Heves Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-24 / 248. szám
4 DIÁKVILÁG 2014. OKTÓBER 24., PÉNTEK HÍRSÁV Megismételnék a tavalyi sikereket EGER A Neumann János Középiskola MoneySpeaks nevű csapata az elmúlt tanévben először megrendezett PénzSztár versenyen több mint ezer induló közül került ki győztesen. Az idén két csapatuk is bekerült a II. Országos Középiskolai Pénzügyi-Gazdasági Verseny megyei fordulójába, tehát a 712 csapat közül a legjobb 100 együttes közé. A Legends Never Die csapat, melynek tagjai 13. E osztályos tanulók (Dén Zoltán, Farkas Marcell, Rimár Máté, Székely Szilveszter), valamint az Epigram elnevezésű csapat (Pál Gábor 12. A, Balog Márton, Bollók Máté Bence, Varjú Bence valamennyien 12. E) a legjobb 28 közé jutásért október 30-án három másik csapattal együtt mérkőznek meg. ■ SZ. E. Kömlő polgármestere járt a Keriben Eger Az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátó-ipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégiumban (Kéri) járt Túró Tamás, Kömlő község - idén október 12-én megválasztott - polgármestere. A megbeszélést a középfokú tanintézet szintén kömlői származású igazgatója, prof. dr. Vasas Joachim kezdeményezte. A tárgyaláson egyebek között szó esett a dél-hevesi faluból a Keribe járó több mint harminc tanuló magatartásáról, tanulmányi, szakmai munkájáról, a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetűek segítéséről; a 2015/2016-os tanév beiskolázási, képzési lehetőségeiről; a felnőtt, munkaképes romák át- és továbbképzéséről, a közmunkaprogram kínálta lehetőségek hasznosításáról; a roma származású személyek közéleti, érdekvédelmi, önkormányzati képviselői feladatokra történő felkészítéséről. A tanácskozást követően az igazgató bemutatta az oktatási intézmény épületében található, szakmai képzést szolgáló pék, cukrász, szakács tanműhelyeket, a tanéttermet, a tanszállodát, majd a bormúzeumot is megtekintették. ■ SZ. E. Sok új véradó „adakozott” az Eszterházy Károly Főiskolán „Nyakkendőt nem veszek” novella Mindennapos történet nem mindennapi emberekről „Most pedig a visszapillantóban látok egy gyereket futni. Az ajtót már bezártam, mégsem mozdulok..." Képünk illusztráció Hajnali öt óra. Műszakváltás a helyi járaton. Felveszem az egyik kék ingemet. A feleségem még alszik. Legalábbis úgy csinál. Nyomok egy csókot a homlokára, mire mosolyogva átfordul a másik oldalára. Szaniszló Zsófia, Szilágyi Erzsébet Gimnázium Mindig eljátszom ezt vele, és ő is mindig eljátssza, hogy alszik... Ezt az inget még tegnap este rakta ki nekem. Nyakkendőt nem veszek, valaki még inget se. Ehhez a munkához senki sem társít nyakkendőt. Nem messze lakom a buszmegállótól. Az úton sétálva látom, hogy ott áll már a buszom, de még mielőtt újra üdvözölném régi cimborámat, bemegyek a többiekhez meginni egy kávét. Hasonló frissességgel fogadnak ők is. Mint egy csapat zombi. Aztán megisszuk ezt a barna löttyöt, amivel most is szemezek, és próbálunk úgy tenni, mintha visszatért volna belénk az élet. Utána rápattanok a régi ülésre abban a tudatban, hogy egy óráig innen el sem mozdulok. Kicserélem a táblát és beizzítom a motort.- Na, hajrá! - sóhajtom és már látom is azt a néhány őrültet, akik már fent vannak ilyenkor. Mint én. Az első három, aki felszáll, öregasszony. Hogy azokból de sok van mindig! Korán kelnek, későn fekszenek. Sose érteni őket. Hopp, őt ismerem is! Megáll a fülkénél, már miért ne állna. Neki a reggel is beszélőzóna.' Az unokáiról beszél, aztán a lányáról, aki Amerikában él. Ötödszörre hallgatom meg, de sebaj, kell az ismétlés. Kérdezem a férjéről. Tudom, hogy róla imád panaszkodni, és ez mindkettőnknek jó. Ő kibeszélheti magát, nekem pedig csak bólogatnom kell. Na, most leszállt. Már négyszer mentem körbe, és most elérkezett a tömegnyomor. A diákok sereglenek. Talán olyan ez a busz nekik, mint egy védőangyal. Látom az arcukon a megkönnyebbülést, hogy elérték az utolsó buszt, és nem késnek el. Ilyenkor kell elővennem a sasszememet. Kár, hogy arra, hogyan lássuk meg a potyautasokat nincs kiképzés. Itt az idő a tanár. És mivel minden ember más típus, mindennap tanulsz. Megtapasztalod, hogy az utolsó ajtón szállnak fel a svindlerek. Láttam is egyet. Kötelességem szólni, és a gyerek leszáll. Nem ismerem és nincs is vele bajom. Sőt, ha nem az én állásomon múlna, én hagynám őt utazni ingyen. De az ember már csak ilyen önző. Most pedig a visszapillantóban látok egy gyereket futni. Az ajtót már bezártam, mégsem mozdulok. A táskája és tornazsákja majd’ leszakad a válláról. Arcán maga a kétség- beesés, integet nekem. Kopog az ajtón. Kinyitom.- Ja! - kap a vizes homlokához, és keresni kezd valamit a táskájában, amiről gyanítottam, hogy a bérlete. Azért megkérdeztem, és igazam volt. Tudom, hogy nem hazudik, így intek neki, hogy menjen hátra, késésben vagyunk. Elmosolyodik és már beljebb is megy. Jó sokáig ült a buszon, esélye se lett volna gyalog beérni. Tudják, aki ilyen sokáig bu- szozik körbe és körbe, minden kis dologról elábrándozik és hatalmas történetnek érzi. Egy buszsofőrnek fel kell találni magát, ha nem akarja halálra unni magát. Szeretek vezetni. Kiskoromban kamionos akartam lenni, de túlságosan is szerettem ezt a várost ahhoz, hogy elhagyjam. így a közhiedelmek ellenére nem kényszerből lettem buszsofőr. Én választottam. Anyám kiakadt, apám kiakadt, én csak legyintettem. „Majd megszokják!” Nem bántam meg semmit. Van egy csodálatos feleségem, boldogok vagyunk, s lám: egyetlen lányunk most szállt fel a buszra. Nem erre van az iskolája, mégis elsétál a buszmegállóig, hogy együtt mehessünk haza. Most is - mint mindig - csacsogva megáll mellettem és a napjáról beszél. Én aggodalmaskodom, hogy egy ilyen kicsi lánynak miért kell már most ekkora táskát cipelnie, ő pedig csak nevet, és megmutatja az „izmait”, hogy ő bizony elbír bármennyi könyvvel. Otthon csókkal várnak, végre vége a műszaknak. Na akkor holnap ugyanekkor. Ugyanott. „A közhiedelmek ellenére nem kényszerből lettem buszsofőr. Én választottam.” EGER Véradást szervezett a Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete és az Eszterházy Károly Főiskola Hallgatói Szolgáltató Központja október 14-15-én a főiskola B épületében - írja a Paletta Online. Az első napon 40, a másodikon újabb 45 bátor jelentkező adta vérét. Minden „adakozót” megvizsgáltak, hogy alkalmasak-e véradásra. Először kérdőívben kellett nyilatkozniuk az egészségi állapotukról, illetve a beleegyezési szándékukról, majd előzetes laboratóriumi és orvosi vizsgálatot végeztek rajtuk. A levett vér átlagos meny- nyisége 450 milliliter volt. Rendes Jánosné, a Heves Megyei Véradásszervező koordinátorának tájékoztatása szerint minden 18 és 65 év közötti egészséges ember adhat vért. Birkás László mozgóképkultúra és médiaismeret szakos hallgató immár nyolcadszorra érkezett a megmozdulásra. Őt az ösztönözte, hogy segítsen másokon, s hogy a saját vérkészlete is felfrissüljön. Hegedűs Flóra elsőéves óvoda- pedagógus szakos hallgatónak ez volt az első véradása.- Mindig láttam a családban, hogy a nagymamám, az anyukám vért adtak, emiatt már vártam, hogy betöltsem a 18. életévemet és én is segíthessek másokon - nyilatkozta. Aki esetleg most lemaradt a véradásról, de szeretne segíteni másokon, az az Országos Vérellátó Szolgálat Egri Területi Vérellátójánál megteheti minden héten, az alábbi időpontok szerint: kedden és csütörtökön 8-tól 15 óráig, valamint szerdán 8-tól 17 óráig. Ress Alexandra Héla Sokan önkénteskedtek A természet ihlette meg az alkotásaikat tábor Az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola rajzosai egy hetet töltöttek Párádon Jamboree: megnyerő példák ösztönözték a diákokat Először fényképezőgéppel a kezünkben fedeztük fel Párád környékét fotótémák után kutatva. A természet alkotta romboló, illetve építő munkát kellett lencsevégre kapni, rovarokat kattintani - persze, aki talált szúnyogokon és pókokon kívül mást is, az már különlegesnek számított! A környezet nagyon szép és kellemes volt. E felvételek adtak ihletet a következő munkáinkhoz: le kellett rajzolnunk a rovarok különböző részeit, a kifeszített szárnyakat. Érdekes és kreatív grafikák születtek, batikolt függönyök is készültek. De akadtak olyanok is, akik A/2-es méretben festették Jókedvű alkotómunka Párádon. Hagyomány ez a program a gyakorlósoknak. le a grafikai tervük alapján a bőgarakat. Másnap a kora reggeli óráktól folytattuk tovább a munkáinkat, majd estefelé a magunk által gyártott kártyákkal játszottunk a Dixit nevű társasjátékkal. Hogy minél több élményt és tapasztalatot gyűjt- sünk, kísérő tanáraink minden napra készültek szabadidős programmal, így voltunk Bükkszéken a strandon, sütöttünk kenyérlángost, de elsétáltunk az Ilona-völgyi vízeséshez is. Amikor visszaértünk, újult erővel folytathattuk az alkotást. Nagyon hamar eltelt ez az egy hét, jó kis tábor volt! Ondrék Zsófia, 10. A esemény Fontos az útmutatás a jövő nemzedékének, ám a tanácsadásnak nem feltétlenül szükséges kötöttnek és szigorúnak lennie, mint az iskolapadban. Sok esetben nagyobb eredmények érhetőek el kimagasló személyes példák bemutatásával. Ezt vallja a február óta létező egri Új Nemzedék Plusz Kontaktpont Iroda is. Legújabb programjában az Ifjúsági Jamboree délutánon filmvetítéssel, sportolási lehetőséggel, kézműves foglalkozásokkal és grafológiai tanácsadással várták az ifjakat. Egyre több fiatal szeretne középiskolai, főiskolai tanulmányai mellett dolgozni, a diákmunka lehetőségeiről és buktatóiról bármikor tájékozódhatnak az irodában. A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár közreműködésével az „Élő Könyvtárban” olyan sikeres emberek előadását hallgathatták meg az érdeklődők, mint Juhász Attiláé, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokáé, Fekete Valér Sioré, Dobos György vállalkozóé, Hadnagy Józsefé, a motorostalálkozók szervezőjéé, az egri főiskola szociálpedagógia tanszékének vezetőjéé és Bolyki János borászé. Az Érsek utcai iroda a hét miden napján várja a tájékozódni vágyó fiatalokat. ■ J. H. * * % k
