Heves Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-25 / 225. szám

2012. SZEPTEMBER 25., KEDD OLVASÓINK ÍRTAK 5 Albánia a volt diplomata szemével interjú A „nyughatatlan nyugállományú” Réti György Egerben tart majd előadást Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk, illetve adunk közre Réti György az albániai Kruja településen található, a legendás Szkander bégnek emléket állító múzeum előtt A Heves Megyei Hírlap szer­kesztősége nemrégiben levelet kapott Réti György nyugalma­zott diplomatától, történésztől, aki arról számolt be lapunk­nak, hogy szeptember 26-án Egerben tart majd előadást az idén függetlenségének 100. év­fordulóját ünneplő Albániáról. Ebből az alkalomból elküdte a Hírlapnak azt az interjút is, amelyet annak idején az Albanian Daily News című tiranai angol nyelvű napilap készített vele, és amelyben töb­bek között Albániáról, illetve albanisztikai tevékenységéről beszélt. Nos, szerkesztőségünk most - afféle kedvcsinálóként az előadáshoz - ebből az inter­júból közöl részleteket.- Először is, Ön magát Albánia réges régi barátjának tekinti, aki az 1970-es években diplomata­ként szolgált itt. Mi hozta ilyen szoros kapcsolatba ezzel az or­szággal?- Mindenekelőtt el kell mon­danom, hogy a Moszkvai Nem­zetközi Kapcsolatok Intézeté­ben végeztem a nemzetközi kapcsolatok, ezen belül Itália szakértőjeként. Ez azt jelentet­te, hogy nemcsak az olasz nyel­vet, hanem Itália történetét, kultúráját, gazdasági életét és politikáját is tanulmányoztam hat esztendőn keresztül. Ez­után első diplomáciai kikül­detéseim Kínába (1967-1971) majd egy évre Vietnamba vezé­relt... Mindezek után megért­heti, hogy nem voltam nagyon boldog, amikor 1975-ben azt közölték velem, hogy a követ­kező megbízatásom az idős és sztálinista Enver Hodzsa Albá­niájába szólít. Ennek ellenére négyéves albániai szolgálatom idején nagyon megszerettem a „sasok országát”, annak kedves és derék népét. Mint­egy száz diplomáciai jelentést küldtem innen Albánia bel- és külpolitikájáról (közülük töb­bet Koszovóról.) 1979 és 1989 között a Magyar Külügyi Intézetben dolgoztam a medi­terrán térség kutatójaként. Az Intézetben folytatott munkám során 3 könyvet és mintegy 50 cikket írtam Albániáról és Koszovóról. Végezetül 1993-tól 1997-ig Itáliában dolgoztam (amelyről 8 könyvet és számos más publikációt írtam). 1997 óta nyugalmazott diplomata, de nagyon aktív történész és újságíró vagyok.- Ha megkérhetem, szóljon né­hány szót Albániáról írott könyvei­ről és írásairól... réti György 1938-ban szüle­tett. Diplomata, történész és közíró. A Moszkvai Diplomáciai Egyetem olasz szakának elvég­zését követően majd négy év­tizeden keresztül- 1961-1999 között - a magyar Külügymi­nisztérium munkatársa. Külföl­di szolgálati helyei: Peking, Sai­gon, Tirana, valamint Róma. Rendkívül találónak érzi a Vla­gyimir Sztrocskov orosz költő róla írt jellemzését (Mészöly De­- 1981-ben adták ki a Mit kell tudni Albániáról? című információs könyvemet, 1983- ban pedig megírtam A koszo­vói kérdés szerepe az albán-ju- goszláv kapcsolatokban című tanulmányomat. 1985-ben véd­zsőátköltésében): „a diploma­ták között nyíltszívű eretnek”. A Külügyminisztériumból tör­tént távozása után hat esztendő alatt nem kevesebb, mint hét könyvet jelentetett meg. Na- gyon-nagyon büszke arra, hogy 2003-ban lefordította és Júlia, az élő legenda" címmel publi­kálta Marcello Venturi regényét, amelyet a kiváló olasz író az ő valamikori olasz nyelvtanárnő­jéről írt. tem meg a közel 400 oldalas kandidátusi disszertációmat Enver Hodzsa Albániájának kül- és belpolitikájáról (ennek tréfás címe: a szocializmus „albán-talmairól”). A színes ké­pekkel illusztrált Albánia úti­könyvem 1991-ben jelent meg. Az albániai rendszerváltásról szóló tanulmányomat három­szor közölték (oroszul is). Úgy vélem, albán tanulmányaim szintézise az Albánia sorsfor­dulói című kötetem, amelyet a kitűnő Aula kiadó adott ki 2000-ben, 7 térképpel és 13 oldalas bibliográfiával. Emel­lett számos balkáni, albán és koszovói kérdéssel foglalkozó konferencián vettem részt. Büszke vagyok arra is, hogy 2008-ban, amikor a magyar média jó része szerb-barát álláspontra helyezkedett, két Mit is kell tudni a nyugalmazott diplomatáról? cikket is publikáltam arról, mi­ért kell elismernünk Koszovói.- Azoknak a könyveknek az alap­ján, amelyeket Ön Albániáról írt, megosztaná velünk, mit is gondol most országunk múltjáról, illetve jelenéről?- Amint jól tudjuk, az Önök szép és gazdag országa az öt­százéves ottomán uralom alatt Európa egyik legfejletlenebb területévé változott. Elkerülve a részleteket, mondhatjuk, hogy a Zogu- és az ezt követő Hodzsa-diktatúra nem tudta ezt a helyzetet megváltoztatni. Az utóbbi diktatúra bukása új éra kezdetét jelentette orszá­■ Albániai szolgálatom idején megszerettem a „sasok országát”, annak kedves és derék népét. guk történetében. Hála a de­mokratikus változásoknak és a fejlettebb világ segítségének, Albánia arculata fokozatosan változik, még ha számos ne­hézség árán is. Az országuktól való több mint húsz éves távol­iét után láthatom, hogy az min­den vonatkozásában mennyire megváltozott! A Quteti Studen- ti-ben (Diákvárosban) lakván „öreg diákként” megfigyelhet­tem Albánia jövő nemzedékét: remélem, sőt, biztos vagyok abban, hogy Albánia jövője jó kezekben van.- Elárulná, melyek az elkövetke­ző időszakra szóló tervei?- Ehhez el kell mondanom, hogy az ismert magyar író, Illés Béla az első világháború idején, az Osztrák-Magyar Mo­narchia katonájaként Albáni­ában állomásozott, és nagyon szép kisregényt írt Szkipetá- rok (albánul Shqiptari) cím­mel. Országaink „sztálini ba­rátsága” idején Enver Hodzsa ezért a könyvért ezüst dísztőr­rel tüntette ki őt. A Szovjetuni­óval (és Magyarországgal) való szakítása után e könyv értéke­lése is megváltozott: Hodzsa „revizonista könyvvé” nyil­vánította, mondván, a munka nagyon rossz fényben tünteti fel Albániát. Nos, én most - felhasználva e tanulmányút tapasztalatait is - új könyvbe kezdtem „Szkipetárok - 90 év­vel később” címmel. örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokkal, egyéb közéleti kérdésekkel kapcsola­tosan. Felhívjuk a figyelmet, hogy lehetőleg röviden, maxi­mum egy gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltét­lenül ért egyet, így azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Várjuk tehát írásaikat szer­kesztőségünk címére: 3300 Eger, Trinitárius út 1. szám vagy drótpostán a hmhirlap. | axels.hu címre. Vajon ki miatt nem jó Mezőszemerén élni napjainkban? A lapjukban szeptember 5-én megjelent újságcikkel kapcso­latban szeretném, ha korrigál­nának. Én adtam a nevemet az önök által készített interjúhoz, mégsem az én nyilatkozatomat adták le, hanem a más vélemé­nyét támogatták az én nevem­mel. Sokan megfogalmaztuk: j ez „rémhír” a testület részéről, és kizárólag a polgármester úr személye ellen irányul. A kép­viselő-testület „érdeme” az is, hogy a meglévő és jól működő intézményeket is bezárták, tönkretették. Jómagam el­mondtam, hogy a polgármester úr 20 éves munkáját ismerve, fel nem merülne bennem és sokunkban, hogy „titkos tár­gyalásokat” folytatna, vagy a falunak valami rosszat tenne. Mindig azon dolgozott, hogy fejlessze a falut. A testület tag­jainak zöme mindent akar, de nem tudják, mit. Két éve azon munkálkodnak, hogy a polgár- mester urat leváltsák. A lakóházak felvásárlásával kapcsolatban: ugyan miből venné meg az önkormányzat azokat? A lakosságot kellene meggyőzni arról, hogy az in­gatlanjaikat dolgos családok­nak adják el. Veres Gáborné, Mezőszemere A dinnyeszezon tehet a bűzről válasz Az orrfacsaró illat csupán átmeneti állapot Egerben Egy szép rekord Istenmezején méltatás Az Utasi-nagymamák összesen 365 esztendősek A Heves Megyei Hírlap szep­tember 3-ai, hétfői számában megjelent „Ömlik a mocsok Eger utcáin” című írás kapcsán az alábbi tájékoztatást adom... írásban mindezidáig egyet­len bejelentés érkezett a Város- gondozás Eger Kft.-hez a Tímár utcából, amelyre rövid időn be­lül reagált is a társaság. A Tímár utcai bejelentésre a városgondozás a követke­ző választ adta, összefoglalva a megtett intézkedéseket: „A jelzett, valós probléma megoldására a köyetkező in­tézkedésekkel igyekszünk a szemétszállítással járó szeny- nyeződéseket megszüntetni: járműveink rendszeres kar­bantartása során kiemelt fi­gyelmet fordítunk az ürítő, tö­mörítő berendezések tömített­ségének ellenőrzésére, javítá­sára. Ezt az ún. „dinnyeszezon” beköszöntével azonban nem tudjuk száz százalékos mérték­ben biztosítani, mert a tömörítő berendezés a járműbe beöntött szemetet 1:5 arányban tömö­ríti. A hulladékban lévő gyü­mölcsök így olyan mennyiségű folyadékot képeznek, amit az amúgy rendesen szigetelt gyűj­tőtartály sem képes magában tartani. (A problémát minden felépítmény-gyártónak jelez­tük már, de tökéletes techno­lógiai megoldás egyelőre még nem született.) Ebben az időszakban a jár­mű személyzetét utasítottuk, hogy a tömörítést mérsékelje, s az esetlegesen kifolyt szenny­lét a személyzet köteles a ki­adott klórmésszel felszórni a bűz és az esetleges fertőzés el­kerülése érdekében. A felszórt kifolyásokat a város területén üzemelő seprő- és locsolóautó­val a lehetőségek szerint igyek­szünk a legrövidebb időn belül megszüntetni, fellocsolni. A la­kossági bejelentéseknél az eset felülvizsgálata nélkül mielőbb arra irányítjuk a seprőautót, amely a szennyeződést vízzel és nagyteljesítményű kefékkel szünteti meg. Jakab Zoltán, igazgató „Isten mezeje” - ez önmagában is gyönyörű szókapcsolat. So­kaknak mosolyt csal az arcára, mikor a lakhelye kérdésre ezzel válaszol a kérdezett. Merthogy a mintegy másfél ezres lélek­számú település létezik, a Tár­ná patak völgyében. Ebben a varázslatos falucskában or­szágos rekorddal büszkélked­hetnek az Utasi-nagymamák. A tősgyökeres Tarna-völgyi család négy testvére ugyanis összesen annyi esztendős idén, mint ahány napja van egy esz­tendőnek. Kor szerint is érdemes őket megemlíteni: Irén (96), Vero­nika (93), Margit (90) és Anna (86). Am a generációjukat ele­mezve is megállapítható, hogy ugyancsak hosszú életű asz- szonyok. Az általam is ismert és tisztelt Vera néni például ma is - az önellátó életmód képviselőjeként - maga műve­li a kis kertjét, rendszeresen olvas, nyomon követi a legfris­sebb híreket, és naponta több­ször imádkozik a Jóistenhez. Amúgy az országosan is híres természetvédelmi terület, az úgynevezett Noé szőlőhegy lábánál 15 éve egyedül élő né­nit például minden bizonnyal nemcsak a genetika és hite kényezteti ilyen egészségben, hanem a Mátra árnyékában meghúzódó település ózondús hegyi levegője is jelentősen rá­segít erre. Sokan kérdezik tőle, mi a titka annak, hogy ilyen energiával rendelkezik. Az Ő válasza az, hogy a ’’SZERETET és a HIT, amelyek nélkül nem lehet élni”. Mivel már a temp­lomba nem jár el, így a tőle 50 méterre elhelyezkedő Szent László imahelyet keresi fel nap mint nap, ott imádkozik a sze­retteiért. S aki mindezt nem hi­szi, járjon utána! Megéri, mert a szlovák határtól pár kilomé­ternyire elterülő völgyi falvacs- ka önmagában is lenyűgöző az említett nevezetessége miatt. Még ha Istenmezeje azért az Isten háta mögötti lakhelyként aposztrofálható is... Szalay Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents