Heves Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-29 / 278. szám
2 HORIZONT 2014. NOVEMBER 29., SZOMBAT Mindennap segíteni: ez a boldogság titka batthyány-strattívian lászló díjas Dr. Elek Ilona szemész főorvos számára az emberek szeretete az igazi elismerés Az egészségügy legrangosabb kitüntetésével, a Batthyány-Strattman Lászlóddal ismerték el dr. Elek Ilona szemész főorvos több mint negyvenéves orvosi munkáját. Guti Rita- Úgy vélem, megadta az alaphangot a beszélgetésünkhöz, hogy amikor beléptünk, viccesen legyintett, mondván, túl sok szó esik már a kitüntetéséről. Szerény embernek tartja magát?- Nem tudom, szerény, esetleg álszerény vagyok-e. Inkább átlagosnak mondanám magamat. Azt tanultam otthon, bármilyen munkánk is legyen, azt jól kell elvégezni. Teljesen mindegy, utcaseprésről, harangozásról vagy gyógyításról van szó... Az a munka becsülete, ha jól, kedvvel, örömmel csinálja valaki a dolgát. Éppen tegnap mondtam valakinek a kitüntetésről, hogy annak jár ilyesmi, aki kimenti a csecsemőt az égő házból, netán a fuldoklót a jeges Dunából. Azért, hogy valaki azt teszi egész életében, amit szeret, nem kell kitüntetésnek .3 járnia. Az elismerés, azaz a ba- 5 rack az ember fejére, amikor azt J mondják, ügyes vagy, természe- | tesen jólesik és kell is, ám annál £ nagyobb elismerés nem létezik számomra, mint amikor egy néni hoz nekem egy gyönyörű papírba csomagolt csokoládét... Merthogy mindig ilyesmikre vágytam, nem díjakra, kitüntetésekre... Az emberek szeretete az igazi ajándék. ségemhez, hogy csak üljek és gondolkozzak.- Mindig szemész akart lenni?- Inkább sebész, trau- matológus. Amikor úgy alakult az életem, hogy nem maradok egyedül, és családom lesz, átgondoltam, s rájöttem, hogy jobb egy olyan szakterület, ahol azért arra is van esély, hogy időnként lát a családom is, merthogy nincs annyi éjszakázás, ügyelet. Véletlenül találtam meg a szemészetet magamnak, hiszen itt operálni is lehet..., hogy úgy mondjam: alkotó munkát végezhetek. Az nem illik az egyéni|Hét- Kreatív embernek érzi magát?- Abszolút. Nagyapai örökség, hogy mindannyian ügyes kezűek vagyunk. Szívesen rajzoltunk például. De ezt nem tanították, természetes volt. Most is az, . hogy az energiá- J imát például úgy vezetem le, hogy megjavítok egy nadrágot az unokámnak, vagy főzök valamit.- Emlékszik a pillanatra, amikor a gimnázium elvégzése után eldöntötte, orvos lesz?- Sokkal korábban történt. Egyetlen egy dilemmám volt: tanár legyek, vagy orvos. A tanítástól az riasztott vissza, hogy ott jegyeket kellett volna adni. Azt pedig már akkor is tudtam, hogy nem nekem való, ha egy generációnak én veszem el a kedvét valamitől. így aztán maradt az orvosi pálya. Az orvoslásban az volt a vonzó, hogy itt nap mint nap segíthetek, s így boldogabb lehet az életem. Akkor még nem tudtam, hogy Batthyány-Strattman László is így gondolta. Ugyanakkor az orvoslásban ott van a kreativitás is, hiszen annak, ha valakit megoperálunk, vagy mondjunk felírunk a számára egy szemüveget, rögtön látható az eredménye. Van tehát sikerélmény...- Ehhez azért nagy nyitottság is kell. Mondja, nem fásul bele...? Névjegy név: dr. Elek Ilona munkahely: Bugát Pál Kórház (Gyöngyös), a szemészet osztály- vezető főorvosa született: Baján család: két gyermek, két unoka iskolák: III. Béla Gimnázium, Baja (1969); Szegedi Tudomány- egyetem orvostudományi kar (1975); pálya: Szent Rókus Kórház szemésze 22 éven át; a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban 1997-óta osztályvezető főorvos példakép: dr. Vörösmarthy Dániel szemész professzor elismerések: Vezekényi-díj (2011), Batthyány-Strattman László-díj (2013) hobbi: főzés, olvasás hitvallás: a munkát csak kedvvel és jól érdemes csinálni- Úgy vélem, ha egy színésznek nincs lámpaláza, abba kell hagynia. Ugyanez igaz az orvosokra is: aki belefásult, annak nem szabad tovább csinálnia. Persze, nekem is vannak napjaim, amikor a legszívesebben hazamennék, mert annyi rosszkedvű, morgós emberrel találkozom... Én eredetileg Bajáról, a Bácskából származom, ahol sok nemzetiség él együtt, békében. Innen a nyitottság, ebbe nőttünk bele, elfogadtuk a másik igényeit. Azóta megértettem, hogy a bajaiság egyfajta identitástudat, szemlélet.- Merre vezetett az útja Bajáról?- Férjhez mentem egy gödöllői emberhez, és Budapestre, a Rókus kórházba kerültem, Vörösmarthy Dániel professzor szárnyai alá. Ez volt a világ legjobb iskolája. A szakmát és az emberi tartást is megtanította nekünk. Ordított, toporzékolt, a szivarzsebében hordott bennünket, mégis büszkék voltunk rá, hogy mellette dolgozhatunk, s ő is büszke volt ránk. Soha nem volt másik főnököm. Öreg korában aztán elgondolkodik az ember, hogy mennyi mindent köszönhet az első és egyetlen főnökének. Azt például, hogy egy katedrán tarthattam előadást a világhírű Fjodorov professzorral, vagy hogy kétszer eljutottam Kaliforniába, ahol lencsebeültetést tanulhattam. Ehhez természetesen kellett, hogy a szüleim annak idején ragaszkodjanak ahhoz, hogy megtanuljak németül és angolul.- Van olyan dolog a pályáján, amire igazán büszke?- A Magyar Szemészeti Szakdolgozók Egyesületére és a két pompás gyerekemre... Ez az egyesület megtestesíti mindazt, ami fontos a számomra: a barátságot, az összetartást, a szakma és a betegek, az emberek szeretetét. Külföldön járva láttam, hogy a szakdolgozóknak több kompetenciája, tekintélye van, s ez hihetetlenül megkönnyíti, segíti az orvosok munkáját. Vörösmarthy professzorral közösen szerveztünk egy nemzetközi lencsebeültetési kongresszust 1991-ben, ahol már volt egy külön szekció, igaz, akkor még csak a műtősnőknek. Ebből lett aztán a mára több mint háromszáz tagot számláló országos egyesület.- És orvosként mit tart a legnagyobb érdemének?- Azt, hogy ma Gyöngyösön nincs tompalátó gyerek. Megszerveztük - egyedüliként az országban - az egyévesek szűrővizsgálatát 1998 őszén, ami azóta bevett program: minden gyermek szemének megmérjük a fénytörését az első születésnapja táján. És hogy mi az, amit fontosnak tartok orvosként...? Nos, hogy megvitassuk a betegekkel, vajon mi is a gondjuk. Mert sokkal könnyebb meggyógyulni, ha az ember tudja, mi a baja. Hiszen a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Egyszóval időt kell szánni a betegekkel való beszélgetésre. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Művészsors: stúdiószínpadi ősbemutató Művészsors, színészsors, színésznősors - sűríti egy mondatba a Jászai Mari, a megkoszorúzott című darab lényegét Blaskó Balázs, a rendező.- Hiszem, hogy a magyar színháznak elő kell segítenie új drámáink születését, hiszen akkor teljesedik ki igazán egy mű, ha színpadra kerül, ha egy társulat megszólaltatja - fogai- | mázott a Gárdonyi Géza Szín-1 ház igazgatója. - Az előadás | arról a küzdelemről, a minő- \ ségért, a művészet, az embe- | ri alkotás értékéért folytatott J harcról szól, amit Jászai Mari 1 egész életében követett. Élete, Kocsis-drámában mutatkozik be az egrieknek Bodor Németi Gyöngyi... színpadi jelenléte példafelmutatás. Igazgatók, pályatársak, ellentmondásos élethelyzetek színpadon, próbán, előadásokon, a magánéletben. Tragikus erőmegfeszítés a „jó ügy” érdekében. Egyetlen életlehetőség a minőség, az érték megteremtése, felmutatása: ez Jászai Mari - a megkoszorúzott - életpéldája. Kocsis István monodrámája rendkívüli lehetőség vallani hivatásunkról, a színházról, a színész-művészsors színes pokláról - mondja a rendező. E darabbal mutatkozik be az egri közönségnek Bodor Németi Gyöngyi november 28-án. ■ Robinson és Crusoe sorsa Mi történik akkor, ha két ellenséges vadászrepülő-pilóta a világtenger közepén, egy vízen hánykolódó faház tetején szembekerül egymással? Hogyan tovább: élet vagy halál, háború vagy béke? Erről szól Nino D’Introna-Giacomo Ravicchio színjátéka, amelyet Várhelyi Dénes állít színpadra december 16-án. A darab két férfialakja hasonló módon találkozik egymással, mint a regénybeli Robinson Crusoe és Péntek. A darabbeli „sziget” a civilizáció egy darabja, vagyis egy háztető, ami a katasztrófa után még fennmarad a tengeren. Ebbe kapaszkodik a két, szerencsétlenséget szenvedett pilóta, Endrédy Gábor és Radvánsz- ki Szabolcs, akik ellenséges hadseregek katonái, de mégis együtt, szoros egymásrautaltságban kell megpróbálniuk a túlélést a szűk területen. Végül szavak nélkül is megtalálják a közös nyelvet, sőt, mély barátság szövődik közöttük. A színdarab tanulsága: a közös sors, az akadályok legyőzésének szükségessége összekovácsolja az embereket. A két férfinak külön sorsa van, de végül barátként válnak el útjaik - mondja Várhelyi Dénes, a rendező. ■ Dr. Elek Ilona szerint az ember élete attól lehet boldogabb, ha mindennap segíthet valakinek. Ezt a hitvallást a pályafutása során sem felejtette el...
