Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-17 / 14. szám
2015. JANUAR 17., SZOMBAT HORIZONT 5 Lovas portya az elesettek emlékezetére umanowai csata Tizenöt nap alatt több mint hatszáz kilométert tettek meg Szilaj és Széplány nyergében Két egri, pontosabban ostoro- si kötődésű résztvevője is volt a honvédség által szervezett tavalyi év végi, több mint hatszáz kilométeres limanowai portyának. Márky Vilmos és Ádám Barnabás - a limanowai csata 100. évfordulója előtt tisztelegve - egy tizenegy fős huszárjárőrcsapat tagjaiként tették meg lóháton az embert próbáló utat. Guti Rita- Úgy tudom, a lovak, a lovaglás révén ismerkedtek meg...- Még 2010-ben lovagoltunk haza Portugáliából - vág a történetbe Ádám Barnabás, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka, az emlékportya parancsnoka. - A feleségem kért meg, hogy keressek helyet itt, Ostoroson, ahol a lovat tarthatnánk. Ekkor jött a képbe a tanár úr, aki ugyanabban az iskolában dolgozik, mint a feleségem, s éppen közös osztályuk volt. így kezdtünk együtt lovagolni. Katonai pályám sodort Portu- gáüába. Ott egy dán huszártábornok lett a parancsnokunk, aki székfoglaló beszédében pár mondatot hozzám intézve, személyesen köszönte meg, hogy négy magyar huszártiszt 1762- ben megalapította azt a dán huszárezredet, ahol ő és a felmenői szolgáltak. Erre akkor nemigen tudtam mit mondani. Körbekér- deztem a nemzed rangidősöket, náluk hány huszáralakulat van. Kiderült, ma a NATO-ban közel húsz, magyar mintára, vagy magyarok által szervezett huszáralakulat létezik, amelyek őrzik a tradíciókat. Holland kollégám mondta akkor, szervezzünk egy olyan utat, amelyen körbelátogathatjuk ezeket az alakulatokat. Én inkább valami huszárosabbat javasoltam, jelesül, hogy lovagoljunk haza, tegyük meg lóháton a 3500 kilométeres utat. Akkor hoztam haza Széplányt, a lovamat, akinek hátán a portyába is belevágtam.- Egy tanárember hogyan kevereMárky Vilmos Szilaj nevű lovával, míg Ádám Barnabás Széplány nyergében tette meg a hatalmas utat, így tisztelegve a limanowai csata emléke előtt... ÁHét Jumbere" dik ilyen „kalandba”? Hogyan került közel a lovakhoz?- A két lányom tehet mindenről - nevet Márky Vilmos. - Valójában 8 éve kezdődött, akkor vettük meg Szilajt. Éppen füvet nyírtam a kertben, amikor elindult az évente hagyományosan megrendezett ostorosi szüreti felvonulás. Márky Lili akkor azt mondta: „Apa, menjünk utánuk, fel akarok ülni a lóra!” Mit tesz err egy rendes apa...? Otthagytam a fűnyírót, s mentem a lányommal... Aztán e kicsitől nagy kedvet kapott, s hétvégente elkezdtünk kijárni lovagolni. Idővel lett egy saját lovunk is, Szilaj. A lányok jó két évig lovagoltak, de mivel a kicsi sajnos allergiás lett a szénára, a nagyobb az iskolai teendői miatt nem tudott időt szánni a dologra. Maradt nekem a ló, de nem bánom, mert az elmúlt 5-6 évben nagyon megszerettem a lovaglást. Amikor az iskolából kijövök, itt teljesen kikapcsolódok. Sokszor nem értik a kollégák, miért vagyok ilyen nyugodt...- Kitől jött az emléktúra ötlete?- Nem az enyém volt - mondja Ádám Barnabás -, dr. Toll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatok és háborús kegyeleti főosztályának vezetője kért meg engem és Csepin Pétert, a Bakonyi Poroszkálók kapitányát, Névjegyek név: Adám Barnabás foglalkozás: honvéd ezredes tanulmányok: Lengyel Nemzetvédelmi Egyetem felderítő parancsnoki szak, okleveles katonaivezetői képesítés; MN Kossuth Lajos Katonai Főiskola, felderítő parancsnoki szak; hobbi: Szent Korona és őrzésének történelme, huszár hagyományőrzés, lovaglás, magyar hadtörténelmi irodalom NÉV: Márky Vilmos foglalkozás: tanító, matemati- \ ka és informatika tanár, rendszergazda (Egri Kemény Ferenc Sportiskolái és Általános Iskola) tanulmányok: Budapesti Tanítóképző Főiskola (általános iskolai tanító); Debreceni Egyetem (informatika tanári szak) hobbi: informatika, diákszínjátszás, művészetek, irodalom, film, színház, lovaglás hogy egy igazi küldetést szervezzünk meg, hajtsunk végre egy emléktúrát azon hősök emlékére, akik Limanowában elestek. Kapva kaptam az alkalmon, mert igyekszem minden lehetőséget kihasználni, hogy a lovaglást népszerűsítsük. Hiszen a lovaglás lelket nyugtató szabadidős tevékenység. Elkezdtük a szervezést, amit megemlítettem a tanár úrnak, aki örömmel csatlakozott. Mivel mindennap jelentést kellett írni, ezt a feladatot bíztuk Vilmosra. A napi jelentést az interneten, a portya közösségi oldalán is közzétettük.- Mit kell tudni a portya apropóját adó történelmi eseményről?- Nyolc ló, nyolc huszár és háromfős logisztikai részleg azért vágott neki Várpalotán 2014. november 28-án annak a több mint hatszáz kilométeres emlékportyának, amit a limanowai csata századik évfordulója alkalmából rendeztek, hogy megemlékezzen a, száz évvel ezelőtt, 1914. november 28. és december 18. között megvívott csatáról. Ebben az ütközetben a magyar huszárok megállították, majd Krakkó irányába visszaszorították az áttörni készülő orosz csapatokat.- Nem mindennapi körülmények között lovagoltak...- Az időjárás azért kemény leckét jelentett - idézte fel Márky Vilmos. - Barna azt mondta, a lovam biztosan bírni fogja, ha én bírni fogom, meg tudjuk csinálni. Aztán nagyon hideg lett, ónos esőben lovagoltunk át a Pilisen hatvan kilométeren keresztül, akkor, amikor a jég súlya alatt dőltek a fák. Az eső szakadt, már reggel kilenckor csuromvizesek voltunk. Arra gondoltam: vajon kellett ez nekem? Nem bántam meg, hogy belevágtam, sőt. Nekem egyébként van családi indíttatásom is, mert a nagyapám, Vitéz Sarka- di-Márky Barnabás harcolt Galíciában honvédként, aztán 1915 tavaszán hadifogságba esett, s utána öt évig raboskodott Szibériában. Az ő tiszteletére is mentem, bár ezt még a társaimmal sem osztottam meg menet közben.- A hősök koszorúját vitték, s úgy tudom, a települések, ahol áthaladtak, szinte mindenütt szívélyesen fogadták Önöket...- Dicső például szolgál a küldetésünk. Nagyon felemelő volt, amikor a különböző településeken éreztük az emberek szere- tetét. Főleg az idősek hatódtak meg, amikor meglátták a huszárokat. Testközelből lehetett érezni, mit jelent nekik annak a világnak a felidézése. Megtapasztalhattuk azt is, valójában micsoda szeretettel van teli a lengyel-magyar barátság. Nincs is olyan család a Kárpát-medencében, aki ne veszítette volna legalább egy családtagját a II. világháborúban. A felénk áradó szeretet jelezte, örülnek ennek az emlékportyának, mert ezzel kifejezhették tiszteletüket elesett felmenőik előtt, akiknek a sírjához nem mindig egyszerű elmenni. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL %EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Eder mester műhelyébe pillanthatunk Február 3-án látható először a Gárdonyi Géza Színház stúdió- színpadán a teátrum és a Babszem Jankó Gyermekszínház közös produkciója, a Pumukli, Baráth Zoltán rendezésében.- A román tévében akkoriban nem adták ezt a mesét, csak később láttam pár epizódot. Az interneten is rákerestem, s nagyon megszerettem - meséli az Éder mestert alakító Sata Árpád. - Magas a léc, a szereplő szinkronhangja, Szabó Gyula egyszerűen tökéletes. Amikor megkaptam a szövegkönyvet, sokat gondolkodtam a figurán. Úgy hiszem, nem mogorva ember, csak magányos, megszokta már ezt a létet, s ebből mozdítja ki a kis kobold. Éder mester talán meg is ijed az érzéseitől, hiszen, ahogy A kis hercegben, rájön, felelősséget kell vállalnia Pumukliért. Igen furcsa a feladat, hiszen egy bábbal kell kapcsolatot teremtenem, ami nagy kihívás, egyben remek dolog. Ugyanezt gondolom a gyér-•< mekelőadásokról, ami talán af szakma csúcsa, mert a felnőtti közönséget sokszor könnyebb | lekötni, míg a gyerekeknek 1 csak őszinte érzéseket kell köz- J vetíteni, s akkor meghálálják, 1 együtt élnek a látottakkal. ■ Éder mestert (Sata Árpád) Pumukli, a kis kobold kimozdítja magányából... Az Opera ultima Egerben A 40 éves Újvidéki Színház Opera ultima című, Beaumarchais műveire épülő „végoperája” január 18-án este az egri Gárdonyi Géza Színházban lesz látható. Az előadás sikerét jól jellemzi, hogy elnyerte a 2014-es POSZT legjobb előadásáért és a legjobb férfialakításáért járó díját. „Minden nagy klasszikus mű univerzális igazságokat foglal magában, ezek varázsolják őket korszerűvé” - nyilatkozta Kokan Mladeno- vic rendező az előadásról. Ha le akarjuk fordítani Mla- denovic bináris szerkezetű zenés előadásának címét - Opera ultima -, különös szójátékot kapunk. Végopera. Nem víg. Vagyis csak félig... Ahogy a cím kettős képzeteket teremt, maga az előadás sem tesz másképp. „Fekete” és „fehér” felvonásról beszélhetünk, sőt fekete és fehér előadásról. Az első felvonásban egy - Beaumarchais A sevillai borbélya nyomán készült - vígoperát láthatnak a nézők, majd a második részben - Figaro házassága - egy kortárs, szerzői szatírát. Az első és második rész külön-külön is nézhető és értelmezhető. Csak nem érdemes - írja az előadásról a szinhaz.hu. ■
