők nyolc kiemelkedő programmal és három helyszín­nel várják az érdeklődőket.- A célunk, hogy minél széle­sebb réteg számára eljuttassuk az opera megismerésének lehe­tőségét. Nyitunk a fiatalok felé is, hiszen a Világjárók című pro­dukció egyértelműen nekik és hozzájuk szól - mesélte Gulyás László a fesztivál szervezője. A fesztivál szervezői idén is készültek több saját egri pro­dukcióval, például, Igor Stra­vinsky zseniális muzsikájával, a Kepes Intézetben. Ugyanitt a vendégek megtekinthetik Mé­hes Csaba: Világjárók előadását, amelyben hat utcazenész utazá­sait meséli el. Az előadók Bertolt Brecht és Kurt Weill: A Hét Fő­bűn című darabjával egy olyan világba varázsolják el a vendé­geket, amiben a szegénység és a gazdagság egyaránt kiszolgálta­tottá tesz. Az egri főiskolán a Marik Er­zsébet és Várady Krisztina Idill és szenvedély című koncertje mellett készülnek még egy iga­zi különlegességgel is a Gastro- Operával, illetve megtekinthe­tő még Gaetano Donizetti: Rita, egyfelvonásos vígoperája és Sá- ry László: Remek hang a futko- sásban című darabja is. M. A. A hatvani középiskolás diákszínészek a Kossuth téren léptek fel Sikeres volt idén is az Ifi Színtér HATVAN Már hagyománnyá vált, hogy a város középiskolás di­ákjai az iskola falain kívül is bemutatják színészi képes­ségeiket a nagyközönségnek. A szeptemberben kezdődött Őszi Fesztivál keretében a hé­ten rendezték meg az Ifi Szín­teret a Kossuth téren felállított sörsátor színpadán. Kedden a Hatvani Bajza József Gimnázi­um és Szakközépiskola Színját­szó Körének Bibiéna című elő­adásával indult a programsoro­zat. Szerdán az Egri Szakkép­zési Centrum Damjanich János Szakközépiskola, Szakiskola Kollégium tanulói adták elő a Kabaré az egész élet című bo- hókás produkciójukat. A Szé­Nagy sikert aratott a Damjanich középiskola műsora is chenyi István Római Katolikus Középiskola diák színjátszó kö­rének tagjai Chatbuli címmel írtak darabot és tegnap mutat­ták be a közönségnek. A hatvani középiskolások fel­készítő tanárai büszkék lehe­tettek tanulóik színvonalas elő­adásaira. A diákok lelkesen, szorgalmasan készültek a pró­bákra, hogy minél tökéletesebb legyen a bemutató. Nem okoz­tak csalódást és olykor nehezen lehetett eldönteni, hogy amatőr vagy gyakorlott, profi színészek állnak a színpadon. A közönség elégedettségét mutatta, hogy mindhárom hatvani intézmény előadását nagy tapssal fogad­ták. I. A. í

Next

/
Thumbnails
Contents